Reggel a nagy fehér mackóm és Müzli között ébredtem! Apró pinduri kutyám ébresztésképen nyalogatta az arcomat.
- Éhes vagy?- néztem fel álmosan! Nagy gomb szemeivel,mintha azt mondták volna,hogy „igen ,éhes vagyok” .Kimásztam az ágyból már majdnem 8 óra volt. Kwang elvisz a fotózásra,ami fél 10 től lesz! Igen,elvállaltam egy édesség reklám fotózást. A kiskutyám egy vastagabb szelet felvágottal jól lakik,nem nagy igényű kutyus,így felvágtam neki pár szelettel és a kis táljába raktam neki. Nagyon szereti ezt a „csemegét”.Kómás fejjel,leültem a konyha asztalomhoz egy csésze kávé kíséretében,közben a szőrmókra mosolyogva kortyolgattam az ébresztő feketét. Hajam akár a szénaboglya szerte szét tekergőzött. Felkaptam a szemüvegem,amit nagyon ritkán használok olvasáshoz és a kedvenc mangám a Bokura Ga Ita-t vettem elő. Már olvastam,de annyira szép történet,hogy most elővettem újra! Felhúztam a széken a lábam és az ölembe vettem a dolgaim és relaxáltam így kora reggel,de pihenésem megzavarta egy kopogtatás a bejárati ajtómon.
- Ahh Min Hwan- nyitottam ajtót.
- Gyere be!
- Készen állsz?
- Mire? –pislogtam rá értetlenül…
- Hát a fotózásra!
- Honnan tudsz te a fotózásról?
- Hát,ma én foglak Kwang helyett elkísérni.
- Hogy?- lepődtem meg!
- Kwang tudja csak helyettesíteni jelenleg a menedzserünk,akivel történt egy kis baleset a napokban és mivel ma nagy koncert,ezért neki ott kell lennie,veled,meg mennie kell valakinek,aki ismeri a terepet!
- És Sang me?
- Elutazott ma reggel!
- De jó,hogy én semmit sem tudok! –engedtem el az ajtót és hátat fordítottam.
- Mit állsz ott? –néztem vissza az ajtóba- Gyere be! -A konyhába mentem és egy csésze kávét töltöttem neki,míg ő leült a konyha asztalomhoz.
- Mit olvasol?
- Mangát!
- Szereted a mangákat?
- Persze… és az animéket is!
- Én is szeretem őket!
- Van egy közös bennünk. - vigyorogtam rá és leraktam a kávét.
- Cuki a pizsid! - vigyorgott a szokásos Min hwan aranyos arckifejezéssel a fején . Magamra néztem a kék rövidnadrág és a fehér csipkés szélű topp,szerintem nem is volt annyira ciki. Na jó a nadrágomon bolyhos báránykák voltak,ez tényleg nevetésre ad okot. Nem hagyhattam a boltban,annyira cuki volt!
Elmosolyodtam és visszaültem a helyemre.
- Ennyi szabadidőtök van ,hogy engem fuvarozzatok?- emeltem számhoz a poharat. De ő csak Minarisan vállat rántott és a felső ajkát nyalogatta,mielőtt megszólalt volna.
- Jelenleg nekem van!
- És a többieknek?
-Jaejin,Seunghyun,Jonghun,Kwangal mentek a helyszínre. Hongki meg otthon videó játékozik!
- Ő miért nem ment?
- Nincs jó kedve mostanában,így mindent kihagy,amit csak lehet és a videó játékainak él.
- Mi baja van?
- Egy nő van a dologban. - ezen nagyon meglepődtem és egy percre el is gondolkodtam.
- Nem kap meg valakit?- vigyorogtam rá a pohár mögül. Ő meg ismét csak nyalogatta a száját.
- Valószínű!
- Pedig a nagy Lee Hong Ki,aztán tényleg mindenkit megkaphatna ,akit csak akarna… - álltam fel az asztaltól és a mosogatóba tettem a poharam. Nem mondott semmit sem az utolsó mondatomra,úgy gondoltam egyetért velem.
- Felöltözöm és indulhatunk!- Indultam a szobám felé.
- Várj meg! –kiabáltam és magamra csuktam az ajtót. Egy Fehér rövid nadrágot vettem fel csillag mintákkal és egy Angliai zászlós szürke felsőt. Hajam megfésültem és mivel alapból göndör és nem kell vele sokat bajlódnom ,ezért hagytam szabadon,csak oldalra tűztem bele két kis csatot. Tornacipőt vettem fel,úgy gondoltam kényelmesen öltözöm fel és úgy megyek.
Már a kocsi felé tartottunk Min Hwan mellett nagyon elgondolkodtam,hogy 2 hét telt el a vidámpark óta,és azóta nem is nagyon beszéltem Hong Ki-val. Nem is mosolyog rám úgy mint szokott… Megbántottam volna? Vagy csak tényleg szerelmes és én fújom fel az egészet.- Noona?
- Hmm?- néztem rá hírtelen,már a kocsiban ülve.
- Nagyon elgondolkodtál.
- Áhh csak elbambultam.
- Kösd be az öved!- hajolt át rajtam és bekötötte nekem. Az arcomba nézett,és nem az aranyos Min hwant láttam ,hanem a Min Hwan-t ,mint férfit,el is pirultam.
- Min Hwan?
- Hmm?- kötötte be ő is az övét.
- Semmi! Menjünk! – Hülyeség lett volna megkérdezni,hogy tényleg akar e tőlem valamit,mert ezt valahogy érzem ,és kezd aggasztani a dolog.
MIN HWAN POV:
Ha-Neul egész úton csendben volt. Látszott nem sok kedve van a fotózáshoz,vagy csak én voltam unalmas társasság.
- Noona?
- Igen?
- Zavar,hogy én kísértelek el?
- Nem !Dehogyis! - Tiltakozott kézzel-lábbal.
Ezzel a beszélgetés abban is maradt,míg a stúdióhoz nem értünk.
Szerencsére,nem volt semmi dolgunk,mert Kwang mindenről gondoskodott,egyszerűen Ha-Neul csak elment öltözni és a sminkeshez,ami kemény fél óráig tartott…én csak leültem a fehér kanapéra,és a térdemen könyökölve játszani kezdtem a telefonomon!
Mikor Ha-Neul megjelent ,immár a fotózásra készen , tátott szájjal néztem egy pillanatra végigfutott rajta a szemem. Rövid szoknyás iskolai egyenruhát viselt,ami sötétkék volt,fehér blúzzal és piros nyakkendővel. Haja két copfba volt kötve sminkjét is teljesen szolidra csinálták meg,mégis a legfeltűnőbb dolog rajta a szeme volt. Hatalmas barna szemén gyönyörű eredeti szempillák ültek.
Nem mertem nézni,inkább bambultam a telefonomat tovább,de nem tudtam megállni,hogy fél szemmel oda ne nézzek az éppen vidáman társalgó Ha-Neul-re,aki hírtelen rám nézett. Megköszörültem a torkom és böngésztem tovább a telefonom.
- Cuki vagyok? –állt meg felettem.
- Igen! Az vagy! –mosolyogtam rá a térdemen könyökölve. Megnéztem a fotózást,közben játszottam a telefonomon tovább,de hamar meguntam és inkább Ha-Neul-re koncentráltam,aki épp egy nyalókával a kezében,már egy órája pózolt a kamerákba. Újabb óra telt el,míg kocsiba tudtunk ülni megint.
- Most hová megyünk? –kérdezte
- A koncert próbára.
- Komolyan? De jó,még sose voltam ilyen nagy koncert előtti próbán.
- Hát most leszel! –mosolyogtam rá,miközben beindítottam az autót.
- Mindig a Youtube-on néztem a koncertjeiteket.
- És most a próbát is látni fogod!
- Maradhatok a koncertre is?
- Persze,a szeretnél!
- Hát hogyne szeretnék! – lelkesedése az egekbe szökött,arcán sokkal nyugodtabb és vidámabb kifejezések ültek,mint reggel.
Bekapcsoltuk a rádiót és énekelni kezdtünk!
- Olyan jó hangod van! –jegyezte meg!
- Hong Ki-éhoz képest… - kezdtem…
- Nekem nagyon tetszik a hangod…. a Hong Ki hangja gyönyörű,ezt nem lehet letagadni,ő csodásan bánik vele,és néha tényleg irigykedem rá,amiért úgy tudja átadni a dalt,hogy minden érzést érzel a bőrödön,és ezek felejthetetlenek. Emlékszem…- kezdte mosolyogva. - mikor még sosem találkoztunk,úgy vágytam ,hogy olyan vidám közösségbe tartozzak,mint a tiétek. És most el sem hiszem,hogy itt ülök melletted… Rengeteget gyakoroltam a dalaitokat,csak azért dolgoztam,hogy gitárokat tudjak magamnak venni,és egész éjszaka játszhassak rajtuk. - nevetett.
Valahogy hírtelen olyan érzésem támadt,ahogy az érzéseiről beszélt,hogy nem tudom feladni ezt a lányt,egyre jobban kedvelem… Ha van egy kicsi esélyem is,ki fogom használni. Mire odaértünk nagyon vidáman mentünk a színpadhoz. A fiúk már mindent előkészítettek ,így nekem most nem sok dolgom volt.
HONG KI POV:
Teljesen bele akartam temetkezni a munkába,meg ugye a videó játékaimba,nem akartam olyan dolgokra gondolni,amik csak felzaklatnak,de folyton folyvást megjelenik előttem és nem tudok elszakadni az érzéseimtől. Dühít,hogy hagytam magam,dühít,hogy nem tudok róla lemondani.
Ha-Neul Min Hwan társaságában tartott felénk a színpadra,nem is néztem őket,hanem a fejemet vakarva a színpad padlóját bámultam és úgy tettem,mintha a fülhallgatómmal babrálnék.
Zavart hogy együtt voltak,de hisz végig tudtam,hogy együtt lesznek. Ha-Neul haja aranyos két copfba volt kötve és ugyanolyan ,vagy talán még aranyosabban mosolygott felénk,ahogy a színpadra léptek.
Úgy döntöttem ,nem fogok különösebben foglalkozni ezzel a dologgal,csak ugyanúgy fogok viselkedni,mint máskor.
Min Hwan beült a dobok mögé,ő pedig köszönésképpen intett nekünk és a színpad széléhez állt,hogy ne zavarjon minket. A próbát próbáltam a legjobb tudásom szerint végig csinálni,de a dalok,fájtak,nem akartam beleélni magam,de koncentráltam,hogy minden tökéletes legyen.
HA-NEUL POV:
A légkör furcsa volt,valahogy nem ezt szoktam meg,lehet csak túl reagálom az egészet és csak a koncert miatt van az egész. A behangolás után pár dalt eljátszottak és minden tökéletes volt.
- Jó lesz! –mutatott mögém Jong Hun, az egész csapatnak. Mosolyogva néztem hátra rájuk,majd vissza fiúkra.
Min Hwan rám kacsintott és a dobverővel intett nekem,hogy menjek oda. Mosolyogva szaladtam felé.
- Noona… Doboltál már?
- Még soha!
- Szeretnél? –lelkesen bólogattam alsó ajkam beszívva. Majd felállt,és átadta nekem a helyet és a dobverőket.
- Most mit csináljak? –nevettem a többiekre nézve,majd felnéztem Min Hwanra ,aki ott állt felettem.
Hong Ki-ra próbáltam villantani egy kétségbeesett mosolyt,hisz ő is tud dobolni,de ő csak savanyú pofával kortyolt bele az ásványvizes palackjába. Mostanában nincs jó kedve. Így néztem tovább Min Hwan-t.
- A lábaddal üsd ezt a ritmust. - fogta meg a térdem és nyomta le a lábam a pedálon , ritmusra,hagytam neki hogy vezessen. A hátam mögé lépett és megfogta a kezeim és együtt elkezdtünk ütni egy ritmust.
- Most próbáld a lábadat is használni. - elkezdtem ütni körülbelül azt a ritmust,amit mutatott,elengedte a kezem és próbáltam magamtól.
- Ez az! Ügyes vagy Noona! –tapsolt meg! –A stáb egész személyzete engem nézett.
- A gitározás jobban megy! Majd megmutatom egyszer ,hogy mit is tudok! –nevettem a fiúk felé.
HONG KI POV:
Valahogy kiakasztott ,ahogy láttam őket,mint két turbékoló pár. Ahogy Min Hwan a kezét fogta egyszerűen nem akartam nézni,de nem tudtam levenni a szemem az egészről. Eldobtam az ásványvizes üveget a kezemből és kivágtattam a számunkra fenntartott helységbe. Nem tudtam hol levezetni a mérgem,pár percig az őrület határán fel alá járkálva köröztem a szobában,míg végül meguntam és teljes erőmből belerúgtam a fém hálós szemetes kosárba. Annyit láttam,hogy a kosár száll,egyenesen Min Hwan hátának,aki az ajtóban áll és védelmezően öleli át Ha-Neult. Nem láttam,hogy ott álltak,nem halottam hogy kinyitják az ajtót,egyszerűen csak a száguldó vérem hallottam a fejemben és nem tudtam gondolkodni.
- Úr Isten! –kapta fel Ha-Neul Min Hwan pólóját . - Jól vagy? –nézett fel rá. A fejemet fogtam,nem akartam senkinek sem fájdalmat okozni.
- Nagyon piros! –tapogatta meg az ujjhegyével.
- Semmi bajom!
- Te mi a francot csinálsz? –támadott le ,szemei nagyon dühösek voltak,ami engem még dühösebbé tett.
- Sajnálom Min Hwan! Nem volt szándékos! –léptem el mellettük és gyors tempóban végig száguldottam a folyosón. Hírtelen megálltam és ököllel a falba csaptam,a kezeim elárasztotta a fájdalom ,de a feszültségem egy részét elszívták a falak.
Fájdalmat okoztam Min Hwan-nak ,magamnak is és Ha-Neulnek is fájdalmat fogok okozni ,ha ezt így folytatom tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése