31.fejezet! - Minden megváltozik!

A feszültség szét akart feszíteni a váróteremben. Türelmetlenül vártunk az intenzív osztály előtt,hogy hírt kapjunk Ha-Neul állapotáról.
- Elnézés! – köszönt rám egy középkorú nő. Felpillantottam rá,először azt gondoltam,hogy egy rajongó,de könnyes aggódó szemeit látva észbe kaptam,hogy talán ő Ha-Neul anyukája.
- Te biztos,tudod,hogy hogy van a lányom. - Mikor megbizonyosodtam róla,hogy ez az ahjumma tényleg Ha-Neul anyukája,felpattantam és a farmerembe töröltem izzadt tenyerem. Udvarisan köszöntünk ,majd a Min Hyuk-al érkezett férfi felé is udvariasan meghajoltunk,gondolva,hogy ő Ha-Neul édesapja.
- Ön biztos Ha-Neul anyukája,Song Sang Me a nevem,sajnos még nem tudunk semmit .
- Bocsássák meg a faragatlanságom. - hajolt meg kissé. - A nevem Hee Young és Ha-neul édesanyja vagyok! – mondta zokogva,majd a férje vállaira borult,amitől még idegesebb lettem. Nem kellett sokat várnunk ,megérkezett az orvos,amint megláttuk,úgy ugrott fel mindenki a helyéről,mint akibe a bolha csípett.
- Túl van az életveszélyen,de sajnos még kómában van,hamarosan felébred és akkor többet fogok tudni mondani az állapotáról. Most menjenek haza,ne zavarják,holnap reggel már lehet látogatni!

Hazamentünk,nem tudtam nyugodtan aludni,videó játékokon próbáltam levezetni a feszültséget,de az is csak idegesített most.
Reggel első utam a kórházba vezetett a többiek még aludtak. Bementem a kórterembe,a feje, fehér gézbe volt kötve,a keze is takarva a horzsolásokat a jobb karján. Az orrából csövek lógtak ki,a kezében tűk voltak… a szívem összefacsarodott,hogy így kellett látnom. Leültem az ágya melletti székre és megfogtam az épp kezét. A fejemet leszegtem és azt suttogtam „sajnálom,kérlek gyógyulj meg.”
- Szia! – jelent meg a hátam mögött Hee Young. Felpattantam ,de még mindig fogtam Ha-Neul kezét.
- Ahjumma…
- Nem néz ki olyan rosszul,mint amilyenre számítottam. Már hajnalban bejöttem hozzá.
- Én sajnálom!
- Ugyan! Nem a te hibád! Mindig rosszul vezetett.
- Megmozdult a keze! – meresztettem ki a szemem.
- Szólok az orvosnak. - rohant el. Ha-Neul szépen kinyitotta a szemét. Hunyorgott és bekötött kezét a szeme elé tette.
- Jól vagy? –fogtam még mindig aggódva a kezét.
- Mi történt? –nézte bekötött kezét,majd hírtelen rám nézett.
- Te miért vagy itt? –rántotta el a kezét,amit ez idáig fogtam.
- Sajnálom,amit tegnap tettem! Kérlek bocsáss meg.
- Tegnap? Mi? Nem értem! Anya,nem értem,mit beszél,nem értem miért van itt? – esett kétségbe. Ránéztem a hátam mögött álló ahjummára,aki kezét tördelve ,könnyes szemmel nézett a lányára.
- Semmi baj Ha-neul! Ő a barátod!
- Nem értem,fáj a fejem!
- Minden rendben Ha-Neul! Nézz rám. - lépett az orvos az ágyához és belevilágított a szemébe egy kis lámpával. – Fáj valahol?
- Csak a fejem!
- Nővér kérem egy CT-t készítsen elő! Mindjárt visszajövünk Ha Neul,addig pihengess.
Mindenki kiment a folyosóra,aggódó tekintettel néztük az orvosra.
- Mi a baja a lányomnak?Miért ilyen zavarodott.
- Nem tudom biztosan megmondani,csak a CT vizsgálat után,de a több éves tapasztalatomra alapozva a jelenlegi helyzet,hogy Pszihogén amnéziával állunk szemben.
- Ez miért van?
- A balesetben közvetlen sérülés nem érte az agyat,de a sokk és a stresszes életmód miatt kiesett neki egy bizonyos időtartam,ami szép lassan vissza fog neki jönni,csak idő kell,lehet egy hét múlva már emlékezni fog,lehet egy év is kevés. Ebben az időszakban sokat fog sírni,de bánjanak vele úgy,mintha mindenre emlékezne! – Míg mindent megtárgyaltunk a doktorral Ha-Neul elszenderedett.
- Anya?
- Igen kicsim?
- Azt álmodtam,hogy énekesnő vagyok.
- Az vagy Ha-Neul,csak nem emlékszel rá,de szép lassan fogsz. Mindent elmagyarázok!- ült le Ahjumma az ágy szélére.
- Bármit is mondok,tudom,hogy jól fogod fogadni,és tudom,hogy tudni szeretnéd,mire nem emlékszel!-Ha-Neul csak bólogatott. - Légy erős. Rendben? –nézett a szemébe.
- Ő itt Lee Hong Ki! –mutatott rám.
- Azt tudom,de mit keres itt egy idol a beteg ágyam mellett?
- Ő ,nagyon jó barátod!
- Ezt nem tudom elhinni,hisz egyszer találkoztunk.
- De mindennek már lassan egy éve Ha-Neul.- mondtam. –Azóta debütáltál és rengeteg híres barátod van.
Rázta a fejét,mint aki nem hiszi el,és valójában nem hitte el.
- Nézd! – Ahjumma elővette Ha-Neul első albumát a táskájából. Ha-Neul kikapta a kezéből és kapkodva nézegetni kezdte!
- Ez.. Ez.. Ez.. az én albumom?
- Az első! –mondtam!
- Miért van másik is?
- Igen! Híres vagy és a legtöbbször a szabadidődet velünk töltöd. - Hitetlenkedve nézett ránk.
- Sikerült kicsim,énekesnő vagy! –mosolygott rá fülig érő szájjal az édesanyja. Ha-Neul szeme könnybe lábadt és nem tudta visszafogni a sírást. Keservesen sírt,nem tudtam mit tehetnék.
Min Hwan a semmiből jelent meg és fülhallgatót nyomott Ha-Neul fejére,aki kisírt szemeivel nézett Min Hwan-ra,aki fogta a fejét. Feleslegesnek éreztem magam,így félre léptem. Heves zokogása abbamaradt és úgy éreztem,hogy rajtam van a sor. A torkom szorított,de visszanyeltem a könnyeim.
- Ez az én hangom!- nézett szipogva Min Hwan szemébe,aki lelkesen bólogatott.
- Bizony! –bólogatott tovább Min Hwan.
- Emlékezni akarok!
- Emlékezni fogsz!- szólalt meg az orvos,amint belépett a kórterembe. - És valószínű néhány nap múlva már haza is mehetsz.

Min Hwan-al együtt jöttünk el a kórházból… én vezettem,mert ő taxival jött. Nem beszélgettünk a köztünk kialakult helyzetről és a hármunk kapcsolatáról sem. De jobb is volt így.
A napok nehezen ,de gyorsan teltek. Fellépések,fotózások,interjúk,és a rengeteg munka a dalokkal gyorsan kitöltötte az időnket. Bármilyen fáradt voltam,bementem meglátogatni Ha-Neult,akinek lekerült a fejéről a kötés és holnap haza is jöhet.
Szorgosan készültünk az „Üdv újra itthon” bulira. Még tortát és ételt is rendeltünk. Készítettem egy videót,amit majd meg szeretnék neki mutatni. Ugyan az újságok teli voltak Ha-Neul balesetével és kitalált pletykákkal… címlap sztori : „ Oh Ha-Neul autóbalesete súlyos amnéziát okozott!” – Szerencsére Kwang és a producer kézben tartják a helyzetet,így nem kell semmi miatt aggódni.
Ahogy belépett az ajtón,nagy hangzavarral üdvözöltük mindannyian,akik ismerik őt.
Kicsit meglepődött,és fürkészve nézte végig az embereket,akik a nappalijában álltak. Nem hitte el a helyzetet,hogy tényleg azokkal az emberekkel van minden nap,akikkel annyira szeretett volna lenni egész életében. Szívemet melegség töltötte el és boldog voltam,hogy újra a közelemben tudhatom,még akkor is,ha nem emlékszik rám,és akkor ,ott,úgy gondoltam,talán jobb is .

HA- NEUL POV:

Belépve állítólagos otthonomba kicsit sokkoló volt a régi lakásomhoz képest. A nappali közepén ott állt az FT ISLAND és a CN BLUE valamint Oh Won Bin is… Mindenkit nagyon tisztelek és felnézek rájuk,és álmomban sem gondoltam,hogy egyszer valamilyen oknál fogva,amire még nem emlékszem ,de itt vannak miattam.
- A fiúkat nem kell bemutatni,de én bemutatkozom. Song Sang Me vagyok a stylystod és sminkesed.- mondta pici babával a kezében. - Ő pedig itt a kicsi On Yu ,ott voltál a születésénél,és végig izgultál. Szeretnéd megfogni? –kérdezte,de nem várta meg a választ,hanem átnyújtotta a babát. Annyira édes volt,ahogy nagy csillogó szemeivel rám mosolygott,önkénytelenül is mosolyognom kellett rá és ringatni kezdtem.
- Jól áll a kezedben Ha-Neul. –lépett elém egy 20-as évei végén járó férfi.
- Kwang vagyok a menedzsered! Jól nézel ki.
- Köszönöm. - hajoltam aprót a babával a kezemben.
- Húúú ,de furcsa,hogy nem viccelődsz.
- Igen? Szoktam? –néztem rá mosolyogva.
- Folyamatosan! –szólalt meg Hong Ki.
- Ez rossz? Ne haragudjatok,kicsit zavarban vagyok! –pirultam el.
- Neem, ez jó,ezt szeretem benned. - magyarázta a kezével hadonászva Hong Ki. Mindenki Hong Ki-t nézte,aki zavarában lesütötte a fejét. Elnevettem magam.
- Ez aranyos volt. - mondtam zavaromban.
A babát visszaadtam az anyukájának és körbenéztem a lakásban. Az asztalon egy képkeretben én az FT Island és a CN Blue voltunk egy képen.
- Ez mikor készült? – Néztem rájuk.
- Hong Ki születésnapján. - adta a gyors választ Yong Hwa.
- Biztos jól szórakoztunk,ahogy a képet nézem. - mosolyogtam rájuk és csak bólogattak.
- Tudom ismerjük egymást,de nem igazán érzem ,ezért szeretnék bemutatkozni…. Oh Ha-Neul vagyok! Köszönöm,hogy itt vagytok és időt szántok rám.
- Határozottan szerényebb lett!- töprengett JaeJin,és mindenki nevetésben tört ki!
- Csak még zavarban van!
- De mikor megismertük majdnem egy évvel ezelőtt,akkor is közvetlenebb volt.
- Hahó én is itt vagyok,nem zavar titeket?
- Na, az ilyen beszólások Oh Ha-Neul-ösek. –mutatott rám Min Hwan.
- Szép lassan majd visszatérek,addig is türelmet kérek!
- Addig is ülj le ide!- ragadta meg a kezem Hong Ki és a kanapéra ültetett. Önkénytelenül is a kezemet fogtam ,ahol megérintett ,a keze forróságának hiányát éreztem,mikor elengedte a kezem. Elpirultam.
Egy film indult el a Tv képernyőjén.
- Ez a debütálásod!- mondta Hong Ki. Csodálkozva néztem és könnyeztem. Egy ilyen fontos dolgot az életemben, elfelejtettem.
- Ez az első kliped! –folytatta. Az én dalom, készült klip. A szívem megtelt érzéssel és fojtogatott a sírás.
- Ez pedig a második. - Kikerekedett a szemem. Egy duett Oh Won Bin-el.
Ránéztem Won Bin-re,aki édesen mosolygott rám karba tett kézzel. A táncos résznél fülig pirultam félszegen néztem vissza Won Bin-ra aki már vigyorgott valószínű a piros arcomon.
A videó fellépéseket,fotózásokat és a fiúkkal töltött pillanatokat tartalmazott.
Valószínű egy próba alatt lelöktem Hong Ki-t a kanapéról. Jót nevettem rajta,de azért ránéztem Hong Ki-ra.
- Bocsi!
- Már megszoktam a szadizmusod.
- Igazán? – nevettem tovább.
- Miért löktelek le?
- Ha jól emlékszem olyan megjegyzést tettem,ami nem tetszett!
- Akkor jogos volt. - nevettem tovább.
A videó jót tett nekem,mert halványan pár dologra vissza tudtam emlékezni.
A következő részlet a videóból,kéz a kézben táncikáltunk Min Hwanal és egy gyerekdalt énekeltünk. A végén nagy nevetésben törtünk ki. Mosolyogtam én is ,de hírtelen bele nyílalt a fejembe.
- Aúúúú… - fogtam a fejem.
- Mi a baj? –Kérdezte az anyukám.
- Semmi ,csak bevillant valami. - Teljesen belepirultam egy emlékfoszlányba,amint Min Hwan-ra néztem.
- Biztos?
- Igen! –néztem tovább az értetlenül pislogó Min Hwan-t.
A következő egy kép volt rólam fekete mini ruhában voltam.
- Ez… Ez… Ez… - mutattam ide-oda a fiúkra nézve.
- Ez te vagy Noona! –mondta Min Hwan és a mai napon többszörösen is fülig pirultam.
Hong Ki széles mosollyal integetett nekem a Tv-ből.
„Szia Ha-Neul,talán még nem emlékszel rá,de nagyon jó barátok vagyunk és sok vicces,érdekes kalandban volt már együtt részünk. Egy csodálatos énekesnő vagy aki rengeteg mindent elért ezalatt az egy év alatt. A videóban azokat a pillanatok vannak,amiket elfelejtettél. De ne aggódj,hamarosan emlékezni fogsz mindenre,mert mi a barátaid,itt leszünk melletted. De amikor kutattam a videók között rábukkantam egy merényletre,először azt hittem Seungh hyun és Jaejin műve volt,de rá kellett jönnöm,hogy a két ártatlannak tűnő ember nem is olyan ártatlan. Ha majd emlékezni fogsz nem csak a jó dolgokra,hanem a rosszakra is,mert azok is voltak és bárcsak visszapörgethetném az időt ,hogy azok a dolgok meg se történjenek. Sajnálom. áhhh- mérgelődött és kicsit szomorúnak láttam az arcát,de újra ott volt a Hong Ki mosoly és folytatta. – Nevess egy nagyot! Hidd el a csínytevéseid elég viccesek így utólag,de lehet akkor nem annyira örültek neki az áldozatok! Érdekes módon valaki mindig társult hozzád. - nevetett! Gyógyulj meg! –intett és a következő részlet,már az volt,hogy valamit elrejtek egy párna alá.
- Az egy puki párna volt. - mondta Hong Ki- „Jong Hoon bejött a terembe nagyon fáradtan és levágta magát a párnára. A hangok után óriási nevetés tört ki! „
- Szóval te voltál a tettes! – mosolygott szégyenlősen.
- Ezek szerint…- mosolyogtam.
Seung Hyunnal fejünkön egy nagy kacsa jelmezzel kacsatáncot jártunk. Vicces volt.
- Ez a cucc honnan volt?- néztem rá.
- Egy fotózáson voltunk és ott találtuk. –mosolygott.
Min Hwan-t elbuktatta Hong Ki,és majdnem bekapta a kamerát.
- Ezt te vetted fel.
- De Hong Ki találta ki. - nevettem.
- Igen! –csapott a tenyerébe Hong Ki. - Emlékszel rá,ez már jó jel.
- Valami rémlik!- pislogtam.

A kamerának intettem ,kicsit sötét volt a kép.
- Ebből mi lesz?- néztem rájuk.
- Majd meglátod. - mondta Min Hwan.
„- Gyere Min Hwan! –suttogtam a kamerába és mutattam a kanapén alvó Hong Ki-ra.”- Ránéztem a vigyorgó Min Hwan-ra és utána néztem tovább a kis filmet. - „Elővettem egy piros rúzst és óvatosan kikentem Hong Ki száját.” –a számhoz kaptam vigyorogva. -„Min Hwan maga felé fordította a kamerát.
- Sajnálom Hyung!
- Gyerünk gyerünk. - hallatszott sürgető hangom a háttérből. Kiértünk és elkezdtem énekelni a Bad Woman refrénjét,majd elnevettem magam. Felvettem egy hosszú tollat és elindultunk visszafelé. Először Hong Ki talpát kezdtem el a tollal irritálni,majd az orrát. A piros rúzst szétkente az arcán. Megigazítottam neki újra a sminkjét.
- Így ni! Szép vagy Hong Ki. - mutattam a pólójára és egy lyukba beleakasztottam a mutató ujjam. Visszafojtott kuncogásokat lehetett hallani,majd lábujjhegyen gyorsan elvonultunk és mikor már az ajtón kívül voltunk kiengedtük magunkból azt a nevetést,amit bent tartogattunk.”

- A pólóm kiszakadt a próbán. - magyarázkodott röhögve Hong Ki.
A videó végén képek váltakoztak,rólam,rólunk ,fellépésekről. A legvégén egy közös kép volt rólam és Hong Ki-ról.
- Ez igazán aranyos volt tőled Hong Ki. - mondta az anyukám.
- Köszönöm! –mondtam neki. - Úgy látom nagyon jól szórakozunk együtt.
- Noona ,te egy igazi csínytevő vagy! –mondta Jaejin.
- Ezt nem most hallom először!Úgy látszik jól kiismertetek. - néztem az anyukámra,aki mindig azt mondta rosszabb vagyok,mint az öcsém,pedig ő fiú.
- Naná- vágta rá Jong Hoon. - Nehéz zavarba hozni,de neked sikerült párszor. - vigyorgott rám.
- Mikor lerántotta Seung Hyun gatyáját…- nevetett Jae Jin.
- Mi? –meresztettem ki a szemem,majd a meglepődött anyukámra néztem,aki végül elnevette magát.
-Min Hwan születésnapján volt,van arról is felvétel.
- Köszönöm,azt azt hiszem kihagyom!
- Pedig szexinek találtál Noona.- vihogott Seung Hyun.
Tátott szájjal nevettem.
-Hjjaaa!!! Mit gondol rólam az anyukám és az öcsém?- nem bántóan ,inkább viccesen mondtam,közben én is nevettem zavaromban.
- Noona! –szólt az öcsém. - Mindig is tudtam,hogy bolond vagy!
- Ki akarsz kapni? –mutattam felé vigyorogva a mutató ujjammal.
- Húúú… félek… - meresztette ki a szemét. - Az amnézia egyáltalán nem változtatott meg,ennek nagyon örülök.
Odamentem és összeborzoltam a haját.
- Szép lassan emlékezni fogok mindenre.

Beszélgettem Won Binn-el és a CN Blue-s fiúkkal ,akik nagyon közvetlenek voltak velem,de nekem olyan volt,mintha most találkoztunk volna először. Sang Me hazament a babával a menedzseremnek is mennie kellett,de azt mondta sűrűn fel fog hívni és meglátogat,hogy mindenről tájékoztasson. Végül egyedül maradtam és én próbáltam megismerni idegennek tűnő otthonom.