4. fejezet! Az álmom teljesülni látszik!

A kávézó félreeső kis sarkában a fejemet fogva próbáltam magam elrejteni a világ elől. A fejfájás olyan erővel tört rám,mintha egy tájfun tombolt volna a fejemben. Rádőltem az asztalra és próbáltam kizárni az utcáról jövő zajokat és Jin Ho morgását a pult mögül.
- Kellett neked alkoholizálni. Szóltam előre!
- Micsoda együttérzés Jin Ho! –motyogtam az asztal lapján feküdve.
- Idd meg ezt a kis gyümölcslevet,jót fog tenni!
- Köszi Mi Hi,te egy angyal vagy!
- Nem ,nem vagyok angyal,csak egy pincérnő. - válaszolt egyszerű vállrándítással. Ha lehetséges lenne,most a fejemnél ott díszelegne az a bizonyos csepp,ami a mangákban szokott lenni.
- Hagyjuk! –legyintettem.
-Most mi a baj,én csak az igazat mondtam!
- Semmi baj Mi Hi , köszike a zagyva levet,de nincs erőm most elmagyarázni mire értettem.
- Csak az igazat mondtam!
- Tudom-mosolyodtam el végül! 18 évesen én is ilyen voltam. Áhh inkább ne tegyük össze Mi Hi-t és engem! Sosem voltam az a nagyon naiv,szerény kislány,mindig nagy szám volt,ebből voltak problémáim is. De hát Istenem ,az ember élete Survival ,csak így tudtam túlélni!

Korán reggel szinte senki nincs a kávézóban,ahol egyébként süteményt és fagyit is lehet kapni! Akkor miért nem hívják cukrászdának?Nem értem…
Pihentem tovább az asztalon az első vendég megérkezéséig. Próbáltam én felállni,de a gravitáció húzott lefelé,így feküdtem tovább a sarokban.
- Elnézést,Oh Ha-Neul itt dolgozik?
- Ott van!
Ekkor már fel tudtam nézni,mert a kíváncsiság,hogy vajon ki keres engem,az adott nekem elég erőt.
Egy fekete öltönyös ,talán a 40-es éveihez közeledő férfi jött egyenesen felém. Csak bambultam rá hunyorogva,mert bántotta a szemem a fény.
- Oh Ha-Neul?- nézett le rám udvariasan. Gondolataimban olyan dolgok cikáztak,hogy vajon csináltam e valami hülyeséget tegnap este berúgva,de hisz velem volt Jin Ho,nem hiszem ,hogy engedte volna. Gyorsan kiráztam a gondolatokat a fejemből és felpattantam.
- Igen! Én vagyok az!
- Sang Ki Sung vagyok a Light Entertainment ügynökség producere. - átnyújtotta egyszerű letisztult névjegykártyáját,alaposan szemügyre vettem,de még mindig nem tudtam mit akar tőlem. Talán tőlem is névjegykártyát? Maximum egy szalvétát tudok a kezébe nyomni,így csak pislogtam rá értetlenül.
- Szeretnénk ,ha velünk dolgozna!
- Tessék? –nyújtottam előre a nyakam ,mint egy strucc.
- Szeretnénk önnel szerződést kötni!
- Úr Isten! –kaptam a számhoz. - Ezt nem hiszem el!
- Mit szól hozzá,eljönne velem megbeszélni a részleteket?
- Természetesen! –vigyorogtam mint a vadalma ,ám vidámságomat beárnyékolta Jin Ho bánatos feje.
- Egy perc és beszélek a főnökömmel! Kérem várjon meg!
Bevonszoltam Jin Ho-t a raktárba.
- Valami baj van ?

- Nincs!
- Akkor miért pukkadsz?
- Nem pukkadok! –meresztette rám nagy barna szemeit.
- Nem örülsz,hogy teljesül az álmom?
- De örülök,csak…
- Csak?
- csak… ki vagy rúgva! - Lestem rá,mint hal a szatyorban ,erre a mondatra nem számítottam. Nagyon rosszul esett. Levettem a kötényem és a földhöz csaptam.
- Nem rúghatsz ki,mert én mondok fel!
Elviharzottam mellette .Az ideg majdnem feldobott,mint víz a hullát,hogy lehet ilyen bunkó. Hisz még semmit nem tudok,hogy egyáltalán mi igaz ebből az egész szerződéskötésből. És ha nem is igaz? Akkor mihez kezdek? Visszakönyörgöm magam Jin Ho-hoz? Ezek után? Kizárt.
- Mehetünk?
- Igen!
- Gratulálok Ha-Neul! Később beszélünk!
- Köszönöm Mi Hi,majd hívlak!

Kiléptünk az ajtón,de itt már elbizonytalanodtam!
- Ugye maga nem emberrabló?
- Ha-Neul,bízzon bennem! Semmi rossz nem fog magával történni! Ez egy lehetőség ,ezt kérte a meghallgatáson nem? –Lassan bólogatni kezdtem ,tehát a meghallgatáson ott volt és hallott. Kicsit megnyugtató volt,így beszálltam az autóba ,ahol végig morzsolgattam a kezem zavaromban és idegességemben. Végül megérkeztünk. Az épületnek az ajtaja és az falai üvegből voltak,így beláttam a felfelé vezető lépcsőre és a kis folyosókra,amik ide oda kanyarodtak. Elindultunk egyenesen az egyik folyosón,egy nagy terembe! Gondolom valami vetítő és tárgyaló helység lehetett,mert hosszú asztal és vetítővászon volt a teremben.
- Kérem foglaljon helyet! – leültem,közben bejött egy csinos titkárnő papírokkal a kezében.
- Mindent elintéztem ,ahogy kérte!
- Köszönöm,amint megérkezik Ji Kwang,beküldené?
- Természetesen! –mosolygott üde tekintettel.
- Nos Ha-Neul,szeretném ,ha átolvasná a szerződést. - tolt elém egy fehér mappát,benne a papírokkal. Olvasni kezdtem ,csupa formaság,semmi zavaró vagy furcsa részlet,egy átlagos szerződés,minden kötelezettségemről.
- Rendben találta?
- Igen! –adtam vissza a papírokat. Fogta a tollat és egyetlen gyors mozdulattal aláírta!Majd újból elém tolta a tollal együtt. Felvettem a tollat,a kezem remegett a papír felett.
- Most megváltozik az életem igaz?
- Igen ,igaz! Minden álma ,amire eddig vágyott,ebben a szerződésben van!
„minden álmom” ,érdekesen hangzik,hogy az álmom ,itt van előttem egy darab papír formájában,de mi lesz azok után,ha aláírom? Ezért küzdöttem egész életemben,nem futamodhatok meg! Fogtam és aláírtam. Közben kopogás hallatszott.
- Tessék! –emelte fel a hangját a producer.
Az ajtón egy tőlem pár évvel öregebb,öltönyös ,nyakkendős férfi lépett be,egy fiatal nő kíséretében. Felálltunk ,hogy üdvözöljük egymást.
-Ha-Neul ő itt Ji Kwang az ön menedzsere és a hölgy pedig Song Sang Me ,stylist és fodrász,mindenben segíteni fognak önnek,bármiről is legyen szó,forduljon hozzájuk bizalommal.
- Köszönöm! –hajoltam mélyet.
-Ha-Neul,egy kis átalakításon fog keresztül menni. Szeretnénk kialakítani magának egy sztárhoz illő ruhakollekciót. Természetesen semmi anyagi dologgal nem fog járni önnek,ne aggódjon!
- Rendben! –Magamra néztem,a farmer,tornacipő és a pulóver az én stílusom,de igazuk van elég topisan festhetek az ő szemükben. Mégis szeretem a kényelmes ruhákat,nem tehetek róla.
- A további teendőit Kwang fogja elmondani!
- Az első dolgunk,ha már itt van,fenntartottunk magának egy próbatermet ,ott várja a dalszövegíró,aki szeretné felmérni a hangi adottságait. Készen áll?
- Igen! Azt hiszem!
- Akkor menjünk!

Újabb folyosóra vezetett az utunk,de nem kellett messzire menni. A terem nem volt túl nagy,inkább átlagosnak mondhatnám. Egy zongora volt a teremben,mellette egy idősebb ,talán 50 év körüli hölgy állt.
- Üdvözlöm! A nevem Oh Ha-Neul!
- Jang Ok Rim vagyok,dalszövegíró és énekes. – A bemutatkozás lezajlott rendesen és rögtön a lovak közé csaptunk kezdtük a skálázással,ami nem épp a szívem csücske,de hasznos dolog! A magas hangok nem tökéletesen,de kijöttek!
- Jól van Ha-Neul,jók lesznek a dalok,amiket írtam!Pár próba után el is lehet kezdeni gyakorolni. Holnap reggel 8-órától várom ugyan itt és folytatjuk.

Nem volt más teendő az napra,így Kwang és Sang Me kikísértek az ajtóig.
- Hazavihetem?
- Nem lehetne hogy mellékeljük ezt a túl udvarias formát?
- Rendben! Akkor hazavihetlek?
- Köszönöm nem! A szüleim itt laknak nem messze,így meglátogatom őket!
- Elmondod nekik a jó hírt?
- Igen! –vigyorogtam!

A szüleim két buszmegállóra laknak innen ,így buszra szálltam. Még a buszon ülve felhívtam Mi Hi-t!
- Hallo! Mi újság Mi Hi? –kérdeztem tőle,de csak „semmi különös,inkább mesélj te” választ kaptam. - Aláírtuk a szerződést ,volt egy énekórám és jöhettem el! De már nem megyek be a kávézóba ne haragudjatok,meglátogatom anyuékat! Jin Ho nagyon mérges? –ezt meg sem kellett volna kérdeznem ,mert a válasz egyértelmű volt ,egész nap dúlt-fúlt. - Nagyon bunkó volt,én is haragudhatnák… -Mi Hi elmondta ,hogy egész nap loholtak,mert csak ketten voltak a kávézóban és nagyon nehéz volt nekik. - Sajnálom ,erre nem gondoltam,amint alkalmam lesz ,bocsánatot kérek!
Még akkor mikor letettem a telefont ,küldtem egy üzenetet Jin Ho-nak. „sajnálom ,hogy pácban hagytalak!Ne haragudj. Ha-Neul”
leszállva a buszról csak pár utca és „otthon” voltam.
- Hahó!
- Itt vagyunk! –kiabált Min Hyun a 16 éves kisöcsém a nappaliból.
- Sziasztok! Ah Jung,te is itt vagy ezer éve nem láttalak. - mondtam az öcsém legjobb barátjának!
- Én is örülök,hogy látlak Ha-Neul.
- Miért nem vetted fel a telefonod Ha-Neul,aggódtam érted! –állt meg előttem a konyha felől érkező anyukám.
- Sajnálom … de jó híreim vannak. - csaptam össze a tenyerem! –Lemezszerződési ajánlatot kaptam!
- Mi? –pattant fel Min Hyun a kanapéról,mint akibe bolha csípett!
- Tényleg! –bólogattam!
Anya szorosan megölelt és elkezdte a sírást.
- Anya ne sírj,mert én is rákezdek.
- Végre sikerült!- szorított erősebben. - Már azt hittem,hiába volt az a sok áldozat,hogy feleslegesen küzdesz.

- De a kitartásomnak köszönhetően,sikerült.
- Gratulálok!- mondta széles vigyorral Min Hyun.
- Én is gratulálok Ha-Neul! Fighting!- szorította ökölbe a kezét Jung.
- Köszönöm kicsi Jung.
- Már nem vagyok kicsi! Sokkal magasabb lettem mint te.
- Nem igaz! –léptem oda elé! –De igaz…… - fintorogtam. - Mikor nőttél meg így?
- Elvégre a fiúk magasabbak,mint a lányok!
- Én egy lányhoz képest igen is magas vagyok!
- Hisz csak 165 cm vagy! –kotnyeleskedett bele Min Hyun!
- De egy lánynak,akkor is pont jó!
- Jó – Jó veled amúgy sem lehet vitatkozni! –vigyorgott.
- Milyen pimasz vagy! –szorítottam össze a szám és felhúztam az orrom.
- Maradj itt vacsorára!- kiabált anya a konyhából!
- Rendben ,legalább apu is megtudja a jó hírt!
Segítettem anyunak főzni ,beszélgettem a két tinédzserrel. Pontosabban kifaggattam őket a lányokról! Apa hazaérkezése után megtudta a jó hírt,láttam könny szökött a szemébe! Talán megbocsájtanak ,amiért nem mentem főiskolára!