HONG KI POV:
Az idő hidegebbre fordult,már november közepén járunk!Ha-neul minden idejét Won Bin-al tölti.Mikor megláttam a klippet,sosem gondoltam volna,hogy Ha-Neul így fog táncolni valaha is ! Teljesen más énjét láttam ,és nagyon irigy voltam Won Bin-re! Szerettem volna a helyében lenni!
Mostanában rengeteg műsorban van fellépésük és mi is készülünk egy új albumra.
Érzelmeim már lenyugodtak,vagy talán inkább beletörődtem,hogy ez veszett ügy lesz,de a féltékenységem nem múlt el,még mindig mardos,de próbálom magam tűrtőztetni a múltkori eset óta.Sokszor attól félek,hogy rá fog jönni,hogy szeretem,és akkor kellemetlenül fogjuk magunkat érezni.
Épp egy beszélgető show közepén ültünk Ha-Neul-el és más zenész kollegámmal együtt.
- Ha-Neul... -kezdte a műsorvezető férfi.-a klippedben nagyon jól táncoltál...felröpentek a hírek,hogy nem csak barátság van köztetek Won Bin-al.
- Úgy gondolom,ha lenne is valami kapcsolatom vele,az sem tartozna a nagyvilágra,de kizárólag munkakapcsolat van köztünk.
- Ohh...-csodálkozott el a műsorvezető.- Szóval,sokan szeretnénk látni itt is a táncot,bemutatnád?-Ha-Neul,teljesen belepirult és szégyenlősen nevetet.
- Egy kis bíztatást kérnénk...-fordult a közönséghez a műsorvezető.
Egyszerre elkezdték kántálni a nevét és végül Ha-neul felállt és a tér közepére ment.
- De mivel nincs itt Won Bin,ezért Hong Ki is megteszi!
- Én? -mutattam magamra nevetve.
- Gyerünk! -noszogatott.Odaálltam Ha-Neul mellé,aki vörösen nevetett rám.
- Jól van! -mondta végül és várt a zenére.
A zene elindult,de Ha-neul csak zavarában nevetett,vágül elkezdett táncolni.Mikor hozzámért liba bőrös lett az egész testem,beleborzongtam.Megtapasztaltam mindazt ,amit úgy irigyeltem Won Bintól,mégis zavarban voltam,mert egy ideig próbáltam visszafolytani szégyenlős mosolyomat,végül elnyomtam magamban és átadtam magam az egésznek.Próbáltam ugyanazokat csinálni,amit a klipben Won Bin.Mikor a keze a medencecsontomra tette,az egész testem megfeszült erős szorításától,megfordultam és nem volt más hátra csak az a bizonyos majdnem csók.A száját bámultam egy pillanatig,de mikor a szemébe néztem úgy nézett rám,ahogy mindig is szerettem volna,mintha azt mondták volna a szemei,hogy szeretlek,és azt akarom,hogy megcsókolj,de nem tehettem,pedig mindennél jobban vágytam rá.HA-NEUL POV:
Hongki-val táncolni elég zavarbeejtő volt,de próbáltam leplezni a zavarom,de nem nagyon sikerült,mert mikor először hozzáértem remegtem.Nem is értettem ,hogy miért érzek így,hisz már máskor is megérintettem,sőt át is ölelt,de ez most más volt.A végére nagyon beleéltem magam az egészbe és Hong Ki is,mert olyan érzésem volt a végén,mintha tényleg meg tudna csókolni.Egy pillanatra letévedt tekintetem várakozó ajkaira és átfutott az agyamon,hogy nem bánnám,ha most megcsókolna.De ezeket az érzéseket Won Bin-nál is átéltem mégsem ilyen erősen,Won Bin tekintete más volt ,mint a Hong Ki-é,és lehet az enyém is.
A műsor végével Hong Ki vitt haza,mert Sang Me-nek el kellett mennie és így jármű nélkül maradtam.
- Tényleg komoly a dolog Won Bin-al? -kérdezte már az úton vezetve.
- Mi? -borzoltam össze a szemöldököm.-Ezt honnan veszed?
- Csak láttam dolgokat!
- Mégis miket?
- Csak ahogy egymásra néztetek meg ilyenek….
- Ugyan Hong Ki,te még sose flörtöltél senkivel?Amúgy is a tánc miatt volt minden... az hogy párszor flörtölttünk,az nem jelenti azt hogy komoly a dolog.
- Akkor csak egy éjszakás kaland?
- Mi? -emeltem fel a hangom.- Állj meg!
- Nem állok!
- Azt mondtam állj meg! –ordítottam, aminek hatására megállt.Kiszálltam a kocsiból és a magas sarkúm kopogását hallva elég gyorsan mentem,szinte futottam.
- Ha-Neul!- futott utánam.-Állj meg! -ragadta meg a kezem!
- Ülj vissza!
- Nem! -mondtam nyomatékosan,már amúgy is nagyon közel voltunk a lakáshoz.
- Ne csináld! Én... nem úgy gondoltam.
- Höhh... Mégis minek nézel engem? -lábadt könnybe a szemem,de nem engedtem a késztetésnek,így kirántottam a csukóm a kezei közül és hazasétáltam...egész úton sírtam és nem tudtam felfogni,mivel érdemeltem ki azt,hogy így gondol rám?Vajon a többiek is így gondolják,vagy csak ő? Nem tudtam lenyugodni azok a szavak,hogy "egy éjszakás kaland" dühítettek,forrtam a méregtől.S mikor a lakásomhoz értem láttam Min Hwan épp kopogni készült annak ajtaján.Megtöröltem szemeim,hogy véletlenül se lássák rajtam,hogy sírtam.
- Itt vagyok Min Hwan...-ballagtam felé.
- Ahh Noona... Unatkoztam és gondoltam tudsz nekem adni valami mangát,hogy elüsem az időt.
- Gyere ,nézünk neked egyet!
- Valami baj van? Mérgesnek látszol!
- Az is vagyok! -mosolyogtam.
- Ha-Neul! -hallatszott Hong Ki kiabálása.
- Hagy békén! -nyitottam volna ki az ajtóm...de megragadta a karom.
- Nem úgy gondoltam!
- Mi a gond? -kérdezte Min Hwan értetlenül állva a dolgokhoz.
- Nem??? Az egy éjszakás kanadot azt hiszem elég jól értettem. Vagy nem ezt mondtad?
- De... De... -dadogot.
- Tudod mit? Ezek után gondolj azt amit akarsz! -odafordultam Min Hwanhoz, a nyakába csimpaszkodtam és megcsókoltam az egészből semmit sem értő férfit.Ő visszacsókolt ,hosszan és szenvedélyesen.
- Mostmár gondolhatsz azt amit akarsz! -megragadtam a döbbenettől lefagyott Min Hwan kezét és beráncigáltam a lakásomba.
- Ha-Neul! -hallottam az ajtó mögötti kiabálást.-Min Hwan,meg ne próbáld…
- És ha igen? -csaptam az ajtó lapjára ököllel.-És ha én is akarni fogom? Ahhoz sincs semmi közöd,mert nem tartozunk neked semmiféle magyarázattal.
- Ha-Neul ... - Elindultam mérgesen a kanapém felé,egyszerűen zavarban voltam,amiért kihasználtam Min Hwan-t ,csak hogy Hong Ki-t bosszantsam.
- Sajnálom az előbbit.
- Melyik részét?
- Mindet! - vigyorogtam.- Sajnálom,hogy kihasználtalak.
- Ne mond ezt... lehetne ez a szülinapi ajándékom?
- Szülinap?
- Holnap lesz!
- Ohh... Nem is tudtam,hogy már ilyen gyorsan elszaladt az idő.Kapsz egy szebb ajándékot,mert ez csúnya volt tőlem,amit őszintén sajnálok.Most már olyan rossz nőnek érzem magam...-huppantam le a kanapéra.-Teljesen megbolondít az az idióta.Hogy gondolhat rólam ilyet? Hát így ismert meg az a bolond?-mutattam az ajtó felé.
- Mi történt? -ült le mellém.
- Ez az egész olyan ciki! Ez a nap egy vicc...
- De még mindig nem tudom mi történt.
- Azt hiszi,hogy lefeküdtem Won Bin-el!
- Mi? -tátotta el a száját.
- Jól hallottad! -temettem az arcomat a kezeimbe zavaromban.
- Min Hwan? Olyannak nézek ki? -néztem rá,de gyorsan el is nevettem magam,mikor eszembe jutottak az előbb történtek. -Ohh …pont olyannak mondom,akit az előbb ok nélkül smároltam le.
- De én nem löktelek el,hanem visszacsókoltam...-vigyorgott.
- Min Hwan...-löktem oldalba fülig pirulva.
- Semmi baj Noona,te nem olyan nő vagy ,ezt tudom.-szívta be alsó ajkait.-Kapok mangát?
- Persze! -álltam fel és a szobámnak vettem az irányt és kihoztam egy kötet mangát,amit úgy gondoltam szívesen elolvasott volna.
- Ezt olvastad már? -mutattam fel!
- Még nem! -állt fel a kanapéról,én pedig a kezébe nyomtam a 4 kötetes olvasmányt.
- Vigyázz rájuk és kérem vissza!-mosolyogtam rá a szemébe nézve.
- Oké.
- Ettél már?
- Még nem!
- Akkor gyere harapjunk valamit.
Összeütöttünk pár szendvicset és vidáman megettük őket.Éjfél is elmúlt,úgy elbeszélgettünk a mangákról és az animékről.
HONG KI POV:
Egyszerűen nem tudtam felfogni a látottakat.A nappaliban vártam Min Hwan-ra fel alá járkálva,aki éjfél után jött haza.Mikor megláttam rögtön felé fordultam.A többiek már békésen aludtak a szobájukban jobb esetben,de most ez nem is nagyon érdekelt.
- Min Hwan ,mond,hogy nem... -kezdtem
- Hong Ki,te gomolyan ezt gondolod róla?
- De hisz megcsókolt! Te mit gondoltál volna fordított esetben?
- Talán szeret engem….-martak a szavak és dühítettek,ami kiült az arcomra.
-De ,te nagyon nem ismered Ha-Neul-t,ha ezt egy percre is komolyan gondoltad.Ő nem ilyen,és ezt te is tudod,csak már nem tudsz mit kezdeni a féltékenykedéseddel és csak megbántod őt.Tudom,hogy Ha-neul csak azért csókolt meg,hogy neked visszavágjon és hogy bosszantson ezzel és semmi más nem történt köztünk,de Hyung,ha engem választ,nem fogom visszautasítani,mert én is kezdek iránta többet érezni,főleg ezek után…..- Min hwan szavai fájtak,nem akarok egy barátommal versenyezni! Miért pont ő? Miért pont egy barátom?
- Tudom,te már sokkal többet érzel iránta,mint én ,de nem tudom őt feladni,még a kedvedért sem.Viszont ha téged választ én el fogom fogadni... De te eltudod fogadni,ha engem választ? - rezzenéstelen arccal bámultam Min Hwan-t ,akit talán életemben most láttam először ennyire komolyanak.Ő sem mondott semmit sem ,csak elsétált mellettem és bement a szobájába.
Ha-Neul ajtajának lapja felett tétovázott a kezem,hogy bekopogom és bocsánatot kérek tőle,de végül visszamentem a lakásba és írtam neki egy levelet,amit az ajtaja alatt becsúsztattam és elmentem volna aludni,ha tudtam volna,de csak mérgelődve forgolódtam egész éjszaka,és magamat szidtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése