A másnap reggel hamar eljött! Korán keltem és majd ki csattantam az energiától,annak tudatában,hogy az albumom már valószínűleg a boltok felé tart. Mivel ez lesz az első dedikálásom ,nem tudtam ,hogy öltözzek fel,de próbáltam magam kicsípni. Tört fehér fodros szoknyát vettem fel ,farmer inggel és egy barna derékövvel .Nehéz volt a cipő választás,és inkább nem egy nőies western csizmát választottam. Hajamat hagytam göndören leengedve. Úgy éreztem ez megfelelő öltözék egy dedikálásra,nem csicsás,de nem is topis ,ez pont az új én vagyok. Amint kész voltam már szaladtam is ki az ajtón nagy táskámmal a kezemben,amibe különféle női dolgokat pakoltam smink,pénztárca és egyéb cuccok. Amint csukódott mögöttem az ajtó a fiúk ott álltak velem szemben. Egyszerre értünk ki az ajtón.- Jó reggelt. - Köszöntem nekik széles vigyorral az arcomon.
- Jó reggelt! – köszöntek vissza kórusban.
- Nagyon vidámnak tűnsz Noona!- mondta Jae Jin.
- Igen,ma jelenik meg az albumom és sietek a dedikálásra.
- Gratulálunk!- Mondta Hong Ki.
- Köszönöm! – pirultam el.
- Nagyon csinos vagy! –bókolt Min Hwan.
- Oh… - néztem magamra- Köszönöm!- villantottam egy édes mosolyt felé,amibe még ő is belepirult.
- Akkor én megyek is ! –léptem el mellettük integetve nekik. - Szép napot!- kiáltottam vissza.
- Neked is ! –Kiabáltak egyszerre.
Egyenesen a Kulturális Központba mentem,ami egy olyan hely,ahol tényleg mindent megtalálsz ,bármit is keresel,és mellékesen ez az egyik legnépszerűbb bevásárló központ Szöulban.
A hely,amit nekem tartottak fent egy hosszú asztal a közepén egy székkel. Az asztal mögött az én képem díszelgett,még amit az albumhoz készítettünk. Határtalan boldogság volt látni nagyban,még ma sem fogom fel teljesen,hogy itt vagyok és megismerik a nevem, a hangom, a tehetségem. Ez az amiért küzdöttem egész életemben. Büszkeséggel tölt el,de félek,hogy elrontom. Állandóan ezen jár az eszem…”Mi lesz ha valamit nem jól csinálok?”
Leültem a helyemre,körülnézve rengeteg embert láttam,tini lányokat többségben,de férfiak és idősebb nők is voltak körülöttem. A sor egyre nagyobb lett. Annyit mosolyogtam,hogy az álkapcsom már fájt… Rengeteg ember gratulált és dicsért,ami roppant jót tett a lelkemnek. Egészen másfél órát dedikáltam,mire a végére értem! Kaptam egy tinédzser lánytól egy picike mikrofonos macilányt,ami valójában telefondísz volt,és fel is raktam a telefonomra rögtön! A lány arcán látszott a boldogság,és örültem neki,hogy ez az öröm miattam van.
Mikor végeztünk Kwang-al hazafelé indultunk.
- Kwang!- Kiabált egy ismeretlen hang,de mikor odanéztem az asztalnál ülő férfi nem más volt,mint Oh Won Bin,aki legújabb kislemezét dedikálta.
- Gyere ,bemutatlak! –így elindultunk Won Bin felé.Kwang és Won Bin kezet fogtak üdvözlés képen. Kwang megveregette Won Bin hátát és felém fordult. Kicsit szégyenlősen néztem Won Bin-ra,bemutatkozásra nyitottam a szám,de megelőzött.
- Oh Ha-Neul! Oh Won Bin vagyok!Örülök,hogy végre megismerhetlek. -A meglepettség kiült az arcomra,nem gondoltam volna,hogy szeretne megismerni.
- Én is örülök!- nyújtottam neki kezet ,látva,hogy ő már felém tartja az övét.
- Én is kaphatok egyet?- mutattam az autogram kártyákra.
- Szeretnél?- kerekedett el a szeme.
- Igen! –mosolyogtam,mert tényleg szerettem volna egyet.
Az asztalához hajolt és aláírt nekem egy kártyát. Majd felém nyújtotta és én elvettem. Köszönet képen picit meghajoltam.
- Míg Japánban voltam ,sokat hallottam rólad,és láttam a debütálásod! Nagy rajongód lettem!
- Ohh.. Ahogy én is a rajongód vagyok! –mosolyogtunk egymásra.
- Akkor meg is ragadom a lehetőséget,és megkérdezem,hogy a következő albumodra csinálunk-e egy duettet?
- Duettet? –pislogtam meglepettségemben.
- Persze ,nem akarom rád erőltetni.
- Dehogy is! Csak annyira meglepett,hogy szóhoz sem jutok! –pislogtam tovább majd válaszoltam- Nagyon szeretnék egy duettet. - Mosolyogtam rá a legszebb mosolyommal.
- Won Bin,majd hívlak,de most mennem kell…- szorította meg lazán Won Bin vállát. Úgy tűnt jó barátságban vannak.
- Akkor később… - mondta. Elköszöntünk és indultunk is a kijárat felé.
- Jó barátok vagytok?
- Won Bin-al? – bólintottam. - Igen! Mikor kilépett az FT ISLAND-ből,ideiglenesen én egyengettem az útját,mint helyettes menedzser.
-Áhh értem… és ekkor csörgött a telefonom,de a nagy táskámba,amibe ,mindent belepakoltam,alig találtam meg! Végre sikerült felvennem.
-Hallo!
- Hol vagy? –kérdezte Hong Ki!
- Még a Kulturális Központban!
- Oké,akkor odamegyünk,várj meg ott,és ma megmutathatod a vezetési tudományod.
- Rendben! –nevettem és leraktam.
-Kwang,Hong Ki-ék értem jönnek,megvárom őket itt. Nyugodtan menj haza én megmutatom nekik milyen jól tudok vezetni.
- Úr Isten! Szegénykék….- lazán vállon csaptam. - Áúú… - Ne szórakozz velem,rosszul vezetek,de annál jobban énekelek.
- Kezdesz beképzelt lenni.
- Nem igaz! – vágtam sértődött durcás fejet.
- De, igazad van….Ez kompenzálja a vezetési hibáid. Csak ne okozz balesetet. - intett már jó pár lépéssel előttem.
- Igyekszem! –kiabáltam utána.
Mivel egyedül maradtam ,úgy döntöttem kirakatokat nézek. Egy ékszer bolt előtt megláttam egy gyönyörű Violin kulcsos nyakláncot. Kövekkel volt kirakva és gyönyörű volt,csak az ára riasztott el egy kicsit.
- Tuti nem fogok kiadni ennyi pénzt egy nyakláncra. - mondtam fennhangon.
- Mit nézel? –szóltak rám,megijedtem így összerezzenve a mellkasomhoz kaptam.
- Ne haragudj nem akartalak megijeszteni!- mondta aranyosan Won Bin.
- Se…Semmi baj! –nyögtem ki végül.
- Nem mentél még el?
- Nem! Várok valakikre.
- Értem! Míg vársz megiszunk egy kávét?
- Persze! –egyeztem bele és a közeli kis kávézóhoz mentünk.
- Remélem ,többször fogjuk látni egymást. - mondta szégyenlősen leülve az asztalhoz. Fogadni mertem volna rá,hogy flörtöl velem. Szégyenlősen mosolyogtam és ide-oda néztem zavaromban.
- Remélem ebből nem lesz címlap story…
- Hogy kávézunk?
- Igen! Már egyszer sajnos megjártam ezalatt a röpke kis idő alatt és volt szerencsém címlapon szerepelni. Persze semmi alapja nem volt a dolognak. - Nem tudtam látta e a cikket vagy sem,de a részleteket inkább nem szerettem volna boncolgatni. Kezdtem feloldódni a társaságában és egyre jobban éreztem magam.
- Értem! –értetlenül állt a dolog előtt,így azt szűrtem le,hogy semmit sem tud a cikkről,így zavarban is voltam.
- Hogy hogy még nem láttalak a Light-nál?
- Most érkeztem Japánból.
- Értem! Ez az első Japán kislemezed igaz?
- Igen!
- Gratulálok hozzá. Remélem nekem is lesz 2. albumom.
- Biztosan ,és azon már rajta lesz a duettünk! –mosolyogtunk egymásra.
- Nicsak nicsak kit látnak szemeim. - szólt a távolból Hong Ki,aki mögött vagányan ballagot Min Hwan is. Mikor odaértek,barátian megölelték egymást.
- Hol voltál,már mindenhol kerestünk! –fordult felém Hong Ki.
- Itt! –mutattam magam elé.
- Ismeritek egymást?- nézett ránk Won Bin.
- Ő a barátnőm. - lépett a hátam mögé Hong Ki és átkarolta a nyakam.
- Mi? –néztem hátra ,de túl közel volt az arca,és így gyorsan inkább Won Bin-re néztem,aki látszólag elhitte az egészet.
- Nem igaz!- tiltakoztam a két kezemmel.
- Tényleg?
- Csak az újságok írták meg,hogy állítólag elraboltam Hong Ki szívét és most ezzel szívat.
- De hisz így volt! –ült le a mellettem levő székre vigyorogva.
- Ha- Ha…- fintorogtam a vigyorgó fejére.
- Ne szórakozz! És ne ölelgess nyilvánosan,ha nem akarsz pletykát.
- Nem igazán érdekel! Azt csinálok amihez kedvem van. - mondta komolyan.
- Nekem mindegy!- rántottam vállat.
- Milyen volt Japánban Hyung? –kérdezte Min Hwan
- Fárasztóan jó.
- Gratulálunk a Japán debütáláshoz.
Csak ültem ott ,és kortyolgattam a jeges kávémat,amit Won Bin rendelt nekem,míg ők elbeszélgettek szépen azokról a dolgokról,amihez én nem tudtam hozzáfűzni semmit.
- Ha –Neul!
-Hmm? –kaptam fel a fejem.
- A duettel kapcsolatban ,gyors vagy lassú?
- Gyors! Olyan amire lehet táncolni.
- Milyen duett? –érdeklődött Hong Ki!
- Ha-Neul következő albumára csinálunk egy duettet.
- Ohh… - lepődött meg.
- Ne haragudjatok,de most mennem kell. - nézett rám. - Még beszélünk!
- Rendben!- álltunk fel mind a négyen és intettünk az elhaladó Won Bin után.
- Na fiúk!- fordultam feléjük. – Gyertek…hazaviszlek benneteket.
HONG KI POV:
Már az autó felé haladtunk,Ha-Neul elvette a kocsi kulcsokat. Az autóba ülve,hátranéztem Min Hwan-ra,akinek a szokásos kétségbeesett arckifejezés ült az arcán,mikor nem tudja,hogy mi fog történni. Összenéztünk és fénysebességgel kapcsoltuk be a biztonsági öveket. Az indulás nem is volt olyan vészes,inkább vicces,ahogy Ha-Neul úgy tapadt a kormányra,mint a 90 éves nagyanyám ,aki nem lát el fél méterre.
A sáv váltásnál azt hittem összeütközünk egy autóval,de szerencsére túléltük.
- Ne csak az autó orrát nézd,hanem figyelj mindenre.
- Figyelek! – mondta nyomatékosan.
- Hát nem úgy néz ki!
- Hagyd már Hong Ki,ha zavarod,a végén még itt döglünk meg!
Csak vigyorogva néztem a pánikba esett Min Hwan-ra,akinek az előbbi majdnem koccanás betette a kaput! Ha-Neul látszólag egy pillanatra mérges lett Min Hwan előbbi beszólása miatt,de haragja gyorsan el is párolgott.
- Mondom,hogy figyeld a tükröket is!
- Jól van na!
A következő percben padló féket nyomott ,a biztonsági öv a nyakamon menetet vágott és majdnem megfojtott. A kuplung helyett a féket nyomta meg. Persze a forgalom kellős közepén.
Min Hwan hátranézett a hátsó ablakon keresztül,és gyorsan a szívéhez kapott,kifújva egy jó adag levegőt,amit szerintem régóta bent tartogathatott.
- Jól vagytok? –kérdezte megijedve.
- Nem mondanám! –fogtam a nyakam.
- Min Hwan?
- Ha ez így megy tovább ,akkor nem balesetbe,hanem a félelembe fogok belehalni.
- Gonoszabb vagy mint hittem… - mondta neki vigyorogva.
- A látszat néha csal. - válaszolta Min Hwan.
- Na,ha kicsevegtétek magatokat indulhatnánk,mielőtt megtolnak bennünket hátulról,ugyanis a forgalom kellős közepén állunk.
- Úr Isten ….tényleg….- indult el Ha-Neul.
Nagy szerencsénkre már nem voltunk messze a lakástól és épségben leparkoltunk. Mondanom sem kell rendesen leizzadtam ezalatt a röpke 10 perc alatt. Min Hwa is keresztet vetett,amint kiszállt a kocsiból.
- Te hogy vizsgáztál le?- kérdeztem mérhetetlen szarkazmussal a hangomban.
- Jó kérdés. Akkor jobban vezettem! – nevetett. - Az igazság az,hogy minél többet vezetek,annál jobban hozzászokom,de egy jó ideje már nem vezettem,ami meg is látszik.
- Hát nem kicsit. – mondtam,belépve a liftbe.
- Jól vagy Min Hwan? –karoltam át a vállát. Ő csak bambán maga elé bámulva rázta a fejét,és kitört a nevetés.
- Mindegy fiúk,nektek ez egy örök élmény volt.
- Felejthetetlen… - mondtam
- Többet se legyen ilyen élményem. Kwangnak volt igaza,mikor azt mondta halálfélelme volt.- motyogta Min Hwan. Ha-Neul jót kuncogott magában a lift falának dőlve. Mi pedig próbáltunk felébredni a sokk hatás alól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése