- Holnap lesz karácsony! –néztem a lehulló hópelyheket a stúdió hátsó udvarán ,állig felöltözve.
Hirtelen valaki megragadta a derekam és brekegett ,mint egy béka. Nagyot ugrottam ijedtemben.
-Jong Hoon! –fordultam meg.
- Megijedtél?- kérdezte,miközben szájra tapasztott kézzel leguggoltam.
- Ennyire megijesztettelek?- guggolt le elém.
- Tudod kit ijesztgess! –nyomtam az arcába a friss hógolyót,amit titokban gyúrogattam,nem is értem hogy nem vette észre. Elvesztette az egyensúlyát és hátraesett. Hong Ki hátat fordítva őrült nevetésbe tört ki,ahogy a többiekre sem kellett sokat várni.
- Hjjja! Te mit röhögsz?- dobtam fejbe egy hógolyóval,ami koppant a fején.
- Upsz! Ez túl pontos volt. - tettem a vigyorgó szám elé a kezem. - Ilyen üres a fejed,hogy egy hógolyótól így kong? –már nem bírtam visszatartani a nevetést.
- Ezt nem úszod meg! – szaladt felém.
- Ne… Ne… Ne… - szaladtam volna el tőle,de megragadott és lerántott a hóba. Gurított , gurított és hányta rám a friss havat,minek következtében csupa hó lettem. Fölém kerekedett és megfogta a kezem,csak vigyorogtam rá,miközben próbáltam kiszabadulni.
- Ezt félreértik mások!- kiabálta oda Jae Jin.
Engedett a szorításon és eltoltam magamtól Hong Ki-t.
- Te és a piszkos fantáziád… Okos tojás… - álltam fel.
- Ez a lételemem. - vigyorogtunk egymásra,miközben lesöpörtem magamról a havat.
- Hogy hogy hazajöttetek?
- Ideje volt már! –mondta Min Hwan.
- Ennek örömére csapjunk egy kis bulit a próbateremben. - lelkesedett Seung Hyun.
- Benne vagyok! Menjünk! –próbáltam átkarolni a vállát,de túl magas volt hozzám képest. Megfogta a derekam és egy kézzel felemelt a lábam nem érte a földet.
- Tegyél le te bolond!
- Miért vagyunk mindig bolondok?
- Megsértettelek?- néztem rá kétségbeesetten!
- Nem! –tette a kezét a fejemre.
- huhh akkor jó! Egyébként is a bolondoké a világ,ez egy szép jelző ránk. És Hong Ki a világ királya. - néztem hátra és kinyújtottam a nyelvem felé.
- Hallottam!
- Tudom! – villantottam fel professzionális mosolyom.
HONG KI POV:
A próbaterembe mentünk. Szélsebesen dobáltuk fel a kabátokat a fogasokra. Ha-Neul odaszaladt a radiátorhoz.
-Húú.. de fázom! –dőlt neki a fűtőtestnek!
- Felmelegítselek? –vigyorgott rá Seung Hyun.
- Ha- Ha – Ha-Neul látszólag nem tartotta viccesnek,de mosolygott.
- Rendeljünk pizzát. - kiabálta el magát Jae Jin.
- Oké! –Szaladt a telefonhoz Ha-Neul és tárcsázott.
- Nekem Hawaii pizza kell. -suttogta neki Min Hwan.
- Nekem meg gombás! –kiabálta Jae Jin.
- Akkor nyalogasd a lábad! –mondtam neki.
- Hyung! –nyavalygott,de természetesen mindeniki kiröhögte.
- Csend már idióták,nem hallok semmit. - ripakodott ránk Ha-Neul.
Felsorolt vagy 4 fajta pizzát és lerakta.
- És most,míg várunk játszatok valamit. –mutatott a felszerelésekre. Mindenki beugrott a helyére és az I hope-ot kezdtük el játszani. Ha-Neul vidáman dobolt a térdein és mikor a fejbillentős rész következett,velem csinálta nevetve. A szólónál felpattant és léggitározni kezdett, a cukiság ahogy előadta arra késztetett,hogy megöleljem,de nem mertem ,így csak a mikrofont a szája elé tartottam ,de nem akart énekelni,csak szégyenlősen nevetett… végül velem énekelt. A dal végén tapsolt és ugrált.
- Köszönjük!- hajoltam meg.
- Kölcsönadod picit?- lépett oda Jong Hoon mellé és a gitárjáért nyúlt. A nyakába akasztotta.. furcsálltam az egészet,bár tudtam hogy akusztikus gitáron jól játszik,de szóló gitárt még soha nem láttam a kezében. Az I will get you-t kezdte el játszani de csak épp hogy az elejét.
- Nem baj,ha egy szám erejéig leváltalak?
- Biztos menni fog?
- Nem biztos! De megpróbálhatom?
- Én nem állok az utadba! –lépett ki elénk Jong Hoon.
- Mehet? –nézett körbe.
Elkezdett játszani a szám is tátva maradt,nem hittem a szemeimnek és nem is tudtam levenni vékonyka ujjairól ,ahogy a húrokon ide-oda jártak. Minden hangot eltalált,alig tudtam az éneklésre figyelni,mert teljesen elvarázsolt. Nagyon kíváncsi voltam a szólóra,de csak pislogtam,tökéletes volt,úgy nyúzta a húrokat,ahogy még lányt nem láttam soha. A többiekkel vigyorogva és hitetlenkedve néztünk össze. Jong Hoon felkapta a fényképezőgépet és folyamatosan fényképezett. A dal végén hátrasöpörte a haját,ami végig két oldalt az arcánál lógott és lihegve szedte a levegőt.
-Wow… - tapsolt Jong Hoon
- Ez olyan király volt! Nem gondoltam hogy hibátlanul végigjátszod .- mondtam neki.
- Nem néznéd ki belőlem?
- Nem!- jelentettem ki- huhh teljesen lesokkolt.
- Ez a kedvenc dalom! Teli van érzéssel!Mikor meghallottam ezt a dalt,csak azért dolgoztam,hogy gitárt tudjak venni ,igaz hogy sokat kellett rá várnom,de megszereztem és éjjel nappal gyakoroltam. - Csak mosolyogtunk rá,eddig bele sem gondoltam milyen nehéz utat tett meg idáig.
- Itt a pizza! –jelent meg Seung Hyun,aki időközben kisurrant a rendelésért.
- Pizza és sör! Nagyon laza! –jelentette ki Jong Hoon,és hírtelen elkezdett léggitározni. Látszólag Ha-Neul fáradtnak és kimerültnek tűnt,de ugyanúgy mosolygott mint mindig.
- Most egy közöset!- odaültem a kanapé elé elénk tartottam a gépet ami kétszer kattant.
- Megbeszéljük azt amit szerettél volna? –kérdeztem tőle,Mosolya lehervadt egy percre,de újra mosolyogni kezdett és így válaszolt:
- Igen!
- Akkor sétálunk egyet?
- Ühüm.
Felöltöztünk és tettünk egy kört a stúdió körül.
- Mit szerettél volna kérdezni?
- Csak tudod az az újságcikk és Keiko chan állítása.
- Hogy miattad szakítottunk? – Nem szólt semmit,csak némán bólogatott.
- Nem miattad szakítottunk! –hazudtam.
- uhh.. annyira megkönnyebbültem.
- Zavarnak a cikkek?
- Egy kicsit igen!
- Sajnálom!
- Nem azért,csak félek,hogy milyen hülyeséget próbálnak még majd kitalálni.
- Ne aggódj,csak mindent tagadj le!
- Oké! –mosolygott rám .
A szívemnek nem tudtam megálljt parancsolni 300-al robogott felé. Azt hittem el tudom majd felejteni,de nem megy! Vajon ha tudná,hogy mit érzek,mit gondolna? Még én is megijedtem a saját érzéseimtől,őt biztos megrémítené ha tudná. Úgy érzem mintha először lennék szerelmes. Ahogy belemerültem a gondolataimba észre sem vettem,hogy bámulom őt.
- Mi van? –nézett rám.
- Semmi! - fordítottam el a tekintetem más irányba.
- Akkor mit bámulsz?- nevetett!
- Csak azt néztem milyen szépen olvadnak el a hajadon a hópihék.
- Hogy te milyen fura vagy!- nevetett nagyot.
- Nem is igaz! – vigyorogtam rá.
- Deeee… húzta el a szót.
Visszamentünk a többiekhez,akik felfalták az összes pizzát.
- Héé… Zabagépek! Hol a pizzám?
Seung Hyun csak a hasát paskolta a kanapén.
- Áhhhh te….. mutattam felé az öklöm.
- Így jártál!
- Majd megmutatom én mindjárt neked,te hogy jársz! –mentem oda a kanapéhoz és nyomkodni kezdtem a vállát lefelé. Elszórakoztunk még egy darabig,de az idő gyorsan repült és mindenki szerte szét aludt a próbateremben. Ha-neul is elaludt a kanapén,leültem a kanapé mellé és törökülésben néztem ahogy édesen szuszog Seung Hyun mellett. Órákig képes lettem volna így nézni őt. Előhúztam a láncot a zsebemből és kikapcsoltam. Óvatosan átvezettem az alvó Ha-Neul nyakán,még a nyelvemet is kinyújtottam a precíz munka alatt. Bekapcsoltam a nyakláncot és immár a nyakában lógott,amit már egy hónappal ezelőtt oda szerettem volna neki adni. Nem tudtam jó ötlet volt e odaadni neki a láncot,vagy sem,nem tudom miért,így hogy a nyakában lógott,nem akartam,hogy megtudja,hogy én raktam a nyakába. Mi van ,ha nem tetszik neki? Ilyen gondolatokkal teli,elnyomott az álom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése