9.fejezet! A rajongók néha gonoszak!

Már az autóhoz tartottunk Hong Ki-val!
- Tudsz vezetni? –szálltunk be.
- Tudok… de… nem tudom, hogy vizsgáztam le! –nevettem- Elég rosszul vezetek!
- Tényleg?
- Pár lecke rám fért volna még.
- Ha lesz időnk,a fiúkkal majd adunk neked pár vezetési leckét.
- Ohh köszönöm! –pirultam el! Hogy is utasíthatnám vissza! De azt hiszem hiába is erőlködnek valahogy nem fekszik nekem a vezetés.
A stúdióban elválltak útjaink,mert mennem kellett a rádióműsorba.
- Jól vagy Ha-Neul? –kérdezte Sang Me ,ahogy beléptem a kis társalgóba,ahol rendszerint kávézunk. Nevezzük ebédlőnek….
- Jól vagyok! Jött a hős és kihúzott a depiből… Rendben leszek,de nem tudtam elmenni az esküvőre!- töltöttem ki magamnak egy csésze kávét.
- Szegényke….
- Ne sajnálj le! Van még pasi Szöulban.
- Például Hong Ki! Herceg ,fehér lovon!
- Ajsh….sziszegtem neki- Hányszor kell elmondanom neked,hogy csak barátok vagyunk és azok is maradunk! Egyes számú szabály:- emeltem fel a mutató ujjam. - Ne szeress bele a barátaidba. Tanultam a leckéből! Még egyszer nem követem el ugyanazt a hibát…. De hol van Kwang?
- Már a rádiónál.
- Mi? Azt sem tudom hova kell mennem!
- Azt mondta menj utána kocsival,neki el kellett intéznie még valamit.
- Hogy autóval?
- Mi mással? A tömegközlekedés nem kényelmetlen neked minden nap? Nem bámulnak meg?
- Most hogy mondod,ma is furcsán néztek az emberek! De én nem vezetek valami jól.
- Vezess lassan! Minden rendben lesz! Menj,mert mérges lesz! –noszogatott Sang Me.
Szép lassan kiballagtam a céges autóhoz,amit jelenleg nekem tartottak fent. Beültem,olyan erősen markoltam a kormányt,hogy az ujjaim belefehéredtek.
- Jól van Ha-Neul! Odaérsz épségben! –bíztattam magam!
Lassan vezettem egész úton ,pár autó jól rám is dudált. A lábaim remegtek,ahogy kiszálltam a célállomáson.
- Mi tartott ilyen sokáig? –jött felém Kwang.
- Bocsi!
- Kocsival jöttél?
- Hát… Igen!
- Akkor jó,legalább vissza tudsz vinni!
- Én??? –néztem rá kikerekedett szemekkel- Akkor imádkozz a műsor alatt!

A műsor elkezdődött,próbáltam a legjobb formámat nyújtani!


HONG KI POV:

A stúdiói munkálatok gyorsan lezajlottak,s mielőtt visszamentünk volna a lakásunkra,lazítottunk egyet a fiúkkal. Elég álmosnak éreztem magam,így ásítozva elnyúltam a kanapén. Mellettem Min Hwan és Seung Hyun ültek. Mögöttünk Jae Jin és Jong Hun még mindig a gitárokat nyúzták! Kapcsoltunk egy kis zenét ,relaxálás képen! Néhány pörgős szám után:
„Mai vendégünk Oh Ha-Neul a Light Entertainment legújabb felfedezettje! Üdvözlünk!
- Köszöntöm önöket! Köszönöm a meghívást!
- Kaptunk pár üzenetet…pár dolgot szeretnének rólad tudni az emberek! Először is : Mit csinálsz,mikor ne énekelsz?
- Főként rajzolok! És szeretek a barátaimmal lenni!
- Tehát fontos neked a baráti köröd! Könnyen barátkozol?
- Úgy gondolom igen! Az ember megérzi,hogy kikből lesznek a jó barátok!
- Biztos sok barátod van akkor!
- Igazság szerint nincs sok,de akiket a barátaimnak mondok,őket becsben tartom és szeretem!
- Milyen aranyos! Rögtön akkor a közepébe vágok. Kíváncsiak vagyunk,hogy Oh Ha-Neul megtalálta e már az igazit?”- szégyenlősen elnevette magát ezen a kérdésen.
„- Úgy gondolom az az ember,akit nekem rendelt az élet,vár odakint rám.
- Tehát nem akarsz igent sem ,és nemet sem mondani! Jól van ,végül is ez már a magán élet,de kedves hallgatók úgy érzem van még esély… Szépen énekelsz,biztosan szépen rajzolsz is,van olyan,amit nem jól csinálsz?
- Nem hinnéd el,de nagyon rosszul vezetek! Ahogy ide jöttem,egész úton imádkoztam,hogy mindenki épségben megússza,míg én az utakon vagyok!
- Úgy látom vicces személyiség is vagy!- nevetett a műsorvezető.
- Igyekszem! „

Körülöttem mindenki mosolyogva hallgatta Ha-Neul-t.
- Becsben vagyunk tartva!- jegyezte meg Seung Hyun. –mosolyogva.
Mindenki,beleértve engem is bólogattunk vigyorogva,majd eldöntöttük,hogy ideje hazamenni!

HA NEUL POV:

A műsor simábban ment mint gondoltam. Hazavittem Kwangot ,akinek szabályosan halálfélelme volt az anyósülésen ülve,és azt hajtogatta „miért nem én vezettem.” Úgy szorította a biztonsági övet,hogy az ujjai belepirosodtak. Aznap autóval mentem haza,de másnap reggel már vissza is vittem a helyére. Alighogy kiléptem az autóból,nagy tömegre lettem figyelmes a stúdió előtt. Csörgött a mobilom.
- Hallo Kwang? Nagy itt a tömeg,azt sem tudom hogy közelítsem meg a bejáratot. - sétáltam a parkolóból a tömeg felé.
„- Állj meg, és ne menj oda! Csak ülj vissza az autóba!Bírj ki 10 percet,mindjárt ott vagyunk! „
- Mi folyik itt?Megijesztesz!
„- Nem láttad a reggeli újságot?”
- Nem!
„- Akkor majd meglátod,és megérted!” és le is tette!
- Valahogy be kell jutnom!- tettem pár lépést előre. - Vagy inkább tegyem azt,amit Kwang mondott?
A következő pillanatban a tömeg kellős közepén találtam magam,de annyira gyorsan történt minden,hogy észre sem vettem semmi. Az események gyorsan zajlottak le. Azt kiabálták,hogy „Noona ne vedd el tőlünk Oppát”
- Hogy kit? –néztem egyikről a másikra,majd próbáltam utat törni magamnak. Ide oda lökdöstek a magas sarkúban így is elég nehéz volt egyensúlyozni,ellöktek és a kezemre estem,ez nem volt elég egy tornacipős lány egyenesen az ujjaimra taposott. Felkiáltottam!Nem lehetek velük durva ,ez járt a fejemben. Az út megnyílt előttem .Félig feltápászkodtam,majd valaki karon ragadt. Kapucnit és napszemüveget viselt,de tudtam,hogy Hong Ki az! Maga előtt tolt ki a tömegből,míg a többiek azzal foglalták le a látszólag feldúlt rajongókat,hogy autogramot osztottak. Egyenesen a stúdió ebédlőjébe mentünk. A fiúk is jöttek utánunk. Leültem a kezemet fogva az asztalhoz.
- Mi folyik itt?- néztem az ajtóban álló 5 emberre. Akik látták rajtam ,hogy szinte sokkot kaptam,így csak néztek egymásra.
- Valaki lesz szíves elmondani ,mi a pokol folyik itt?- keltem ki magamból egy picit. - Áhh ne haragudjatok. - fogtam a fejem az épp kezemmel. –Megijedtem! –Néztem fel rájuk,de akkor már Hong Ki sehol nem volt. Jae Jin, Elém tolta a mai újságot. Nagy fekete betűk hirdették : „LEE HONG KI ÉS OH HA-NEUL EGY PÁR!?”
- Micsoda? –csaptam az újságra kikerekedett szemekkel. De rosszul tettem,mert sérült kezem immár jobban el kezdett sajogni. De nem érdekelt. Olvasni kezdtem. „ Oh Ha-Neul,debütálása után talán elnyerte Hong Ki szívét? Több szemtanú látta őket kijönni egy lakásból együtt,valamint kettesben autózva. Talán a románc már a debütálás előtt is tartott?Mindenesetre szép pár lennének!”
És a cikk végére érve jött be Kwang nagy sietve ,Sang Me mögötte lihegve. Kwang hangosan telefonált.
- Ezeket a híreket cáfoljuk… Egyébként is ez magánélet,de csak szoros barátságot ápolnak. További információt nem áll szándékunkban adni ezzel kapcsolatban. - és lerakta.
- Rendben vagy Ha-Neul? –Nézett rám.
- Igen!
- Nem,nincs jól. –csapott egy piros kis dobozt az asztalra Hong Ki.- Majdnem eltaposták.
- Az én hibám volt ,elestem. És a cikk is az én hibám.
- Ez nem olyan cikk Ha-Neul,ami ártana neked!
- Az nem is érdekel,ha nekem árt. - néztem, a velem szemben ülő Hong Ki-ra. Pár másodperc szemkontaktus után így válaszolt:
- Nekem sem árt. - jelentette ki. Nem tudtam mit mondjak csak néztem az asztal lapját. Hírtelen Hong Ki megfogta a kezem és elkezdte fáslival betekerni.
- Meg tudom csinálni egyedül! - Rántottam el a kezem és folytattam a betekerést. - Köszi!- néztem fel rá elpirulva. Kicsit rosszul éreztem magam a cikk miatt,de látszólag ő nem foglalkozott vele.
- Nézzük a jó oldalát. - dőlt hátra a széken. - Papíron van barátnőm. -Ez még jobban betette a kaput,mert úgy ült ott,mint valami büszke páva. Sang Me odahajolt a fülemhez.
- Mondtam én neked,hogy te…… - térden ütöttem,és a fogam közül sziszegtem ki a következőket.:
- Ha befejezed a mondatot kinyírlak!
- Oké! –vihogott és ellépet mellőlem. Én meg csak néztem vörös arccal az előttem vigyorgó Hong Ki-ra.
- Jó szívatni? –kérdeztem elmosolyodva. Csak még jobban nevetett,ahogy a többiek is.
- Hejj,ti ….mit vigyorogtok? Olyan vicces?
- Csak az arcod Noona! –vihogott tovább Min Hwan. Rádőltem az asztalra és a karomba temettem az arcom. Mély levegőt vettem és felnéztem!
- Komolyra fordítva a szót Ha-Neul,elintéztem neked a lakást a „kollégiumban”.
- Kollégium?
- A stúdió fenntart egy helyet a kis csillagok számára. Minden szükséges dologgal felszerelt. Már csak a személyes cuccaidat kell elhozni. Ez lesz a mai program.
- A régi lakásom azért megtarthatom?
- Ahogy szeretnéd!De ma be kellene költöznöd! Nem probléma?
- Nem! –vágtam rá! De rögtön az jutott az eszembe,hogy az életem teljesen felborult,de ezzel akkor is tisztában voltam,hogy ez lesz,mikor aláírtam a szerződést.
- Sajnálom fiúk,hogy ennyi gondot okozok nektek.
- Nekünk nem okozol gondot,mi is nagy becsben tartjuk a barátainkat. –mondta Jong Hun , ezen mosolyognom kellett,ezek szerint hallották a tegnapi műsort. Nagyon jó érzéssel töltött el a gondolat,hogy a barátjuknak gondolnak!
- Ne foglalkozz a pletykákkal! Mi ezalatt a pár év alatt ,már immunisak lettünk a pletykákra.
Majd megszokod te is ! –folytatta.
Csak bólogattam bazsalyogva.
- Ha-Neul,induljunk a holmidért, jó? De én vezetek!
Kitört belőlem a nevetés ,de annyira,hogy nem tudtam abbahagyni.
- Tegnap majdnem meghaltam! –nézett a fiúkra. - Egy biztos! Ne engedjétek,hogy ő vezessen,ha nem akartok tömeg balesetet. - Gyorsan lefagyott az arcomról a mosoly és morcin néztem Kwangra.
- Ennyire szarul nem vezetek!
- A halál félelem az szerinted normális?
- Majd veszek pár leckét,valaki már megígérte,hogy tanít! –néztem fél szemmel Hong Ki-ra.
- Nagyon rosszul vezet? – kérdezte félve Kwangtól,aki csak bólogatott.
- Megígérted!- mutattam rá az ujjammal. Igazság szerint szeretném látni a félelmet az arcán. Gonosz vagyok? Lehet! Felvállalom ,nagyon rosszul vezetek,de nem vagyok lehetetlen eset.