A tengerpart nagyon izgalmasan hangzott. Alig vártam,hogy reggel felkeljek és induljunk. Minden cuccomat egy nagy bőröndbe pakoltam,végül alig tudtam lezárni,de szerencsére sikerül. Még így is nehezen húztam magam után.
- Várj! Segítek! –ajánlotta fel Min Hwan!
- Köszi!
Beültünk a kisbuszba és én pont Jong Hoon mellé kerültem. Kivételesen Kwang vezetett!
Kezdtem megszokni a jelenlétük,vagyis inkább úgy mondanám,hogy sosem éreztem őket idegennek.
Körbe néztem a fásult bandán,Jae Jin tátott szájjal aludt a feje teljesen kicsavarodva,mondhatni vicces pozícióban volt. Jong Hoon,rezzenéstelen komoly arccal a telefonját bámulta. Seung Hyun a térképet próbálta nézni ,igen álmos tekintettel,olyan érzésem volt,hogy Kwang nem sok hasznát veszi. Hong Ki a térdeit az előtte lévő ülésnek vetette és játszott.
Igazából Min Hwan aggasztott egy kicsit,mert bánatosan döntötte a fejét az ablaknak és csendben ámult ki rajta. Megérintettem a vállát,s ő automatikusan megfogta a kezem és hátramosolygott.
- Minden oké?
Fél szemmel azt vettem észre,hogy Hong Ki a kezünket nézi ,így gyorsan kihúztam a kezem Min Hwan kezei közül.
- Igen! –bólintott Min Hwan és tovább mosolygott rám,bár úgy gondoltam,hogy ez a mosoly nem az igazi Minari mosoly. Visszadőltem az ülésben ,és Isten tudja miért,de Hongki-t bámultam,ahogy nyelvet nyújtva koncentrál valami bugyuta játékra. Végül elszenderedtem és mikor kinyitottam a szemem,egyenesen a tengert pillantottam meg.
- Wow…- tapadtam az üvegre. - De szép!
- Tetszik? –hajolt közelebb Jong Hoon.
- Ez csodás és milyen nagy!- Jong Hoon szikrázó mosolya ,nagyon zavarba hozott….
Egy csodás kis faházban kötöttünk ki a tengerpart mentén.
- De szép! – léptünk be egyenesen egy kis nappaliba ahol kanapé és TV is volt. A konyha nagyon pici volt… Mindenki elfoglalta a helyét. Min hwan és Seung Hyun közös szobán osztozkodtak,Jae Jin és Hong ki is egy közös szobát kapott,Jong Hoon vállalta a szerepet,hogy a kanapén alszik,mivel csak három szoba volt…
- Mehetünk akkor vásárolni? –lelkesedtem a nappali közepén bambulva a kanapén tanyázó bandát.
- Milyen eleven…- súgta Jae Jin, Seung Hyun-nak.
- Hallottam ám!- mutattam rá.
- Milyen jó füled van! –mosolygott. - Mit szeretnél venni?
- Sok sok mindent!
- Minek? Annyi rongyod van! – szólalt meg Hong Ki.
- Nicsak… megszólalt a tékozló fiú…- mondtam. És mindenki visszafojtott röhögésbe kezdett.
- Igaz…- jelentette ki Jae Jin.
- Mindegy! Menjünk már. - szaladtam ki az ajtón és felpattantam egy fehér kis robogóra.
- Én ezzel fogok menni! –néztem hátra a bandára.
- Én vezetek Noona! –szállj le!
- Ne már!- nyafogtam,de végül átadtam neki a helyet,majd felpattantam mögé és átkaroltam a derekát.
- Go! –kiabáltam!
- Khmm… köszörülte meg a torkát. - Kapaszkodj!
- Oké!
- Gyertek utánunk! –intett a többieknek.
Nem mentünk gyorsan,inkább biztosan. Bár ő a „legkisebb” a csapatban ,mégis most vettem észre,hogy milyen izmos háta és széles vállai vannak. Kedvem támadt az arcom a hátára fektetni,és engedtem a kísértésnek…éreztem az illatát és azt,hogy hirtelen megfeszül az ölelésemben. Elengedtem!
- Kapaszkodj! –mondta és én belemarkoltam fehér pólójába.
Ahogy megérkeztünk a kis piacra a többiekre sem kellett sokat várnunk
- Mit csinálsz?- lépett a hátam mögé Seung Hyun.
- Küldök anyunak egy SMS-t hogy épségben megérkeztünk! Ne aggódjon.
- Ohh milyen figyelmes….- mosolyogtunk egymására.
Min Hwan is telefonált és meglepődve vettem észre valamit.
- Min Hwan…
- Hmm?
- A macid…- kezdtem,ő csak édesen rám mosolygott és így válaszolt:
- Legközelebb gyűrűt veszek neked! –annyira zavarba jöttem,hogy égett az arcom.
Végig mászkáltuk az egész piacot és rengeteg dolgot vettünk ,amit bedobáltunk a busz hátsó üléseire és elmentünk fagyizni! Mindenki megkapta a saját maga adagját és elindultunk a tengerpart felé,le a fagyizó lépcsőjén.
- Hong Ki!
- Hmm?
De akkor már késő volt,arccal a homokba landolt a fagylaltot feltartva .Felnézett,s mint egy gyerek örömmel tapasztalta,hogy a fagyi épségben van,ám öröme,csak egy pillanatig tartott,mert az édesség pofával lefelé landolt a homokban. Bánatában visszatemette az arcát a homokba. Annyira nevettünk,hogy nem tudtuk abbahagyni. Felállt és a tölcsért mérgesen földhöz vágta és elviharzott a tenger felé.
- Hong Ki várj! –szaladtam utána. - Sajnálom,hogy kinevettelek! –fogtam meg a karját,de olyan erővel taszított el,hogy nekem fájt.
- Aúúú… Hongki! –kiabáltam utána a karomat fogva. Eléggé eltávolodtunk mindenkitől. Mégis mentem mögötte szép lassan,míg végül megállt és én is megálltam pár méter távolságra tőle.
Torkaszakadtából kiabált egyet a tenger felé fordulva a sziklák visszaverték a hangját. Félve mentem oda hozzá…
- Hong Ki? –ahogy a szemembe nézett,zavarodottságot,fájdalmat láttam. - Sajnálom! Nem akartalak kinevetni… Megsérültél?
- Nem!
- Hála Istennek! –könnyebbültem meg. - Mi a baj? Tudok segíteni?
- Csak te tudsz rajtam segíteni !- nézett rám kétségbeesetten.
- Mond csak!- leszegte a fejét,tétovázott a kérés előtt…
- Éhes vagyok! –nézett fel.
- Ennyi? –nevettem.
- Ühüm!
- Na ,gyere,menjünk haza és főzök neked valami finomat! – alig mondtam ki a szavakat a többiek szaladva jelentek meg a hátunk mögött.
- Minden oké? –lihegett Jong Hoon.
- Igen,menjünk haza,mert őfelsége éhes!
- Az egész cirkusz a fagyi miatt volt Hyung? –karolta át a vállát Seung hyun.
- Éhes vagyok! –bólintott egyet.
Minari hazafuvarozott és otthon vidáman ültünk a megterített asztalhoz.
- Lemegyünk a tengerhez? –kérdeztem immár mosogatás közben.
- Nekem nem sok kedvem van,de ti menjetek nyugodtan!- mondta Hongki!
- Mi megyünk veled Noona! –ajánlkozott a két kis makane.
- Én maradok Hong ki-val ha nem baj! –Mondta Jae Jin.
- Akkor négyesben megyünk?- néztem kérdőn Jong Hoon felé,aki segített nekem a mosogatásban és ő szívdöglesztő mosollyal az arcán bólintott egy nagyot!
- Menjetek akkor öltözni! Én ezt befejezem! –sürgettem meg őket és mire befejeztem a mosogatást,el is készültek.
- Nem unalmas a TV? –kérdeztem a kanapé mögé lépve Jae Jin-t és Hong Ki-t.
- Mivel keveset tudunk felszabadultan TV-zni,így nem!
- Ahh ennyire elfoglaltak vagytok?
- Te is az vagy… vagyis az lennél. - mondta Jae Jin,ami picit elszomorított.
- Ne aggódj! –vágta fejbe Hong ki a mellette ülő Jae Jint. - Mindenre emlékezni fogsz hamarosan!
- Mikor a legkevésbé fogsz rá számítani,akkor fognak visszatérni a dolgok! –jelent meg a mindig bölcs Jong Hoon a hátam mögött. A rövidnadrágján kívül nem volt rajta semmi,zavarba jöttem, ahogy végigmértem tökéletesen kidolgozott testét. Elfordítottam a tekintetem ,oda jött mellém és a kanapéról elvette az atlétáját ,majd tovább ment a konyha felé.
- Noona!
- Hmm? –fordultam Min Hwan felé, és újra kellett tanulnom levegőt venni a látványtól. A két kis makene félmeztelenül állt előttem.
- Öltözzetek fel inkább!
- Strandolni megyünk! –mondta Seung hyun.
- Mindegy!- rohantam be a szobámba felöltözni.- Ha-Neul!- szóltam magamhoz a hátamat az ajtónak vetve. - Még jó,hogy nem hallják a gondolataidat,mert akkor most bajban lennél. - Hideg vízzel megmostam az arcom s felvettem a fekete bikinimet egy kék-korall ,kis lenge felsővel együtt! A hajam felkötöttem egy copfba és napszemüveget is vettem fel.
HONG KI POV: - Mehetünk? –Jelent meg Ha-Neul stílusosan ,mezítláb topogva a padlón.
- Reméltem nem lesz rajtad felső!- piszkálódott Seung Hyun mellettem a kanapén,s mivel túl közel volt,levágtam neki egy apró taslit.
- Auuu Hyung!
- Bunkó!
- Ne üsd a fejem! Mi lesz ha valami baja lesz az eszemnek?
- Annak nem eshet baja ami nincs! –mondtam.
- Perverz..- suttogta Jae Jin.
Végül mind lesétáltunk a tengerpartra.
- Ez így nem igazságos! –nyafogott tovább Seung Hyun.-Ő látott minket alsóban ,meg lehúzta a gatyám is.
- Te tényleg hülye vagy! –fintorogtam rá.
- Jól van na!
- Ajshh…- emeltem fel az öklöm!
- Hallottam mindent!- szaladt el mellettünk Ha-Neul,lekapva a felsőjét és berohant a vízbe!
- Ez az! –szorította ökölbe a kezét Seung Hyun diadalittasan…bokán rúgtam mérgemben ,melynek következtében ugrálni kezdett a homokban,majd lerogyott a földre.
- Hyung! –nyafogott. - Viccelni sem lehet?
- Kímélj meg a perverz vicceidtől.
- Le ne harapd a fejem… -Ohhhh - mutatott meglepődve Ha-Neulre. - Mikor vette vissza a pólót? Ahhhh…- Dőlt hassal a homokba sírást színlelve. Ha-Neul felé guggolt.
- Elégedett vagy?
- Whháá- rezzent össze Seung Hyun ijedtében. - Megijesztettél! Nem vettem észre,hogy ide jöttél.
- Túlságosan elvoltál foglalva az önsajnálattal….- mondtam,amin Ha-Neul vidáman kuncogott egyet!
- Jössz? –kérdezte,de már futott is a víz felé.Alig ért be a vízbe,Min Hwan elkapta a derekát és forgott vele…sikítozott,hangosan nevetett,látszólag élvezte Min Hwan társaságát.
- Jól érzi magát!- mondta Seung Hyun mellettem ülve,mert míg őket néztem,leültem a homokba mellé.
- Igen!
- Féltékeny vagy?
- Neem! Miket beszélsz? –jöttem zavarba.
- Ugyan Hyung,lehet Ha-Neult át tudod vágni,de minket,nem! Ahhoz túl jól ismerünk! Tetszik neked! Vagy mondjam azt,hogy szereted? –nézett rám apró vigyorral a száján .- Kemény helyzet…- tette még hozzá.
Unottan vállat vontam és néztem tovább a vidám,csurom vizes lányt,akibe fülig szerelmes vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése