8. fejezet! Az esküvő napja!

- Ha-Neul! A holnapi programmal kapcsolatban,este lenne egy rádiós műsor.
- Akkorára mindennel végzek,és visszaérek!
- Biztos itt tudsz lenni időben?
- Kwang a munka fontosabb,mint egy esküvő.
- Helyes! –bólogatott- Ja,a fizetésed a számládon van!- nézett hátra az ajtóból.
- Sang Me ,eljössz velem elkölteni a fizetésem?
- Tudok egy olyan helyet,ahol olcsón,trendi ruhákat lehet venni.
- Komolyan? Akkor menjünk!
Elindultunk a nagy bevásárló túrára. A kirakatok előtt sétálva,tényleg egyre szebb és szebb ruhák bukkantak fel.
- Tudod már mit veszel fel a holnapi esküvőre?
- Nem igazán!
- Gyere ,választunk valami nagyon csínosat…..csinosabb leszel a mennyasszonynál.
- Ugyan… - rántott magával.
- Tök jók ezek a ruhák!- mutattam fel pár szoknyás darabot.
- Nahát Ha-Neul,nagyon jó ízlésed van!
- Szerettem régen a magazinokban nézegetni az ilyen ruhákat,de nem nagyon engedhettem meg magamnak.
- Most viszont lesz rá lehetőséged,hogy ilyeneket hordj,és ez kötelező is ! –mutogatott rám csücsörítve.
- Na, tetszik valamelyik alkalmi ruha?
- Te vagy a stylist ,válassz te és megmondom,hogy tetszik e! – vigyorogtam. De nem kellett kétszer mondanom neki,kiválasztott nekem egy halványrózsaszín,fodros koktél ruhát,aminek a derekán egy vastagabb sötét rózsaszín övszerűség volt. Tulajdonképpen nagyon szép volt,és úgy gondoltam ez az én gyerek lelkemhez való. Nagyon csinosan állt,így megvettük! Választottam pár nadrágot ,felsőt és szoknyákat is,na meg az elmaradhatatlan felsőrészek!
Már Sang Me autójához tartottunk.
-Ha-Neul,azt mondtad,nincs barátod igaz?
- Igen!
- Akkor Mi Young miért,mondta azt,hogy alig várja,hogy megismerje a barátod?
- Mert azt hazudtam neki,hogy van! De az igazság az,hogy valaki megígérte,hogy elkísér.
- Úgy tesztek,mintha járnátok?
- Valahogy úgy! De csak színészkedés!
- Ohh… ééééés… ki az? Ismerem? –húzogatta a szemöldökét.
- Nem mondom meg,mert akkor kombinálsz.
- Nem fogok eskü! –tette a szívére a kezét.
- Akkor sem… - ráztam a fejem.
- Légyszi légyszi légyszi…..
- Hülyének fogsz nézni,és még magamon is meglepődtem.
- Dehogyis foglak hülyének nézni! –szálltunk be a kocsiba. - Mond el!!- pislogott rám!
- Hogy te milyen kíváncsi vagy… de jól van… az akivel megyek,-kis hatásszünet -….az Hong Ki.
- Ki? Ho Ho Ho Hong Ki? –tátotta el a száját. - Jó ötlet ez?
- Én sem vagyok benne biztos!
- Nem azért,én csak arra gondoltam ,mi van ha kiderül,hogy együtt mentek az esküvőre,és pletykálni kezdenek.
- Valahogy majd elsimítom a szálakat,azt sem akarom,hogy azt higgye,kényelmetlen nekem vele menni. Ő ajánlotta fel…
- Lehet tetszel neki!- Indultunk el a forgalmas utcán.
- Sang Me! Fejezd már be, ezt az örökös kombinálást. Megmondtam előre,hogy ezt fogod csinálni! –húztam a szám!
- Jól van na! Bocsi!
- Csak vezess tovább!
Ha visszaértünk a stúdióba beszélni fogok vele,hogy nem szükséges velem jönnie,nem miattam ,hanem ,ő mégiscsak egy nagy sztár,nem hiszem ,hogy jót tenne neki,ha címlapra kerülnénk.
De a stúdióban már nem volt. Pechemre. Legalább a számát elkérhettem volna.
Sang Me hazavitt,de olyan egyedül éreztem magam. Kiültem picike lakásom lépcsőjére és néztem a csillagokat.
- Holnap minden megváltozik,holnap megnősül és nekem nem marad más csak a munka. De pont jó így,legalább nem tereli el semmi a gondolataim és a karrieremre tudok majd koncentrálni.

A szívem olyan nehéznek éreztem,a fájdalom,amit mindvégig visszatartottam ,most a felszínre tört. Keserves könnyeimet ittam összegubózva a lépcsőmön. Szememre homályos fátyol hullt.
- Ha-Neul? Valami baj van? –guggolt elém Jin Ho
- Ahh Jin Ho!- töröltem meg az arcom,mintha nem is sírtam volna az előbb. - Mi szél hozott? Örülök,hogy látlak!
- Jól vagy?
- Persze! Csak sok rajtam a stressz mostanában.
- Az esküvő miatt?
- Főként …. igen!
- Nehéz lehet! –ült le mellém a lépcsőre.
- Kicsit összejöttek most a dolgok!
- Nyugi,minden rendbe jön!- karolta át a vállam. - Tudok segíteni?
- Nem hiszem! De kedves tőled! A holnapi nappal új fejezetet nyitok,és minden tökéletes lesz!
- Remélem!
- Úgyhogy ne aggódjatok Mi Hi-vel miattam! Csak koncentráljunk a munkára.
- A mindig erős Oh Ha-Neul! Rendben! Akkor én megyek is ! De valahogy éreztem,hogy erre kell jönnöm!
Amilyen gyorsan jött Jin Ho,olyan gyorsan el is ment,de megmentett attól,hogy olyan dagadtra sírjam a szemem,mint két pin-pong labda. Korán ágyba bújtam ,és próbáltam aludni,de a másnap reggel úgy tört rám,hogy nem akartam felkelni,így elég sokáig lustálkodtam az ágyban. Nagy erőt vettem magamon és elmentem fürdeni,majd elkezdődött az esküvői készülődés. A hajam szabadon hagytam pár rózsaszín virágos csatot tűztem bele,ment a ruhához. Halvány smink,hosszú szempillák és magas sarkú. Az eredmény úgymond maximum lett,amit ki tudtam hozni magamból.
Elszaladt az idő a sok készülődéssel,de úgy szokták mondani,jó munkához idő kell . Hong Ki már biztos nem jön ,mert 10 órára volt megbeszélve,és már fél 11 ,de így a legjobb.

HONG KI POV:
Annyira siettem,amennyire csak tudtam ,remélve,hogy Ha-Neul,még otthon van! A reggeli műsor,elhúzódott kicsit. Felvettem az egyik vagány öltönyöm,végül is esküvőre megyek,és már indultam is .Épp ahogy odaértem,szaladtam volna fel a lépcsőn,mikor megláttam Ha-Neult a lépcső tetején. A lábam nem mozdult,csak néztem rá zavartan. Nagyon csinos volt,csak a mosoly hiányzott az arcáról. Végül szép lassan megköszörültem a torkomat és fel mentem a lépcsőn. Az arca piros volt,láttam rajta,hogy zavarban van,ezen mosolyognom kellett.
- Mehetünk? –nyújtottam oda a karom.
- Sajnálom… Nem mehetünk! –Nem értettem mit akar mondani. - Nagyon köszönöm ,hogy ilyen kedves vagy velem ,de nem mehetünk együtt. Nem szeretném,ha ártana a karrierednek az,ha rólunk kezdenének pletykálni.
- Olyan nagyszabású esküvő lenne?
- Meglehet! De végül is, mindegy hány ember lesz ott,úgy fognak ismerni ,mint a barátom,és ez kitudódhat,akkor nem mossuk le magunkról. Gondolom ezt te sem akarod.
- Értelek! –bólogattam. Tudtam,hogy mindezt azért mondja,hogy megkíméljen a botrányoktól. Szép lassan elsétált mellettem ,én pedig ott maradtam egyedül. Végül hazamentem ,átöltöztem és visszamentem a stúdióba.
- Te nem Ha-Neul-el vagy? –ragadta meg a karom Sang Me!
- Azt mondta nem kell vele mennem!
- Aigo! Bogarat ültettem a fülébe. Biztos,hogy elment az esküvőre?
- Nem tudom,nem kísértem el!
- Vajon hol lehet most? –tanakodott a telefonja után nyúlva és már hívta is.
- Ha-neul? Az esküvőn vagy?... Hogyhogy nem ? Akkor hol vagy? Ha-Neul? Ha-Neul?
- Letette! –nézett rám. - De sírt és azt mondta ,hogy ne aggódjak,időben visszaér a műsorra.
Kinéztem az égre,épp elkezdett szakadni az eső.
- Add meg a számát. - mondtam Sang Me-nek. Amint bepötyögte a telefonomba,már rohantam is vissza a lakásához,de nem nyitott ajtót.
- Ha-Neul,ha itt vagy ,akkor nyisd ki! –De semmi reakció nem volt. Így felhívtam. Hosszú várakozás után felvette a telefont.
- Hong Ki vagyok! Hol vagy?
- Hong Ki? –lepődött meg! –áhh csak kiszellőztetem a fejem!
- De szakad az eső!
- Tudom! Később beszélünk! Sajnálom! Szia! –azzal letette.

Egyetlen helyre tudtam gondolni ,így felmentem a dombra. Ott állt fent a beton tetején,mint első nap,mikor találkoztunk. Teljesen elázott,göndör haja vizesen tapadt az arcára és vállaira. Felálltam mellé és a feje fölé tartottam az esernyőt. Rám nézett a szemei szomorúságot tükröztek,de nem láttam a könnyeit az eső miatt.

HA-NEUL POV:

Nem tudtam elmenni,nem voltam rá képes,nem akartam,hogy az a darab,ami még megmaradt a szívemből,azt is porba hulljon. És így idejöttem a kedvenc helyemre a dombra,s közben jól eláztam a méregdrága ruhámban,de így legalább senki nem látta a könnyeim,az időközben megjelent Hong Ki sem. Érdekes mindig akkor jelenik meg,mikor a legnagyobb szükségem van a társaságra,hogy ne merüljek bele még jobban a fájdalomba,ami bennem tombol. Valahogy mindig akkor érkezik,mikor úgy érzem ,nem bírom tovább.
- Meg fogsz fázni !- mondta!
Szipogtam kettőt,és magamra néztem ,tényleg csurom vizes voltam,a hajamból is csurgott a víz.
- Sosem voltam még ilyen rossz formában!- néztem fel rá. Bár úgy hangzott,mintha a kinézetemre érteném,de valójában a lelki állapotomat takarta ez a pár szó. Átadta az esernyőt,és levette a pulóverét. Majd rám terítette!
- Ne légy velem ilyen kedves! –csak nézett rám értetlenül.
- Jó,akkor itt hagylak!-ugrott le a kőről. Csak bámultam utána egy ideig,majd visszafordultam a Szöul felett szép lassan kitisztuló ég felé.
- Nem tudlak csak így itt hagyni! –szólt mögöttem csípőre tett kézzel. Az eső már nem esett,így nem ázott el szerencsére. De én piszkosul fáztam. Nem tudtam mit csinálni csak mosolyogni,annyira aranyos és kedves volt. Lemásztam a kőről és megálltam mellette. Hang nélkül tudta,hogy azt akarom mondani: „menjünk haza!” és így is tettünk! Gyorsan vettem egy forró fürdőt ,míg ő a nappalimban egy magazint olvasgatva várt rám.
Kiszaladtam törölközővel a fejemen.
- A stúdióba mész?
- Igen!

- Elviszel? Gyorsan kész leszek!
- Persze! –mosolygott rám,azzal a tipikus Hong Ki-s mosolyával. Gyorsan odaszaladtam a hűtőhöz és kikaptam egy üdítőt.
- Hey! –szóltam neki,és azzal már dobtam is felé az üdítős dobozt,amit sikeresen el is kapott.
- Sietek!- tértem vissza a fürdőbe! Felvettem egy rövid farmer nadrágot egy szürke pólóval. Végül is a rádióműsorhoz csak nem kell olyan elegánsan kiöltözni…