JONG HOON POV:
Elérkezett az utolsó napja és annak is az utolsó órája a kis kirándulásunknak. Mindent bepakoltunk és már csak arra vártunk,hogy Kwang megérkezzen.
- Ha Kwang ideér,beküldenétek a szobámba?
- Persze!- mondtam és már el is tűnt az ideiglenes szobájának ajtaján.
- Hyung? Te tudod,hogy mi baja van Ha-Neul-nek? Tegnap óta olyan furcsán viselkedik!
- kérdezte tőlem a csapat legkisebbik tagja Min Hwan.
- Nem tudom! –rántottam vállat színészien! – Min Hwan?
- Hmm?
- Mit tennél,ha Ha-Neul ,Hongkit választaná?
- Valószínű nagyon szomorú lennék,de elfogadnám mert a barátságot,ami hármunk között van,semmi nem tépheti szét. –mondta komolyan ,s eszembe jutott,bár ő a legfiatalabb sokszor mindenkinél komolyabban és felnőttebben tud viselkedni!
- Milyen bölcs vagy!
- Ne szívass Hyung! Próbálok komoly lenni!
- Örülök,hogy így gondolod!
- Gondolhatnám másképp?
- Nem!
- Bár végig reménykedni fogok,hogy engem választ! –mosolyodott el angyalian.
- Oké! – fordítottam neki hátat,mert attól féltem,ha jobban belemerülünk a témába,akkor elszólom magam!
Kwang kockás ingben és napszemüvegben rontott be az ajtón.
- Halihó! –intett!
- Ha-Neul vár a szobájában! – mondtam!
- Semmi köszönés?
- Ja,Szia! –intettem neki!
- Micsoda meleg fogadatás!- ballagott el az ajtóig.
HA-NEUL POV: - Szia! –lépett be, apró kopogás után a szobába Kwang.
- Szia! –toltam el magam az ablaktól,amin eddig végig kibámultam.
- Valami baj van?
- Nincs!- ráztam a fejem!
- Jól vagy?
- Igen! –mosolyogtam. - Hogy van az anyukád,ebédeltetek mostanában együtt?
- Épp tegnap beszélgettem vele,hiányzol neki,de várj… - meglepődve mutogatott rám és tátogott ,mint valami hal. - Emlékszel? –szinte kiabálta.
- Ssssssss…- tapasztottam a szájára a kezem! – Jong Hoon-on kívül senki nem tudja, és nem is tudhatja meg! Érted? - némán bólogatott,nem is tudott megszólalni,hisz a száján volt a kezem!
- Nekem miért mondtad el,ha ennyire titokban akarod tartani?
- Kwang… a menedzserem vagy! Nélküled nem tudok dolgozni!
- Igaz!- vigyorgott.
- Szóval … szó volt a Japán karrieremről! El tudunk utazni?
- Bármikor! Akár már holnap is!
- Remek,akkor szervezz meg mindent és a lehető leghamarabb menjünk!
- Ennyire bele akarsz merülni a munkába?
- Most csak a munkára akarok koncentrálni! De nem szólhatsz róla senkinek!
- Pontosabban ne tudja meg Min Hwan és Hong Ki! De tőlem nem tudják,meg ,ha neked ennyire fontos ez! – meglepődve néztem rá.
- Ha-Neul ,lehet,hogy nőtlen vagyok és barátnőm sincs,mert a munkának élek,de ezt a szerelmi háromszöget csak a hülye nem veszi észre!
- Akkor én jó nagy hülye vagyok!
- Te mondtad nem én! –tette a mellkasára a kezét és mosolyogni próbált.
- Akkor segítesz vagy nem? Mindent az ő érdekükben teszek!
- Igen,segítek! Holnapután hajnalban indulunk Japánba! Készülj fel! Én is mindent elrendezek!
- Köszönöm!- hajoltam mélyet.
- Egyszer úgyis mennünk kellett volna! De most egyenlőre menjünk haza!
Az autóban próbáltam úgy viselkedni,mintha semmire nem emlékeznék,néha-néha összeakadt a tekintetem Jong Hoon-nal és Kwanggal,ilyenkor kicsit elkomorodtam. Nehezemre esett színlelni!
Késő este volt,mikor hazaértünk. Bánatosan csuktam be magam után az üres ,magányos lakásom ajtaját. Levágtam magam a kanapéra és ahogy körbenéztem tudatosult bennem,hogy hosszú ideig,nem fogok ide visszatérni és az is megeshet,hogy soha többet nem lakom már itt. A sírás görcsösen tört rám ,a nyakamban lógó láncot,amit Hongkitól kaptam még soha nem vettem ki a nyakamból ,ez idáig… Az asztalomhoz mentem és rajzolni kezdtem. Halkan hallgattam a zenét,de az sem tudott megnyugtatni,végig sírtam,miközben rajzoltam,s minden egyes vonást mélyen megőriztem az emlékezetemben! Reggel a kész rajzon ébredtem fel és már elég késő is volt. Gyorsan lezuhanyoztam és rendbe szedtem magam, elindultam utolsó Szöuli túrámra,hogy elköszönjek ,mindazoktól,akiket szeretek,mert hosszú ideig nem látom majd őket.
Először a stúdióba mentem,ami rengeteg emléket hozott a felszínre bennem. Kwang és a producer már vártak az irodában. Mindent megbeszéltünk.
- Rendben! Elmondtam mindent amit kell! De ugye tudod,hogy nem két hétre mész?
- Igen! Tisztában vagyok vele! Ígérem,hogy keményen fogok dolgozni! –álltam fel és meghajoltam. Mikor felnéztem a producer büszkén bólogatott rám!
- Akkor vigyázz magadra!
- Maga is !
A családomhoz igyekeztem,akik ugyan örültek a sikereimnek,mégis féltettek és sajnálták,hogy sokáig nem fogunk találkozni! Jin Ho és Mi Hi is rettenetesen hiányoztak,hetek óta,sőt hónapok óta nem találkoztam velük csak telefonon tartottuk a kapcsolatot , így nem tudtam elmenni úgy,hogy ne búcsúzzak el tőlük is! Már csak egy ember maradt hátra,ő pedig Sang Me! Félve kopogtam be hozzá,nem tudtam,hogy hogyan tálaljam neki a dolgokat! Amint kinyitotta az ajtót a nyakamba ugrott!
- Emlékszel! Ugye emlékszel? –rögtön leesett neki,hogy ide jöttem,ugyanis míg „beteg” voltam nem jöttem ,mert nem tudhattam a címét.
- Igen! –mondtam,miközben majdnem megfojtott.
Már vagy fél órája beszélgettünk ,elmeséltem neki,hogy hogyan tért vissza az emlékezetem,s hogy nem tud róla senki,és nem is akarom,hogy tudjanak róla! Nem értette meg ,hogy miért kérem erre…
- Az az igazság,hogy azért jöttem ide,hogy elbúcsúzzak!
- Hogy elbúcsúzz? Hová mész?
- Japánba megyek egy időre!
- Úgy látom ,nem nagyon örülsz neki!
- Muszáj elmennem! Nem maradhatok itt!
- Mi történt? –kérdezte aggódva.
- Nem tudom hogy mondjam el…Minden a baleset napján történt . Min Hwan-al randiztam és megcsókolt,megkért,hogy legyek a barátnője!
- Akkor együtt jártok?
- Nem,ez jóval bonyolultabb. Összevesztünk mi hárman.
- Ti hárman?
- Hong-ki ,Min-hwan és én! Hong Ki bocsánatot kért,de bárcsak ne mondta volna azokat a dolgokat!Nem kellett volna szerelmet vallania!
- Ohh Istenem! –Sang Me teljesen hitetlenül állt a dolog előtt. – Nem tudtál választani?
- De,azt hiszem a szívem döntött,mégis elmegyek,hogy…
- Hogy ne sérüljön senki…- fejezte be a mondatom!
- Igen!
- Nem kérdezem kit választottál volna,mert nagyjából sejtem és valószínűleg én is elmennék egy ilyen bonyolult szituációban. De mi lesz veled? El tudod mindezt felejteni? Vagy inkább úgy kérdezem,túl tudsz lépni ezeken a dolgokon?
- Fogalmam sincs! Azt mondják az idő mindent megold!
- Sajnos nem mindent,de reméljük így lesz!
Még bekukkantottam a mélyen szundító On Yu-hoz,aki napról napra formásabb és szebb lesz. A barátnőm ezekkel a szavakkal búcsúzott:
- Vigyázz magadra és Fighting! -bólintottam egy nagyot és haza taxiztam!
A bőröndjeim szép lassan kezdtek megtelni számomra fontos és értékes dolgokkal,és sikerült mindent elpakolnom. Behúztam a szobám ajtaját és nagyokat sóhajtva néztem körül a lakásomban,mikor csörgött a telefonom!
- Hallo?
- Jong Hoon vagyok! 10 perc múlva ott leszek nálad oké?
- Rendben! Csak gyere be.
- Oké! –és le is tette!
A nap már lement és én leveleket kezdtem el írni,mikor Jong Hoon megérkezett, szememet törölve álltam fel.
- Sikerült bepakolni mindent?
- Aha!
- Mikor indul a gép?
- Hajnalban,de előtte még van egy fontos dolog amit el kell intéznem,ebben tudnál segíteni?
- bólintott egy nagyot!- Szeretnék nekik hagyni valamit!
- Rendben! Itt maradjak veled?
- Menj nyugodtan haza és aludd ki magad!
- Ha szeretnéd,szívesen itt maradok!
- Hajnalban találkozunk Jong Hoon!
- Rendben! –bólintott és elment.
Mire befejeztem a leveleket,már majdnem elmúlt éjfél. Összesen 3 órát aludtam ,Kwang is hamarabb jött,hogy kényelmesen be tudjunk pakolni az autóba.
- Eljött az idő? –állt meg az ajtómban Jong Hoon. Szomorúan bólintottam,de mosolyra húzódott a szám!
- Még egy valamit el kell intéznem! Akkor segítesz?
- Persze!
Besétáltunk a fiúk lakására! Jong Hoon bekukkantott Min Hwan szobájába.
- Alszik?
- Mint a tej! –mosolygott rám.
Halkan bementem a szobába és leguggoltam az ágya mellé. Ahogy a békésen alvó arcát néztem fájt a szívem ,majd suttogni kezdtem:
- Sajnálom ! Ne utálj meg! És jó fiú légy! – majd leraktam a borítékot az ágyára a macis telefondísszel együtt,amit tőle kaptam! Mikor kijöttem sírtam,de úgy éreztem,hogy muszáj türtőztetnem magam,hogy végig tudjam csinálni.
Hongki is mélyen aludt én pedig szipogtam az elfojtott sírástól,alig tudtam neki halkan mondani az „utolsó” szavakat.
- Sajnálom,hogy így alakult! Remélem,hogy megbocsátasz!- Leraktam a párnájára a levelet a nyakláncot,amit tőle kaptam és egy rajzot,amit az első közös képünkről rajzoltam. Majd végleg becsuktam magam mögött az FT Island rezidenciájának ajtaját.
- Most jött el az idő! –néztem Jong Hoon-ra!- Köszönök mindent! –hajoltam meg előtte,s mikor felálltam láttam, ő is mélyen meghajolt. Soha nem láttam még így!Szemeim könnyel teltek meg,de mikor a szemébe néztem,inkább mosolyogtam,pedig kisgyerek módjára szerettem volna sírni.
- Vigyázz magadra!- mondta!
- Te is! És rájuk is…- néztem az ajtóra. - Ezentúl rád bízom őket!
- Megteszek minden tőlem telhetőt.
Bólintottam egy nagyot és megfogtam a bőröndöm.
- Ég veled!
- Semmi ég veled! Viszlát! – mondta - Ha nem máshol,de a TV-ben látni fogjuk egymást!
- Igaz!- mosolyogtam!- Viszlát.
A hátat fordítás nehezebb volt,mint gondoltam .A könnyeim ömölve szabadultak ki,de mire Kwanghoz értem,aki a kocsiban várt rám,össze szedtem magam!
- Minden rendben?
- Jól vagyok!
- Akkor mehetünk?
- Igen!
A motor beindult és elhajtottunk egyenesen a reptér felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése