29.fejezet! A randi!

Az idő gyorsan elment, télből hamar tavasz lett.
- Ha-Neul?- lépett be próbatermi ajtómon az aranyosan mosolygós Min Hwan.
- Gyere be!- intettem neki a kezemmel. - Mi újság?- kérdeztem,de nem szólt semmit,csak ide-oda nézett. Láttam rajta ,hogy valamit szeretne mondani.
- Csak nem bajban vagy Minari és most hozzám fordultál segítségért?- mosolyogtam a lehetetlen állításom kimondása közben.
- Nem –nem! –emelte fel izmos kezeit. – csak zavarban vagyok! –mondta,amit nem is kellett volna mondania,mert látszott rajta.
- Szóval,vettem a bátorságot ,hogy megkérdezzem,eljössz velem valahova?
- Úgy érted randira?
- Igen!- mosolygott és idegesen vakargatta a fejét. Ahogy néztem arra gondoltam,hogy „ez a pasi nagyon aranyos,miért ne mennék el vele randizni?”
- Igen! –válaszoltam végül.
- Komolyan? –kapta fel a fejét széles vigyorral.
- Igen,elmegyek veled! És mikor?
- Mondjuk a Szombat …neked jó?
- Igen!
- Akkor Szombaton! – mosolygott a kezét tördelve és a száját harapdálva.


A randi napja gyorsan eljött ideges voltam,nem tudtam mit vegyek fel! A nap melegen sütött odakint az április melegebb volt a szokásosnál,de nem akartam megfázni így hosszú farmer nadrágot vettem fel és lenge fehér csipkés inget!Min Hwan nem mondta hogy hová megyünk,és eléggé érdekelt a randink helyszíne! Vajon jól fogom magam érezni? Vagy inkább kellemetlenül?

MIN HWAN POV:

Fel voltam pörögve a randi miatt. Álmomban sem gondoltam,hogy Ha-Neul igent fog mondani. Vettem neki egy nagy csokor virágot és próbáltam a legjobbat kihozni magamból.
- De kiöltöztél! Mész valahová?
- Igen! Randim van!
- Ohh… akkor sok sikert!
- Kösz! –néztem a kanapén videó játékozó Hong Ki-ra. Ha tudná,hogy Ha-Neul-el megyek ,örök életre megharagudna rám. Sajnálom Hyung! Egy próbát muszáj tennem,tudom,hogy ez neked is fáj,és sajnálom. Beleszerettünk mindketten és erről senki nem tehet. Ez a lehető legrosszabb ami két barát között történhet. Ezekkel a gondolatokkal bambultam tovább.
- Mi van? Miért nézel így rám?
- Semmi! –kaptam fel a virágot és már indultam is a szomszédba,örömmel,mégis egy furcsa érzéssel a szívemben Hong Ki miatt. Ha-Neul gyorsan ajtót nyitott.
- Nagyon csinos vagy!Ezt neked hoztam! –adtam át neki a virágot.
- Köszi! –mondta elpirulva és bevitte a virágot vízbe rakni. Mikor visszaért a karomat nyújtottam felé,és ő belém karolt.A szívem gyorsvonatként zakatolt az örömtől.
- Megállunk ott? –kérdezte az anyósülésen ülve.
- A piacon? Jó ötlet ez?
- Álcázzuk magunkat! Hoztam sapkát és szemüveget!
- Jól felkészültél!- mosolyogtam rá.
- Mindenre gondoltam! –mosolygott.

Megálltunk és álcázva magunkat elindultunk a piaci sorokon.
- Sokat jártam ilyen piacokra,olcsón, jó dolgokat lehet kapni. Nézd milyen cuki bőr cuccok! –mutatott az egyik bódéra. Odamentünk,tényleg jó dolgok voltak ott,egy karkötő kifejezetten tetszett. Megláttam egy másik árust ahol Couple dolgokat lehetett kapni.
- Várj meg itt. –Odamentem és vettem egy couple telefondíszt egy fiút és egy lányt. Az enyémet gyorsan fel is raktam a telefonomra.
- Egyébként hogyhogy új telefonod van?
- Mert a másikat ledobtam egy szikláról.
- Hogy? –néztem rá kikerekedett szemekkel.
- Nem akartam azzal beszélni,aki épp hívott.
- Értem! Ezt neked vettem!- emeltem fel a telefondíszt!
- De cuki! Köszönöm! –vette el. Én pedig elővettem az én telefonomat,amin ugyanúgy rajtalógott a párja.
- Ez olyan mintha járnánk. - mosolygott fel rám.
- Én szeretném. –szaladt ki a számon,amibe mindketten belevörösödtünk.
- Gondolkozhatok rajta?- kérdezte félénken,amire én csak az alsó ajkamat harapdálva pár apró bólintással válaszoltam. Teli lettem reménnyel,bár nem szabadott volna hagynom magam.
- Jelenleg járjunk egy utcában. - nevetett.
- Noona,én ezen most nem tudok nevetni!
- Nem baj! Én igen! –nevetett tovább,ami már engem is mosolyra késztetett.
- Ezt pedig én vettem neked! –átadta azt a bőr karkötőt,amit kinéztem magamnak!
- Köszönöm!- raktam fel a csuklómra.

Elvittem moziba,ahol rengeteget nevettünk egy vígjátékon a film közepén elkezdett dobálni Popcornnal,de rám sem nézett csak mosolygott a filmre tovább. Nagyon jól éreztem vele magam.
- Mehetünk enni? –kérdeztem.
- Igen! És mit együnk?
- Csirkét.
- Hülye kérdés volt a részemről.
- Mehetünk máshova is! –álltam meg.
- Nem,a csirke nagyon jó lesz! – karolt belém hírtelen.

HA-NEUL POV:

Beültünk egy nagyon helyes kis étterembe,Min Hwan igazi úriember volt,ártatlansága mögött ott rejtőzik az erő és a férfiasság. Nagyon figyelmes volt és egyáltalán nem éreztem magam kellemetlenül,inkább azt mondanám,elvarázsolt az ártatlansága.
- Lehet kicsit unalmas társaság vagyok! –nézett rám teli szájjal.
- Nem ! Szeretem nézni a szégyenlős arcodat!- mosolyogtam rá.
- Túl szókimondó vagy Noona! De ezt szeretem benned. - Nem tudtam,hogy ezt szerelmi vallomásnak véljem e vagy sem,így csak elpirulva mosolyogtam tovább a tányéromat fürkészve.
- Igen, a túlzott őszinteségem miatt üldözök el magam mellől mindenkit!
- Engem nem fogsz!
- Ennek örülök!- mosolyogtam rá.
- Elnézést! –állt meg mellettünk az igen csinos felszolgáló lány.
- Tudom,hogy zavarok,de ma vettem meg az albumotok,és szeretném,ha dedikálnád nekem. - nézett Min Hwanra. Ahogy elnéztem Min Hwan-nak pont az esete lehet a lány ,idősebb és szép valamint csinos. Aláírta a CD-t és mosolygott rá ugyanazzal a mosollyal amivel rám is szokott. Kicsit szöget ütött a fejemben,hogy vajon minden lánnyal így viselkednek,mint velem? Elszomorított a gondolat.
- Baj van Noona?
- Nem,csak elgondolkodtam valamin.
- Min?
- Szeretnek a lányok ugye?
- Noona… ez meg milyen kérdés…- jött zavarba.
- Csak eszembe jutott,hogy minden lányra ugyanígy mosolyogsz vagy csak aki tetszik? – vigyorogtam rá.
- Sok rajongóm van ,és a mosolyom mindig ugyanolyan nem nagyon tudom változtatni. - mondta ki a tényleges igazságot,hisz egy ember mosolya tényleg ugyanolyan,ha boldog,vagy legalábbis hasonló.
- Igen,ez igaz! Biztos nehéz köztük választani.
- Nem mondanám,én már választottam. - nézett rám,az előbbi düh ami a kérdésem miatt volt,már elillant belőle,és csak mosolygott rám.
- Ki mondta,hogy a rajongód vagyok?
- Sok képet rajzoltál rólam,mikor még pincérnő voltál,azt gondoltam,hogy a rajongónk vagy.
- Igen,az vagyok! De csak azért,mert minden lánynak elveszitek az eszét a sok hülyeséggel ,amit csináltok. Ki ne szeretné ezt? –vigyorogtam.
- Áhh szóval szeretsz! – fordította ki a szavamat vigyorogva.
Tátottam a számat és megdobtam egy szem zöldborsóval a zöldséges köretemből.

HONG KI POV:

- Ohh Sang Me,te mit keresel itt?
- Ha-Neul-höz jöttem,beszélni akartam vele.
- Nem hiszem,hogy itthon van!
- Akkor majd később felkeresem.
- Jól vagy?
- Kicsit csipked a hátam reggel óta,de jól vagyok,még van két hetem.
- Akkor már nem sokára a kezedben tarthatod.
- Igen!
- Lekísérhetlek?
- Persze.
- Hogy megy a munka? –kérdezte,miközben kifelé mentünk az épületből.
- Új dalokon dolgozunk,most kényszerpihi van.
- Akkor pihenjetek!- álltunk meg a kocsimtól nem messze.
- Hová igyekszel?
- Vásárolgatni egy picit. Ne vigyelek el?
- Nem köszi,még besétálok a stúdióba.
- Ilyenkor már nem kellene dolgoznod.
- Csak megnézem,hogy minden rendben van e…. áuuu
- Mi a baj? –néztem rá.
- Hong Ki? Vigyél be a kórházba,azt hiszem elfolyt a magzatvizem.
- Mi ? –néztem rá kétségbeesetten majd a lábai alatt lévő tócsára.
- Anyám… - fogtam a fejem. Azt sem tudtam hogyan segítsem be a kocsiba.
- Várj várj vizes lesz az ülés…. –terített le egy pulóvert az anyósülésre.
- Ne azzal foglalkozz már!- és már szaladtam is a volán mögé. Az úton nem kiabált csak szaporán vette a levegőt és nyögdécselt.
- Jól vagy?
- Nem! Azt hiszem félek! –nézett rám kétségbeesetten.
- Nem lesz semmi baj,időben beérünk a kórházba. - Pirosat kaptunk a lámpánál.
- A francba! - csaptam a kormányra.
- Hong Ki nyugi! – csitított,és akkor jutott eszembe,hogy próbálom kellene nem mutatni a zavarom és a kétségbeesésem. Mikor beértünk a kórházba azonnali ellátást kapott,de az idegeim nagyon nem tudtak lenyugodni!
- Semmi baj apuka! A kisasszony azonnali ellátást kapott.
- Nem én vagyok az apa!
- Itt orvosi titoktartás van!
- Mondom,hogy nem én vagyok az apa! – mondtam nyomatékosan,kimeresztett szemmel.
- Doktor? –szólt Sang Me a hátam mögül. - Értesítenék kérem a férjemet?
- Ohh… - csodálkozott az orvos.
- Ohhh bizony… - mondtam neki bólogatva.
- Sajnálom !- mondta végül és elment.
- Hong Ki?
- Igen? –mentem oda Sang Me-hez.
- Már hazamehetsz! De megteszel nekem egy szívességet? Felhívod Ha-Neult,hogy itt vagyok?
- Dehogy hagylak egyedül! Itt maradok és felhívom Ha-Neult.
- Te tényleg egy rendes pasi vagy! Köszönöm!
- Ne flörtölj velem,a férjed lenyel keresztbe!- viccelődtem vigyorogtam!
- Köszönöm!- mondta végül.
Kimentem telefonálni.
- Hallo? –vette fel csilingelő hangon.
- Ha-Neul,Sang Me kért rá,hogy hívjalak fel,mert hamarosan megszüli a babát.
- Mi? Azonnal megyünk! Köszi! –letette a telefont én pedig leültem a váróba és vártam míg megjelenik valaki. 20 perc múlva Ha Neul megjelent Min Hwan társaságában és akkor tudatosult bennem,hogy Min Hwan kivel is ment randizni. Próbáltam semleges arcot vágni,de nem ment.
- Szia! Mi a baj?
- Sziasztok! Semmi, csak elfáradtam!
- Sang Me jól van?
- Igen! Minden rendben! Így hogy már itt vagytok,kimegyek levegőzni!
Kimentem a kórház udvarára a mentőautók sebesen száguldoztak el mellettem szirénázva. Mintha a szívem szirénáját hallottam volna,leguggoltam,sírni akartam,de nem ment.
- Ezt az elejétől kezdve tudtam! Tudtam,hogy nem én leszek az akit választani fog. - felálltam vettem egy mély levegőt és visszamentem! Az idő telt,közben megérkezett Jong Hoon és Sang Me férje Tae Kyung is.
- Megszületett! Kisfiú lett! –jött ki a nővér a babával a karján. Köré gyűltünk és bámultuk a csodaszép kisfiút.
- Az anyuka nagyon kimerült,kérem hagyják őt pihenni, a férj bemehet hozzá,ha szeretne. – így Tae Kyung bement Sang Me-hez.
- A baba szobába viszem az üveg ablakon keresztül még nézhetik,ha szeretnék!
Mindenki az üvegre tapadt és néztük a kicsi Kwang On Yu-t!
- Meg akarom fogni! –mondta Ha-Neul elérzékenyülve. Min Hwan megfogta a vállát,nekik fel sem tűnt,de nekem igen.
- Nekem sok gyerek kell! –mondtam!
- Nekem minimum kettő ,egy fiú és egy lány! –mondta Ha-Neul.- Ilyenkor mindig olyan irigy vagyok!
- Csak nem férjhez akarsz menni? –kérdezte tőle Jong Hoon.
- Igen,majd szeretnék. És azután gyerekeket is szeretnék. - mosolygott. És akkor eszembe jutott,hogy az férj és apa jelölt, jelenleg Min Hwan. Nem kívánhatok nekik rosszat,hisz mindketten a barátaim. Valahogy el kell fogadom a sorsom.
- Mehetünk? –kérdezte Min Hwan.
- Igen!
- Hová mentek? –kérdezte meglepődve Jong Hoon.

- Jelenleg is Min Hwan-al randizom! –mosolygott ránk Ha-Neul. Összenéztünk Min Hwan-al ,láttam az arcán a kétségbeesést így csak mosolyogtam,de nagyon nehezemre esett. Feladni a szerelmet és elfelejteni nem is olyan egyszerű,mint gondoltam. Mikor elmentek Jong Hoon a vállamra tette a kezét vigasztalóan,de csak rosszabb lett minden,leráztam magamról a kezét és elindultam haza a magam felé irányuló haragommal.