Az "írói" élmények!

Sziasztok! Köszönöm,hogy elolvastátok a My Wayt! Igazán megtisztelő és boldogsággal tölt el!
Először mikor nekiindultam ennek a ficinek,ez töltötte ki a napjaimat úgy fél évvel ezelőtt! Úr Isten,kimondani is félelmetes,hogy fél év... Szóval Ha-Neul karakterét úgy formáltam meg,hogy tökéletes, bár neki is vannak apró hibái,jó lelkű és kedves! Ebbe a szerepbe minden érzésemet beleadtam és kicsit engem is megismerhettetek Ha-neul által. A vicces jelenetek tetszettek a legjobban,például mikor Ha-Neul vezet és a fiúknak jócskán halálfélelmük van! A női főszereplő beszólásai sokszor jó kedvre derítettek.S bár én írtam teljesen bele tudtam magam élni az egész sztoriba! Az,hogy a két fiú között vívódott az kicsit izgalmassá tette a történetet és bár sajnáltam a vesztest,mégis maradni akartam az eredeti szálakon,pedig sokszor eszembe jutott,hogy megváltoztatom! VÁROM MINDENKI VÉLEMÉNYÉT AZ EGÉSZ TÖRTÉNETRŐL! Kicsit ,na jó... nagyon sajnálom,hogy ennek vége szakadt,de remélem a másik ficimnél is velem tartotok!
KÖSZÖNÖM,HOGY ITT VOLTATOK VELEM! ♥♥♥♥♥

MINDEN VÉLEMÉNYT IDE VÁROK! 

38. fejezet! THE END

A gép leszáll a Szöuli reptéren és a gyomromban a gombóc egyre csak nőtt!
A csomagjaink pár perc elteltével már a kezünkben is voltak,szépen áttoltuk őket a reptéren és már az autóban is ültünk.
- A szálloda közel van a stúdióhoz Ha-Neul!Muszáj a közelben maradnod!
- Jó! – mondtam lehangolóan.
- Ha- Neul? Ugye elmegyünk vacsorázni?
- Én nem megyek! De ti menjetek nyugodtan! –jelentette be Kwang!
- Muszáj?
- Nem akarsz?
- Nem arról van szó…
- Remek! Akkor megyünk!
 Nem tudtam mit mondani Takumi határozottsága győzött.
- Hová szeretnél menni? –raktuk le a csomagjainkat a lakásba.
- Majd útközben kitalálom!
- Discoba nem megyek!
- Félsz ,hogy felismernek?
- Pontosan!
- Nem fogok  rontani a hírneveden!
- Nem is hagynám!-nevettem.
- Na menjünk!
- Én nem vezetek!
- Miért nem? Te ismered a környéket!
- Takumi ,azt mondtam,hogy nem vezetek! –mondtam kicsit durván.
- Jól van! Akkor majd mutatod az utat!
A kocsiban a környék rengeteg emléket idézett fel bennem,minden sarkon volt egy emlék,ami várt.
- Nézd! Nézd! –állt meg egy Udon étterem előtt.
- Menjünk máshova!
- Nem! Én itt akarok enni!
- Miért pont Udon?
- Még sose ettem!  És amúgy is én most nyaralok! Járj a kedvemben!
- Tél van és esik a hó!
- Ünneprontó!
 Kiszálltunk a kocsiból és már indultam volna be az étterembe:
- Milyen szépen esik a hó! Van kedved sétálni?
- Vacsora előtt?
- Aha!
- Menjünk! –indultunk el!
- Miért nem vezetsz? –tette fel hírtelen a kérdést!
- Autóbalesetem volt 8 hónappal ezelőtt ,pont mielőtt Japánba költöztem és rengeteg dolgon mentem keresztül ,sok fájdalmat okoztam azoknak az embereknek akiket szeretek! – fel sem néztem,miközben a fájdalmas múltról beszéltem,egyszer csak ismerős hangokat hallottam ,s mikor odanéztem annyira megijedtem,hogy Takumi mellkasába fúrtam az arcom.
- Mi a baj?
- Sajnálom! Csak hagy maradjak így egy kicsit! – suttogtam és vártam míg el mennek mellettünk.
- Sajnálom! –húzódtam el tőle.
- Nem akartad,hogy Hong Ki-ék meglássanak?
- Igen! –indultam el.
- Tehát mégis van köztetek valami! Vagy volt?
- Nem lényeges!
- Legalább ha kihasználsz lehetnél hozzám őszinte! –megálltam és megfordultam.
- Mit vársz? Mit mondjak? Hogy nem tudom mi van köztünk? Vagy, hogy nem tudom van e egyáltalán vagy csak volt! A régi időket már nem kaphatom vissza bármennyire is szeretném! Elrontottam! Az én hibám volt minden és most elmenekülök! Így jobb? Most már jobban érzed magad,hogy tudod? – elindultam az étterem felé,ő meg csak némán követett.
- Sajnálom! –lépett mellém.
- Én is ! –mondtam szégyenkezve.
Az étteremben nem ettem semmit,csak ittam… az üres Sojus üvegek már sorakoztak az asztalon. Takumi többet evett mint ivott,velem ellentétben.
- Elég lesz már! –vette volna ki a kezemből az üveget!
- Nem Takumi! Én nem szerethetem őket! –mondtam már félig selypítve és dadogva. A fejem nehéznek éreztem az üveg több mázsásnak tűnt.
- Menjünk haza! –mondta!
- Nem! –csaptam az asztalra majd letettem rá a fejem.
- Kwang nem tudom hazavinni…- hallottam  a hangját ,majd megszűnt a világ…

HONG KI POV:

Olyan jól laktunk ,hogy majd ki pukkantunk,de azért még csipegettünk az asztalnál.
- Halló? Kwang? –vette fel a telefonját Jong Hoon.
„Kwang? Miért hívja Kwang ,Jong Hoont Japánból?”
- Itt vagyok nem messze! Azonnal ott leszek! –állt fel!
- Hová mész?
- El kell mennem! –indult volna el,de megragadtam a kezét.
- Kiért kell elmenned? És miért hívott Kwang? –néztem fel rá.
Nem akart mondani semmit,csak a többiekre nézett,majd le rám.
- Ha-Neul-ért. - nyögte ki! Még jobban szorítani kezdtem a kezét.
- Noona Szöulban van?
Jong Hoon némán bólintott.
- Miért kell érte menned? –elengedtem a kezét és az asztal lapját bámultam.
- Rosszul van! –erre már felkaptam a fejem.
- Mi a baja?
- Semmi komoly! Úgy néz ki,hogy berúgott.
- Veled megyek! –álltam fel.
- Biztos?
- Igen! Menjetek haza,megyünk mi is! –néztem a többiekre.
A közeli Udon étterembe mentünk. Ahogy beléptem rögtön láttam,hogy Ha-Neul az asztalon fekszik egy férfi társaságában,aki próbálja ébreszteni!
Odamentem hozzájuk. Nagyon mérges voltam a férfira. Szó nélkül megálltam előttük.
- Hogy hagyhattad,hogy ennyit igyon!?
- Én…
- Ha-Neul? –böktem meg az ujjammal.
Az asztalon az étele érintetlen volt,de a Sojus üvegek sorban álltak és feküdtek az asztalon.
- Nem ébred fel,akárhogy ébresztettem!
- Menj haza! Mi hazavisszük Ha-Neult! És ha jót akarsz magadnak,nem autóval mész,hanem gyalog vagy taxival,mert ittál!
- Nem ittam!
- De őt hagytad! –léptem oda Ha-Neul-höz és az ölembe vettem. Nem volt eszénél,de ébren volt,mert a nyakamba kapaszkodott.
- Annyira hiányzott ez az illat. - fúrta a nyakamba az arcát.
Jong Hoon kinyitotta a kocsi ajtót és betettem Ha-Neult,majd beültem mellé. Ott feküdt az ölemben a haja belelógott a szemébe. Elvettem a tincseket az arcából és az arcát tartottam. Annyira hiányzott,szerettem volna örökké ölelni. Hírtelen megfogta a kezem és arcát belefordította a tenyerembe. A fájdalom átjárt,tudtam,hogy nincs magánál.
Ahogy hazaértünk ,lefektettük a szobámba. Fel sem ébredt csak mélyen aludt tovább!
- Jól kiütötte magát! –mondta Seung Hyun,ahogy mind az öten ott álltunk az ágy felett.
- Nem lehetett könnyű neki,az elmúlt fél év.
- Felhívtad a barátját vagy Kwangot,hogy nálunk van? –kérdeztem Jong Hoon-t.
- Nem! Mindjárt felhívom!
- A barátja? –tette fel meglepetten a kérdést Min Hwan.
- Igen! Vele vacsorázott! –magyarázta Jong Hoon.
- Akkor miért nem vitte haza?
- Mert egy pancser! – fordultam meg a párnámmal. -A nappaliban alszom!

HA-NEUL POV:

Reggel iszonyatos fejfájás közepette ,homályos látással ébredtem. Szerencsétlenségemre óriási puffanással estem el,neki egyenesen  egy szekrénynek.
-Auuuu- ültem le a szőnyegre.
Az ajtó kivágódott és öt értetlen fej meredt rám. Az arcomon kiült a pánik. Hogy kerültem én ide?
- Jól vagy? –guggolt le elém Hong Ki!
- Persze! –olyan gyorsan álltam fel,hogy ha nem kap el,újra elesem.
- Úgy látom nem igazán! – Megfogta az állam és elfordította a fejem.
- Kutya bajom! – húztam el a fejem.
- Vérzik az arcod Noona!- jött oda Minari.
- Komolyan? –léptem el mellettük és a tükörnek vettem az irányt!
- Remélem nem fog feldagadni!
- Ha lejegeljük,nem lesz gond! –mondta Jong Hoon.
- Sajnálom,hogy gondot okoztam! –haraptam bele a számba és mélyen meghajoltam.
- Nem okoztál gondot!
- Te jó ég! Takumi!- kerestem a telefonom,hogy felhívom,de nem találtam.
- Tessék! –nyújtotta át a készüléket Hong Ki.
- Csak egy perc! Bocsi!
- Halló Takumi?
- Jól vagy Ha-Neul?
- Semmi bajom ,Ne haragudj az este miatt! Kárpótolni foglak ígérem!
- Sajnálom,nem tudtam,hogy ők fognak érted jönni.
- Kwang általában mindig lepasszolja a nehéz feladatokat! De semmi baj! Ha hazaértem megbeszéljük!
- Oké.
- Mivel fogod kárpótolnia a pasid? – kacsintott rám Seung Hyun.
- Te semmit nem változtál! Egyébként nem a pasim,csak egy jó barátom! Sajnálom,hogy zavartam,akkor én most megyek is! –pontosabban csak mentem volna,mert Seung Hyun elém állt.
- Minket ki fog kárpótolni? Maradj itt és főzz ebédet.
Tudtam ebből nem húzom ki magam és körbenéztem a mosolygó bandán,egy valaki egyáltalán nem volt boldog, ő pedig Hong Ki volt. Bántott az egész,de úgy döntöttem most nem menekülök el,végül is eddig minden jól ment.
- Akkor mi Jae Jin-al elmegyünk friss alapanyagokért. – így Jong hoon és Jae Jin karöltve elmentek bevásárolni,de egy fél órával később már kezdtem őket hiányolni.
- Hong Ki hová lett? – kérdeztem a kanapén szétterülő Seung Hyunt.
- Műsorvezető a reggeli műsorban. Hamarosan kezdődik! Gyere ülj le!

MIN HWAN POV:

Leültünk a kanapéra,várva,hogy Hong Ki megjelenjen!
„- Jó reggelt mindenkinek! Gyönyörű napunk van!Mindenki jól aludt? De jól van,most már ideje felébredni és minket nézni. Ahjumma tiéd a szó!
-A mai témánk a divat és a női előadók!
- Valóban?
- Hong Ki,te vagy a műsorvezető és nem tudod?”- Nevetés tört ki a stúdióban.
- Ez rá vall! –nevetett Ha-Neul!
„ – Kedvenc női előadód?
- Oh Ha-Neul! –vágta rá habozás nélkül.
- Ohh ő igazán szép és tehetséges!
- Igen!” – Hong ki arca csupa vidámság volt,ellentétben Ha-Neul-el,akiről eltűnt a vidámság és inkább ideges lett.
„ – Beszéljünk kicsit az öltözékedről. Neked igazán egyedi stílusod van. Ez a fekete ruha ezzel a piros kalappal igazán jól mutat és a kiegészítőid is mindig egyediek.
Ez a kulcs a nyakadban már régóta az öltözeted része,most pedig nemrég hozzá jött ez a violin kulcs is! Úgy látszik nagyon szereted ezt a nyakláncod! „ – Ha-Neul arcán elkeseredettség futott át.
- Tényleg mindig hordja? –nevetett Seung hyun-ra,aki így válaszolt:
- Mióta elmentél minden nap! – mosolygott,de mosolya nem volt őszinte.

„- Igen nagyon fontos nekem! Egyszer valaki azt mondta,ez majd minden  ajtót kinyit az életemben.
- És kinyitott?
- Egyet nem!
- De még kinyithatja!
- Nem látok rá esélyt!- nevetett Hong Ki .”

Ha-Neul rögtön felpattant,amint meghallotta,hogy a fiúk visszatértek a bevásárlásból!
- Hol voltatok? Már azt hittem elraboltak benneteket az őrült szaszengek! –mosolygott és kivitte a konyhába a cuccokat.
Már majdnem készen volt a főzéssel,persze segítettem neki ,mikor:
- Noona?
- Hmm?
- Beszélhetnénk?
- Miről?
- Rólunk!
- Min Hwan…- kezdte volna.
- Akkor csak hallgass végig.
- Mindig ezt csinálod…
- Noona zárjuk le ! Én csak le akarom zárni!
- Rendben! – a csend eluralkodott,nem tudtam,hogy hogy kezdjem el így egyszerűen kimondtam,amit akartam.
- Szereted Hong Ki-t!
- Mi? –nevetett - Nem szeretem!
- Noona,becsapod saját magad,csak azért,hogy nekem ne okozz fájdalmat. De én azt akarom,hogy boldog légy és Hong Ki megérdemel téged!Sokáig vergődtem álmatlanul forgolódva ,de míg nem voltál itt rá kellett jönnöm,hogy Hong ki mindenkinél jobban ragaszkodik hozzád. És ma sikerült megbizonyosodni a te érzéseidről. Fáj… de megkönnyebbültem. Jobban fájna,ha nem Hong Kit ,hanem valaki mást szeretnél.
- Min Hwan… én…
- Ne,ne mond ki! Nem akarom hallani! És kérlek ne sírj! –töröltem le a könnyeket az arcáról!-Csak ígérd meg,hogy marad még a szívedben számomra hely.
- Min Hwan…- zokogva támasztotta a fejét a mellkasomra..- Sajnálom! Kérlek ne haragudj rám!
- Mondtam,hogy ne mond ki! –az én hangom is kicsit meginogott ,ahogy a sírás fojtogatott. Mikor kibontakoztunk az ölelésből éreztem,hogy a szálak,amik összekötöttek minket szép lassan elpattantak ,de egy megmaradt… a barátságunk! Hong Ki Pov:

Nem tudtam,hogy Ha-Neul a lakásunkon van e még,de nem kellett sokat várnom,hogy megtudjam,mikor befordultam a folyosónkon,láttam,amint bemegy a régi lakásába.
Bementem utána.
- Ha-neul? Mi a baj?
- Semmi!
- Akkor miért sírsz? Valaki megbántott?
- Te nem értesz semmit.
- Mivel senki nem mond nekem semmit ,nem is tudom megérteni.
- Soha nem is értetted! Visszajöttem ,mert ezt követelte meg a munkám,de nagyon féltem,és nem akartam. Nem akartam,hogy újra felkavarodjanak bennem az érzések… Pár órával ezelőtt még azt gondoltam,minden simán megy és nem kell aggódnom,minden maradhat a régi,de nem… még most sem tudom neked megmondani! –Kiment az ajtón,végig a folyosón és végül eltűnt én meg csak néztem utána.

- Nem vagy Ha-Neul-el? –kérdezte Min Hwan.
- Nem! Miért lennék?
- Hyung! Te akkora idióta vagy!
- Ne sértegess!
- Most vallott neked majdnem szerelmet!
- Dehogyis…- legyintettem,de elgondolkodtam azokon,amiket mondott.
- Mi már megbeszéltük,hogy csak barátok maradunk! Rájöttem pár dologra,miközben téged nézett reggel a TV-ben! Egyszerűen csak fél Hyung! De te nem értetted meg őt.

Sarkon fordultam és futottam utána,de már nem láttam sehol a forgalmas utakon ,pedig eszemet vesztve kerestem a fejem ide-oda kapkodva! Tárcsáztam,de nem vette fel. Újra próbáltam…
- Ha-Neul hol vagy?
- Honnan tudod a számom?
- Reggel kimásoltam a telefonodból,de most ez nem lényeg! Hol vagy?
- Visszamegyek a régi életemhez!
- Mi? várj…
- „Visszamegyek a régi életemhez?” Mégis mit akart ezzel mondani? Régi élet? A régi lakása talán?
Taxival mentem odáig,de hiába kopogtam ,nem volt ott senki.
- Hová ment?- gondolkodtam ide-oda futkározva a környéken.
- A domb! –ütött szöget a fejemben és futni kezdtem a dob felé. Lihegve álltam meg a tetején és ott állt a hóesésben.
- Mindig szaladnom kell utánad…- lihegtem miközben odamentem mellé.
- Hogy kerülsz ide?
- Mindig megtalállak,bárhova is mész… Emlékszel? Itt találkoztunk először! Akkor még nem gondoltam,hogy ennyire foglak szeretni!
- Hong Ki…
- Ha-Neul…- álltam elé és megfogtam a kezét. az arca piros volt,nem tudom azért e mert zavarban volt,vagy csak olyan régóta van kint hidegben,hogy bepirosodott az arca. – Leszel a barátnőm?
- El kell mondanom neked valamit…- az arcán könnyek potyogtak le.
- Mond!
- Szeretlek! - magamhoz öleltem! A boldogság olyan édes érzés… szinte szárnyaltam.
- Szeretlek… Szeretlek…Szeretlek… suttogtam neki,s közben puha csókkal pecsételtük meg közös jövőnket.