Mivel felrepedt a szám ,pár napig nem akartam nyilvánosság előtt mutatkozni. Fedőstory: Tüdőgyulladással pihennem kell.
A testemnek szerencsére semmi baja,kivéve a felrepedt szám,ami egy picit be van dagadva,csak lelkileg viselt meg az eset,úgy érzem,most kezd rajtam kiütni a sokk és a félelem. De mivel nem tudok a fenekemen egész nap bent ülni álcázva,elindultam rég látott barátomhoz Jin Ho-hoz a kávézóba. A kávézó nem a legforgalmasabb délután,de most elég sokan voltak .Minden megváltozott ezalatt a 2 hónap alatt. Ahogy beléptem ,észrevettem az új felszolgálót,aki sürgött forgott a vendégek között.
- Üdvözlöm! –köszönt rám. Nem nagyon akartam feltűnősködni,bár az öltözékem hétköznapi farmer és blúz ,és az elmaradhatatlan napszemüveg,nem akartam,hogy bárki kérdezősködjön vagy odajöjjön hozzám. Manapság nem tudok sehova elmenni úgy,hogy ne kérjenek autogramot,vagy ne rohamoznának meg. Így aprót hajoltam és a pultra néztem,ahol Jin Ho már fülig érő szájjal intett,hogy menjek oda .Így oda sétáltam és rögtön be is invitált az irodába.
- Szia! –vigyorgott
- Szia!- vettem le a napszemüveget!
- Inkognitóban?
- Igen!- vigyorogtam rá.
- Mi történt a száddal?
- Gi Su… - kezdtem.
- Mi? Ezt ő csinálta? De miért.
- Várt rám a lakásomnál,Isten tudja,hogy tudta meg a címem,de ott várt rám ,és kereste a bajt. De próbáltam megelőzni egy nagyobb botrányt,és így történt,hogy megsérültem.
- De jól vagy?
- Semmi baja! Gyorsan begyógyul! De eléggé felkavart,hogy újra megjelent.
- De mint mindig most is próbálod tartani magad! –bólogatott becsukott szemmel,de látszott rajta,hogy ezt nem bóknak szánja,hanem aggódásból mondja.
- Muszáj! Az életem már nem a régi! Most már nem csak én vagyok! Hanem mi! Mindenki,akivel kapcsolatban állok,azokra figyelnem kell… - csak megértően nézett rám,tudtam ,hogy nem tud értelmeset mondani a hallottakra.
- És Mi- Hi?
- Már befejezte a műszakját. Nem rég ment el!
- Ohh… hamarabb kellett volna jönnöm! Mindegy ,majd felhívom! – motyogtam.
Az egész délutánt Jin Ho-val töltöttem,aki, ki be szaladgált az iroda és a kávézó között,mivel munkaidőben volt,de ez engem cseppet sem zavart! Megtudtam,hogy Mi Hi-nek pár napja barátja van,akivel itt a kávézóban ismerkedtek meg. Még nem újságolta el nekem,de amint időm lesz felhívom és leteremtem,hogy nem mondja el a jó hírt az állítólagos barátnőjének. Jin Ho szokásosan rabja a munkájának,nem foglalkozik különösebben a lányokkal. Számára első a munka…
A hazaérkezés nem volt éppen a legvidámabb,mert végig bánatosan lógattam az orrom,ahogy a folyosón sétáltam. Mikor már majdnem a lakásomhoz értem,felemelve a fejem,a vér megfagyott bennem egy pillanatra.
- Hogy jöttél be? –kérdeztem az önelégülten vigyorgó Gi Su-tól.
- Vannak kapcsolataim! Örömmel látom,hogy nem esett nagyobb bajod! –vigyorgott tovább.
- Nem tudnál elfelejteni és békén hagyni? –a hangom majdnem elcsuklott a gyomromban kavargó idegtől.
- Nicsak Nicsak… A szépfiú! –nézett a hátam mögé. Gyorsan hátranéztem. Hong Ki jött felénk. Nem akartam egy újabb balhét.
- Még nem rendeztük le a múltkorit igaz?- lépett előre Gi Su.
- Nem! –emeltem fel a hangom és Hong Ki elé léptem szélesen kitárva a kezeim.
- Cica… De véded!
- Nem vagyok a cicád,és igen védem,talán zavar?
- Ami azt illeti igen! De nem fog összetörni,csak sérül a tökéletes pofija.
- Irigy vagy mi? –nevettem!
- Mi?
- Irigyled,hogy ő helyes és népszerű,te meg nem! – vigyorogtam,még mindig kitartott karral. - Nem nézed ki belőle,hogy szétverné a fejed ,ezért vagy ilyen magabiztos. De ne bízd el magad! Sokszor a látszat csal. - Hong Ki csak némán állt szorosan a hátam mögött,nem mondott semmit.
- Chöö…Simán leverem ezt a verebet. - Hong Ki el akart indulni,már hallottam a szuszogásán,hogy rettentően irritálja Gi Su magabiztossága,de én csak a hátamat a mellkasának nyomtam,ezzel jelezve neki,hogy ne mozduljon.
- Állj félre! –adta ki nekem az utasítást Gi Su.
- Nem! Őt nem bánthatod! – Gi Su elkezdett hangosan hahotázni,persze rengeteg szarkazmussal a hangjában.
- Hööhh… Csak nem beleszerettél?- röhögött tovább…
- És ha igen? Ahhoz sem lenne semmi közöd,de egyébként,ha ennyire kíváncsi vagy,akkor megmondom az igazat. Neked köszönhetően nem tudok megbízni a férfiakban csak úgy ,és nem esek olyan könnyen szerelembe. Szóval nem vagyok szerelmes,de akárhányszor is akarod majd megütni,mindig az ütés útjába fogok állni,hogy felfogjam azt! Szóval,ha ütni akarsz,akkor itt vagyok! Tessék! –csaptam le az addig kitárt karom a combjaimhoz.
- Úgy látom,mégsem közömbös neked! És ezt ő is tudja,mert úgy vigyorog,mint aki nyert a lottón. - mutatott Hong Ki-ra,akire mikor felpillantottam tényleg vigyorgott,de ,amint rám nézett a mosoly legapróbb szikrája is eltűnt az arcáról. Ha nem lettem volna ilyen ideges,valószínű nevetnék ezen az arckifejezésén.
- Hiába vagy ilyen harcias!Vissza fogok jönni! – Hajolt bele szinte az arcomba! Az alkohol szaga átjárta az egész arcomat,beleívódott a hajamba és mikor elhajolt tőlem még akkor is éreztem.
- Nem leszel mindig ilyen erős és mikor elgyengülsz, akkor én ott leszek! –lépett el mellettem és gyors léptekkel elindult a folyosón, a végén még visszanézett ránk. Próbáltam addig tartani magam,amíg csak tudtam,de fojtogatott a sírás. A görcs a gyomromban olyan erős volt,hogy már fájt.
HONG KI POV:
Ha-Neul szavai egy percre reményt keltettek bennem,de tudtam,minden egyes szó csak azért volt,hogy megvédjen engem és a többieket is. A mondat: „Nem, őt nem bánthatod” csengett a fülemben még azután is ,mikor Gi Su elment.
Ha-Neul fel alá járkált a lakása előtt. Fejét a kezeibe temette.
- Ha-Neul?
- Vissza fog jönni! És igaza van! Nem tudom meddig tudok erős maradni! Úgy érzem minden a nyakamba zuhan, a fellépések is stresszesek és most kell nekem ez a dráma az életembe? Csak egyszer szeretnék nem szomorúan lefeküdni! Olyan nagy kérés ez? –mondta sírástól eltorzult hangon!
- Félek! –markolta meg a pólóm,nagy meglepetésemre .Nem tudtam,hogy dühből tette vagy inkább csak vigasztalásra vágyott.
- Sajnálom!
- Mit?
- Mindent! Azt hogy most szorítom a felsőd,azt hogy gondot okoztam tegnap és ma is. Nem akarom,hogy bárki is miattam megsérüljön! Nagyon félek,attól,hogy valakinek valami baja lesz!Félek,hogy visszajön és valamit csinál velem,mert ő mindenre képes! –nézett fel rám könnyes szemmel.
- Azt nem engedjük!
- De igaza van! Egyszer egyedül maradok gyengén és akkor bármit megtehet majd velem ,nem tudom megvédeni magam,túlságosan ismer ,hisz több mint egy évig voltunk együtt…. Félek. - olyan kétségbeesetten nézett rám,hogy muszáj volt átölelnem. Megfeszült,mert meglepődött,hogy megöleltem,a merevsége nem múlt el.
- Semmi baj! Itt leszünk neked,hisz a barátaid vagyunk! – Valószínű a barát szó hallatán,de a merevsége megszűnt és ellazult a karjaimban. Éreztem a hajának virágos illatát.
Mikor kicsit megnyugodott, bekísértem a lakásba és leültünk a kanapéra.
- Hong Ki? –nem nézett rám,csak az ölét bámulta a kezét morzsolgatva.
- Hmm?
- Itt maradnál még egy kicsit?
- Ha szeretnéd!
- Ühüm… - bólogatott. Tudtam,hogy fél,hogy visszajön Gi Su és nem akart egyedül maradni,így Tv-zni kezdtünk,de nemsokára Ha-Neult el is nyomta az álom. Lágyan szuszogott,nem tudtam nem őt nézni. Ahogy néztem ,a szuszogását hallgatva engem is elnyomott az álom.
HA –NEUL POV:
Reggel fájó végtagokkal ébredtem fel a kanapén ülve. Valami nehezet éreztem a lábaimon ,s mikor lenéztem Hong Ki békés arca feküdt a combjaimon. Meglepetésemben mozdulni sem bírtam,nem akartam,hogy felébredjen,annyira békésen aludt,az egyik keze a kanapéról lelógott a másikat a mellkasán pihentette. Fogalmam nincs mikor kerültünk ebbe a pozícióba,de egész éjszaka nem ébredtem fel,annak ellenére,hogy szinte ültem. Nem tudtam mit csináljak,csak mozdulatlanul ültem és néztem ahogy mély álmában folyik a nyála. Ezen mosolyognom kellett. Lassan csámcsogott kettőt,ébredezett.. végül kinyitotta a szemét és rám nézett. Mosolyogtam rá ,és ő is visszamosolygott,majd gyorsan észbe kapott,hol is pihenteti a fejét és gyorsan felült.
- Bocsi! –túrt a hajába zavarában.
- Semmi baj! –mosolyogtam rá.
- Jól vagy? –kérdezte.
- Igen! –bólintottam nagyot.
- Én elmegyek rendbe szedem magam! – felálltam és a fürdőnek vettem az irányt! Hogy is mondhattam volna neki azt,hogy „fürdeni szeretnék,hazamennél?” ,mikor egész este csak az én kedvemért maradt itt. Szerencsére vittem be magammal ruhát,hogy nehogy úgy járjak,mint a múltkor,gyorsan letusoltam és megmostam a hajam. Szárítani nem szoktam csak ha megyek valahová,mert roncsolja a hajszálakat,ezért csak szárazra töröltem.
- Nem baj,ha vettem ki egy kis tejet a hűtőből? – szegezte nekem a mondandóját,ahogy kiléptem a fürdőből!
- Dehogyis! – ha jobban belegondolok,meg se kínáltam semmivel! Pazar házigazda vagyok mondhatom!
- Nyugodtan érezd magad otthon! A többiek nem aggódnak érted?
- Nincsenek itthon!
- Oh… értem. –Gyorsan lehúzta a tejes dobozból a maradékot,kidobta a kukába és indult is az ajtó felé.
- Akkor én most megyek! Bocsi,hogy elaludtam és megittam a tejed! –vigyorgott.
- Én kértelek rá,hogy maradj,és van még tej a hűtőben,nem aggódom! –vigyorogtam rá.
Ahogy kinyitottam az ajtót,Sang Me kopogásra váró keze tűnt fel az arcom előtt.
- Sang Me! –lepődtem meg ,és jöttem zavarba a félreérthető szituáció miatt!
- Szi… asz…tok! –darabolta el a szavakat.
A hátam mögött az álmos arcú Hong Ki állt.
- Elnézést a zavarásért,nem tudtam ,hogy…- nem fejezte be a mondatot.
- Teljesen félreérted! –emeltem fel a kezem tiltakozóan. - Igaz Hong Ki?- néztem rá,de csak lazán bólogatott.
- Én csak vigyáztam Ha-Neul-re ,és most megyek is ,és összeszedem magam! –lépett el mellettünk és eltűnt a majdnem szemben lévő ajtó mögött.
- Mindent elmesélek! –invitáltam be az értetlenül pislogó Sang Me-t a lakásomba.
Tövéről-hegyére ,mindent elmondtam a Japán üzleti útjáról hazatért Sang Me-nak,akitől sok csípős megjegyzést kaptam Hong Kival kapcsolatban! De hiába,nem tudom beleverni a fejébe,hogy mi csak barátok vagyunk és azok is maradunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése