Már épp indulni akartunk Kwangal,mikor Ki Sun Hy a producer titkárnője nyitott be!
- Ha-Neul! Ajándékod érkezett!
- Nekem? –mutattam magamra.
- Gyertek,megmutatom! –intett a fejével.
Mindenki az aulába indult,ahol egy doboz várt. Ám, mikor odaértem és beleláttam a dobozba,egy édes,apró, szőrös kutyust véltem felfedezni! Pislogott rám nagy barna gomb szemeivel.
- Te jó ég! –kaptam a számhoz,majd letérdeltem a kutyus mellé. A többiek fölénk hajoltak.
- De cuki! Ugye? –Néztem egyenesen fel,Hong Ki arcába,mert ő állt velem szemben! Mindenkire rápillantottam,és egytől egyig mosolyogtak az újdonsült kis állatkámra.
- Megtarthatom? –kérdeztem Kwangot.
- Ha tudsz róla gondoskodni! Felőlem…
- Ezt a levelet adták vele!- nyújtotta át Sun Hy ,és rögtön ki is bontottam és olvasni kezdtem hangosan,hogy a többiek is hallják.
„Kedves Oh Ha-Neul!
Szerettem volna neked adni egy olyan ajándékot,ami legalább feleannyira aranyos mint te vagy! –zavaromban az arcomhoz kaptam és vigyorogva folytattam tovább. -A kiskutyának nem adtam nevet,gondoltam te szeretnéd elnevezni! Ne aggódj,mielőtt átadtam volna az ajándékot rendesen megneveltem,hogy ne legyen vele problémád,így szobatiszta kiskutya. Remélem örülsz neki,és nem okoz gondot. Viseld jól gondját. Gratulálok a debütáláshoz,remélem hamarosan megjelenik az albumod,biztos meg fogom venni. Sok sikert kívánok! Egy lelkes férfi rajongód.”
Ez volt az első rajongói levelem és nagyon nagyon jól esett,szinte el is érzékenyültem. Felkaptam az ölembe a kiskutyát,olyan selymes volt a szőre,hogy öröm volt simogatni.
- Vigyázol rá,míg vissza nem érünk? –kérdeztem Sang Me-t,feltápászkodva kezemben a szőrgolyóval.
- Persze! –nyúlt érte,hogy átvegye.
- Sietünk vissza!
A lakásomnál szerencsére senki nem volt,így nyugodtan össze tudtam pakolni minden fontos holmim. Összesen 4 bőröndöm lett,de azok egész nagyok! Mivel Kwang azt mondta,hogy a lakás mindennel felszerelt,így nem hurcoltam el a bútoraim. A számítógépemet akartam még elvinni,de úgy döntöttem inkább majd veszek egy laptopot,azzal könnyebb mászkálni.
Egyenesen az újdonsült lakásomra mentünk. Az épület nagy ,körülbelül 3 emelet magas ,nagy ablakokkal,és parkosított udvarral. Lifttel a 2. emeletre mentünk .Hosszú folyosóról egy rövidebbre értünk,összesen két ajtóval. A jobb oldali ajtót nyitotta ki Kwang. A lakás sokkal nagyobb és szebb volt,mint az enyém! Kis előtérből vezetett egy picike folyosó a nappaliba. Szemben két ajtó,bal oldalt a konyha pulttal elválasztva. És volt még egy ajtó a folyosónál is. Mindent megnéztünk. A folyosói helység egy szoba,amit berendeztek nekem. Széles ágyal az ablak alatt,gardrób szekrénnyel és polcokkal a falon.
A nappaliból elágazódott egy fürdőszoba ,ez volt az egyik ajtó mögött. A másik pedig külön egy illem helység. A nappali tágas volt,nagy kanapé,cserepes virágok,asztal és íróasztal is volt.
- Tetszik?
- Igen! Nagyon!
- Akkor jó! Nyugodtan pakolj ki,visszamegyek a többiekhez és vigyázunk a kutyusra,ha végeztél sétálj el a stúdióba,itt van két utcára. Holnap viszont elég húzós nap lesz! Megjelenik korán reggel az album,úgyhogy holnap dedikálás este pedig fellépés. Ma már reklámozza a média.
- Komolyan? Istenem ,akkor a holnapi nagy nap lesz!
- Igen! Itt pedig majd szép lassan otthonossá teszed a lakást! Érezd jól magad!A kódot az asztalon hagytam! Legyen nálad! Pihend ki magad!
Gyorsan a helyére pakoltam a ruháim ,a könyveim a polcra rakosgattam ,természetesen nem ABC sorrendben ,annyira rend mániás nem vagyok! Főként a mangákat és a regényeket részesítem előnyben ,így azok többségben voltak a kis gyűjteményeim közt! A fürdőszobában is berendeztem a kis birodalmam és már indultam is volna vissza a stúdióba ,mikor anyukám telefonhívása még visszatartott pár percre.
- Szia Anya!- Már tudtam,hogy le leszek teremtve,amiért nem hívtam ,ugyanis megbeszéltük,hogy én hívom őket,nehogy akkor hívjanak,mikor épp fontos dolgom van!
- Sajnálom ,hogy nem hívtalak,de rengeteg dolgom volt.
„láttalak a TV-ben!”
- Komolyan?
„- El is sírtam magam!”
- Jajj anya!
„- De miért nem jöttél Young esküvőjére?”- emiatt a bizonyos kérdés miatt kerültem a telefonbeszélgetéseket a családommal.
- Összeházasodtak? –kérdeztem nem épp vidám hangon.
„- Igen!”
- Sajnálom ,rengeteg dolgom volt,látod,még telefonálni sem volt időm. Nagyon haragszik Young?
„Nem haragszik,de rosszul esett nekik. Viszont a gratuláló levelet megkapták.”
- Gratuláló levél?
„Nem te küldted?”
- Ja, de … igen én! – gyorsan elbúcsúztunk és leraktam a telefont.
- Vajon ki küldte a nevemben a gratuláló levelet? -tanakodtam körmömet rágva ,ahogy a stúdió felé ballagtam. Épp hogy beértem a próbaterembe a fiúk ott ültek körben és játszottak az újdonsült háziállatommal. Már kis labdát is szereztek neki. Elgondolkodtam,tényleg ki küldhette a kártyát Young-éknak. Hongki? Nem hiszem! Akkor valószínű Sang Me. Leguggoltam közéjük és megsimogattam a kis szőrpamacsot. A fiúk rögtön ezután el is mentek a dolgukra,pedig szerettem volna velük tölteni egy kis időt.
- Sang Me! –néztem hátra.
- Hmm?
- Te küldted a gratuláló levelet Youngnak!
- Ohh.. Elfelejtettem mondani. Sajnálom!
- Ne sajnáld….köszönöm! Eszemben sem volt,hogy gratuláló levelet írjak nekik. Hálám örökké üldözni fog. Így marad minden a régiben! –lógattam az orrom.
- Jól vagy?- guggolt mellém.
- Igen! Csak egy kicsit elfáradtam,de hazamegyek,veszek egy forró fürdőt és rendben leszek!
Haza mentem és úgy is tettem ahogy mondtam! Vettem egy forró fürdőt. Müzlit ,mert így neveztem el a kis kedvencem ,kint hagytam a nappaliban ,elbóklászik ott az alatt a 15 perc alatt. A ruhám rendszerint a szobámban hagyom,így egy szál törölközőben és vizes hajjal szaladtam keresztül a nappalin,mikor észrevettem ,hogy a bejárati ajtó nyitva van résnyire.
- Úr Isten! Hol van a kutya? - Néztem körül a nappaliban és a konyhában! Gyorsan kiszaladtam a folyosóra nem gondolva arra,hogy egy szál törölközőben vagyok csurom vizesen. Az ajtó mögöttem kattant.
- A francba… Mi volt a kód? –rángattam a kilincset. - Csak most ne jöjjön senki! Kérlek Istenem! –Akkor már nem csak az volt a baj,hogy eltűnt az alig pár órás kutyám,hanem,hogy teljesen kizártam magam a lakásból fél pucéran.
- Nyavalyás kódos zár…. –rángattam tovább. - Ne már… - estem kétségbe,ide oda kapkodva a fejem,hogy valaki lát e. Végül a homlokom az ajtónak nyomtam és elfogadtam a sorsom!
HONG KI POV:
Olyan fáradt voltam a fellépés után,hogy amint hazajöttünk el is aludtam. Ám az ébredés nem éppen volt a legkellemesebb,jobban belegondolva mikor ébren voltam is aludtam. Egyszerűen nem tudtam „kijózanodni” ,ezért úgy döntöttem sétálok egyet. Megigazítottam elaludt hajamat és elindultam kávézni. Amint kiléptem az ajtón,rögtön felébredtem a látottak miatt. Ha-Neul alulöltözötten,pontosabban egy nedves törölközőn kívül nem volt rajta semmi,támasztotta a szomszéd ajtót.
- Ha-Ha-Ha-Neul?- dadogtam vörösen.
- Ne nézz ide! –Emelte fel egyik kezét kétségbeesetten a másikkal a törölközőt tartotta a helyén. Esküszöm próbáltam nem oda nézni!
- Mit csinálsz te… így kint? –kérdeztem tőle leszegett fejjel. Láttam amint egész testével az ajtónak lapul.
- Müzli kiszökött,én pedig gondolkodás nélkül utána mentem ,de az ajtó bezáródott mögöttem és nem tudom a kódot. Miért nem kulcsos ,mint a régi lakásom? –nézett rám,szinte már sírva.
- Miért nem hívtál fel valakit,aki tudja?
- Szerinted van zsebem? Huh? –kiabálta ,kikelve magából. Nem tudtam visszatartani a nevetést,csak hangosan kuncogtam. Nem úgy néz ki mint aki a törölköző alatt mobilt rejteget.
- Ahhh.. rogyott össze az ajtó előtt,amivel csak azt érte el,hogy a törölköző még jobban felcsúszott a combján. A szívem mint a gyorsvonat olyan tempóban kalapált zavaromban. Elővettem a telefonom és egy jó adag torok köszörülés után felhívtam Kwangot.
- Állj fel! –Nyújtottam neki kezet,de nem néztem le rá. Nem fogadta el a kezem,csak szép lassan felállt,óvatosan vigyázva,hogy véletlenül se látszódjon ki több a kelleténél.
- Hallo megadnád Ha-Neul lakáskódját,mert történt egy kis baleset…. Nem olyan baleset,csak…- ránéztem Ha-Neul-re,morcosan mutatott a nyakához,ha még egy szót szólok,akkor kinyír.
-Khöm… Elfelejtette a kódot.
Letettem és az ajtó elé léptem!
-4982-pötyögtem be.
Az ajtó kinyílt és Ha-Neul rögtön beszaladt és becsapta az ajtót. Jót nevettem magamban. Teljesen rá vall,hogy kizárja magát majdnem meztelenül. Néhány boldog fejcsóválás után elindultam megkeresni a kutyát.
HA NEUL POV:
- Hogy fogok ezek után a szemébe nézni? –dőltem háttal az ajtónak.
-Áhhh… toporzékoltam és beszaladtam a szobámba felöltöztem és megszárítottam a hajam. Épp hogy kikapcsoltam a hajszárítót:
- Müzli!!!! –rohantam ki az ajtón. Néztem Jobbra,de nem láttam a kutyát.
- Örömmel látom,hogy sikerült felöltözni. - Szólt Hongki a bal oldalamról. Ott ült lent az ajtóm mellett kezében a kutyával.- Müzli! –térdeltem le a kutyához! Nem Hongkihoz,nem tehetek róla,hogy azonos szinten voltak. Gyorsan ölbe vettem.
- Hol csavarogtál? Rossz kutya vagy! Kényelmetlen helyzetbe hoztad a gazdit. - néztem vele szembe.
- Köszi ,hogy visszahoztad!- néztem hálás pillantással Hongkira.
- Nincs mit! Ennek örömére,kávézni indultam velem tartasz? –Elgondolkodtam az ajánlaton. Még mindig zavarban voltam,de ilyen apróságok miatt már nem kellene aggódnom,nem mindig ez van? Megszokhattam volna már magam.
- Rendben! –bevittem a kutyát az ideiglenesen fenntartott takarójára.
- Légy jó kutya és ne szedj szét semmit,ne csavarogj,és ha lehet ne kakálj be! –kiabáltam neki vissza az ajtómból.
- Biztos rendben lesz egyedül?- néztem kérdőn Hongkira!
- Biztos!
Felkaptam a táskám és már indultunk is a lifthez!
- Nő létedre jó gyorsan összekaptad magad! –vigyorgott rám.
- Te szeretsz engem piszkálni? –de csak ugyanazt a vigyort kaptam végül egy apró bólintással zárta volna le az egészet.
- El ne mond senkinek mert kinyírlak! Így is szégyellem magam! –Vártunk a liftre.
- Szerintem nincs mit szégyellned! –vigyorgott az alsó ajkát harapdálva,mire kinyílt a lift.
- Nem megyek veled sehova! –kaptam fel a vizet. - Ezért holnap kötelező velem vezetni!
- Hová mentek?- érkezett az aranyos hang a liftből,ami MinHwan-hoz tartozott.
- Kávézni! Jössz te is ? –mosolyogtam rá.
- Ha nem zavarok!
- Ugyan miért zavarnál?
- Akkor megyek! –vigyorgott izgatottan a maknae.
A kávézás nagyon jót tett,bár Hongki végig piszkálódott. Legszívesebben megütöttem volna,de azt már egyszer eljátszottam. Végül is nem ez az első alkalom,hogy ég az arcom előtte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése