24.fejezet! Mi Hi átváltozott.

Épp a szüleimhez tartottam,már nagyon régen nem jártam otthon.
- Hahó- vettem le a cipőm.
- Nincs itthon senki? –motyogtam magamban.
- Min Hyun? –nyitottam be a szobájába.
- Ohh- rántottam vissza az ajtót ,mikor megláttam picit félreérthető helyzetben az öcsémet egy ismeretlen lány társaságában. Még el is pirultam zavaromban,legalább kopoghattam volna,de honnan tudhattam volna?
- Noona! –szalad ki a szobája ajtaján a ma 17 éves öcsém… - Nem csináltunk semmit!
- Jól van kicsi Min… - mosolyogtam rá,mert látva vörös fejét,én már nem is voltam olyan zavarban . - Igazság szerint kopognom kellett volna.
- Hát nem ártott volna.
- Még te vagy mérges? –pislogtam rá.
- Nem,nem vagyok…
- De az vagy,amiért félbeszakítottalak benneteket… - vigyorogtam.
- Noona! –emelte fel a hangját.
- Jól van oké… nem szívatlak… - emeltem fel a kezem védekezően.
- Úr Isten! –jelent meg az ajtóban az ismeretlen lány.
- Mi van? –nézett rá az öcsém a válla felett.
- Oh Ha-neul….- mutatott rám - A nővéred Oh Ha-Neul? – tapasztotta a kezét a szájra.
- Igen!
- Álmomban sem gondoltam,hogy a példaképemmel fogok találkozni! Olyan szerencsés vagyok! Annyira imádom a hangod ,olyan csodásak a dalaid,és milyen szép vagy… - csak pislogtam,ahogy a lány össze vissza hadarta el a mondatokat. – Olyan jól mutattál Won Bin mellett. De te ugye Hong Ki –val jársz?!
- NEM! –mondtam kicsit sértődötten.
- Nem akartalak megbántani,csak olyan meghitt köztetek a légkör…
- Feleannyira sem,mint köztetek az előbb… - mutattam a szobaajtóra.
- Noona! – sziszegte a fogai közül az öcsém.
- Jól van na! –rántottam vállat.
- Azért kaphatok egy autogramot?
- Az öcsém barátnőjének? Hát persze! – Miközben elővettem a nappali íróasztalának fiókjából egy papírt és ceruzát eszembe jutott,hogy miért is zavar,ha azt hiszik az emberek,hogy én Hong Ki barátnője vagyok… Bárhogy is gondolkodtam nem akartam a hírnevét sérteni,talán nincs elég önbizalmam,de még mindig is úgy gondoltam,hogy én nem vagyok való egy olyan idolhoz mint Hong Ki vagy a többiek…
- Tessék! –nyújtottam át a cetlit.
- És ez pedig a tiéd! –adtam át az ajándékot az öcsémnek,ami nem más volt,mint egy nagyon márkás drága sportcipő,amit régen annyira szeretett volna.
- Noona! - nézett rám csillogó szemekkel.
- Boldog Születésnapot! Sajnálom,hogy este a tortázásnál nem tudok itt lenni.
- Várj,szeretnék egy képet veled! –szaladt be a lány a szobába.
- Ha bármikor szükséged van rám,ezen a címen megtalálsz,DE ,kérlek nagyon vigyázz,ne tudja meg más a címem a barátnőd sem.
- Tudom Noona ,nem viszem a nyakadra a fanokat!
- Tudtam,hogy megérted! –borzoltam össze a haját. - El sem hiszem,hogy 17 éves vagy.
- Lassan felnövök!
- Áhh, te örök gyerek maradsz!
- Nicsak ki beszél!- nevettünk együtt.
- Csinálunk képet? –jelent meg a bizonyos barátnő.
- Hát persze! – „a rajongóknak mindent” gondoltam. Odaállt mellém és az öcsém lefényképezett minket.
- Köszönöm! -Szaladt oda megnézni a képet.
- Jól van ,én most megyek. Örülök,hogy megismertelek… ööö
- Park Su Mi vagyok!
- Nos, Su Mi ,örülök a találkozásnak és köszönöm,hogy tetszenek a dalaim. Vigyázz az öcsémre.
- Persze! –karolt bele vidáman az öcsém jobb karjába.


Következő utam a kávézóba vezetett. Gondoltam ma mivel nincs dolgom meglátogatom elhanyagolt ismerőseim… Autóval mentem,már elég sokszor vezettem,így kezdtem ráállni. A kávézó hátsó bejáratához közel parkoltam,még véletlenül se zaklassanak a rajongók.
- Mi Hi! –suttogtam bele a telefonba. – Itt vagyok a hátsó bejáratnál,kinyitod?
- Persze! –mondta nagy lelkesedéssel és lecsapta a telefont. Alig vettem el a fülemtől a készüléket ,már nyílt is az ajtó.
- Ha-Neul! –ugrott a nyakamba visítva. - Ezer éve nem találkoztunk,úgy örülök neked!
- Én is örülök,hogy látlak,de ne fojts meg! – nevettem.
- Gyere be gyorsan!- sürgetett és indult meg befelé,én pedig követtem.
- Jin Ho! Nézd ki van itt. - mondta vidáman belépve az irodába,ahol Jin Ho a papírok fölött görnyedt.
- Az elveszett bárányka! –mondta!
- Ennyire elfeküdtem a hajam? –néztem rá vigyorogva…
- Nem! – fogta a fejét és rázta azt!
- Semmit sem változtál!
- Tényleg? –ültem le az asztala előtti székre.
- Tényleg!
- Szerintem sokat változtam! Nézz rám.
- Nem a külsőre értettem! Ugyanolyan bolond vagy,mint régen…
- Mennyit változhat az ember fél év alatt?
- Sokat! Nézz Mi Hi-re!
- Mi van Mi Hivel? –néztem rá.
- Hát,hogy mondjam…? átvett a stílusodból egy keveset…
- Jin Ho! –nyafogott Mi Hi.
- Tényleg? –néztem rá meglepődve.
- Igen! Volt egy barátom,és rájöttem sokkal közvetlenebb tudok lenni az emberekhez,mondhatni sokkal nagyobb lett a szám…
- Ezt nem hiszem el! Az a Mi Hi,aki meglátta Lee Hong Ki-t és leforrázta magát?
- Az a Mi Hi már nincs! –mondta Jin Ho.
- Azért örülök,hogy önállósodtál picit. - nevettünk.
- Igyekszem! –nevetett ő is. - Viszont nekem lejárt a műszakom.
- Ohh… Mit csinálsz délután?
- Előreláthatólag semmit.
- Akkor van kedved megnézni,hogy hol lakom?
- Komolyan? Szabad?
- Te látod először,még anyuék sem voltak ott…
- De jó! – morzsolta a kezét izgatottan.
- Csapunk egy csajos estét… Bocsi Jin Ho…- néztem rá mosolyogva.
- Semmi baj…- legyintett.
- És egyébként mi újság? –kérdeztem tőle.
- Semmi különös,papírmunka ezerrel,láttam ám az új kliped… Nem tudtam ,hogy te ilyet is tudsz. - vigyorgott.
- Mármint ,hogy tudok táncolni,vagy hogy tudok szexin táncolni?
- Hmm Mindkettő… - nevetett.
- Úgy irigyellek Won Bin olyan helyes…- áradozott Mi Hi.
- Igen az!
- Élvezted a táncot mi? –húzogatta a szemöldökét Jin Ho.
- Ahh… perverz.. –legyintettem a számat félrehúzva.
- Láttam a lapok összehoztak Hong Kival is.
- Ohh igen,még az elején!
- Az elején? Nem olvasol újságot?
- Ma nem olvastam miért?- elém tolta a mai újságot.
„ Most már szinte biztos,hogy Oh Ha-Heul és Lee Hong Ki egy pár,hiába próbálják tagadni,biztos információk szerint a csók is elcsattant már. Rengeteg helyen látják őket együtt vidáman cseverészni. Hong Ki állítólagos volt barátnője elárulta nekünk,hogy Oh Ha-Neul miatt szakítottak.”
Csak pislogtam a cikk láttán,és nem hittem el,hogy Keiko chan ilyen bosszút akar állni rajtam. Nem akarom,hogy rólunk legyen teli a média,és ő ezt tudta,ezért vág vissza ezzel. A nők mindig tudják,hogy kell bosszút állni egy másik nőn… Ideges lettem,de nem mertem mutatni Jin Ho előtt.
- Áhh,sose fognak leszállni rólunk a riporterek. Pedig csak barátok vagyunk.
- Ahogy láttam,elég jól elvoltatok a Kulturális Központban!
- Ott voltál? Miért nem jöttél oda?
- Nem akartam zavarni!
- Dehogy zavarsz Jin Ho! Legközelebb igenis gyere oda,hogy be tudjalak mutatni nekik.
- Oké! – mosolygott.
- Mehetünk Mi Hi?
- Aha!
Az autóban szegény Mi Hi kétségbeesetten ült mellettem az anyósülésen,de szerencsére épségben odaértünk.
- Wow.. Milyen szép környék…- forgott körbe az udvaron. - Szebb mint a picike lakásod.
- Még nem is láttad a lakást!- szálltunk be a liftbe.
- De biztos szép! –mondta kicsit megkésve.
- Úr Isten! –állt meg előttem hírtelen,aminek következtében beleütközetem a hátába.
- Mi van ?
- F…. F…. F…
- Mi van? –néztem el a válla mellett.
- Ja,hogy FT ISLAND.- léptem ki mellé,ahogy megpillantottam a fiúkat. Nagy bőröndöt húztak maguk után.
- Élőben még helyesebbek… - mondta ragyogó szemekkel.
- Te tényleg nagy primadonna vagy!
- Én mondtam! –sétáltunk feléjük.
- Hová utaztok? –néztem a vidám bandára.
- Hong Kong-ba… - válaszolta Min Hwan.
- Értem. - bólogattam. - Jajj,szeretném bemutatni az egyik legnagyobb primadonnát Mi Hi-t.
- Szia Mi Hi! –mondták kórusban vigyorogva. Mellettem Mi Hi úgy olvadt mint a fagyi.
- Kár hogy itt kell hagynom a barátnőmet!- csipkelődött Hong Ki.
- Olvastad az újságot? – bámultam a földet. - Majd ha visszaértetek,akkor szeretnék veled beszélni.
- Baj van?
- Nincs! Csak tisztázni akarok valamit. Nem gondoltam volna Keiko-Chan-ról.
- Csak ő lehetett ugye? Csak ő tudott a csókról…
- Mi ? Mi? Csók? –meresztette ki, apró szemeit Mi Hi…
- Hehe… - tapasztottam a kezem a szájára…- Felejtsd el!
- Miért? – vette le a kezem a szájáról és levegő után kapott,mintha az orrát is befogtam volna és nem tudott volna lélegezni.
- Mert ez az egész nekem ciki!- sziszegtem neki kimeresztett szemekkel. Nem mondott semmit. Inkább a fiúkat boldogította,és elterelte a témát.
- Fiúk,olyan jól néztek ki! Szeretnék veletek egy képet.
- Most? –kérdeztem tőle…
- Mikor máskor? Lehet többet nem is látom őket…
- Dehogynem! Majd még úgyis elhozlak ide… a szomszédaim,biztos,látni fogod még őket. - toltam el a fiúk mellett nagy iramban.
- Jó utat! Vigyázzatok magatokra! –néztem vissza rájuk.
- Ha visszaértünk beszélünk!- mondta Hong Ki kicsit lehangoltan.
- Oké! –kiabáltam neki.
- Szomszéd? –kiabálta Mi Hi.
- Mit kiabálsz? Tiszta hülyének néznek…
- Kit érdekel? – erre már nem is válaszoltam,intettem még a fülig érő szájú fiúknak és betoltam a lakásom ajtaján.
- Mi Hi… kikészítesz… - dobtam le a táskám a kanapéra.
- Bocsi! Csak ha elkap a hév,akkor nem tudok leállni és mindent egyszerre akarok.
- Mióta? Nem voltál ilyen! Hogy tud egy ember így megváltozni?
- A környezetemben volt elég ráhatás…- nézett rám oldalra billentett fejjel.
- Nehogy azt mond,hogy én rontottalak meg! –ültem le a kanapéra.
- Nem mondtam! – huppant le mellém.
- Na és mesélj,mi van köztetek Hong Ki-val? Mi volt az a csók?
Elmeséltem neki mindent Hong Kiról Min Hwanról és rólam.
- Nem vagy te mindkettőbe szerelmes?
- Mi ? Ne beszélj hülyeségeket.
- Egy külső szemlélő mindig többet lát,és én most jelenleg ezt látom.
- Én viszont érezném,ha így lenne!
Nem mondom,hogy nem gondolkodtam el a dolgokon… Mert a saját érzéseimet sem tudom,talán többet jelentenek nekem ők ketten,mint