12. fejezet! A kutyám bűntette!

A liftben végig vigyorogtunk,és még a folyosón is nagyon jó kedvünk volt. Látva a fiúkat bepánikolva egy új oldalukat mutatták meg. Min Hwan annyira aranyos volt,és megismertem a csipkelődős oldalát is. De ez egyáltalán nem zavart,ha én kötözködöm,akkor nekik is szabad! Az ajtómon egy cédula díszelgett „ Nálunk van a kutyád,üdv a szomszédok.” Letéptem az ajtóról és vigyorogva a fiúk felé mutattam.
- Gyere! –nyitotta ki Hong Ki az ajtót. Udvariasan tartotta nekem,míg bementem.
Rövid kis folyosó szerűségen át a nappaliba mentünk. A folyosónál két ajtót véltem felfedezni,valószínű szobák. A nappali nem volt túl nagy,de nem is kicsi,szinte együtt volt a konyhával. További titkos ajtók voltak, jobbra kettő ,balra kettő, szemben egy a konyha mellett.
A nappali közepén a három fiú tanakodva állt a kutya felett.
- Mi újság?- dobta le a kulcsokat az asztalra Hong Ki.
- A kutya…- kezdte Jong Hun Müzlire mutatva.
- Mi van a kutyával?- léptem előre Min Hwan háta mögül.
- Beszart…-nyögte ki.
- Pff… - folytottam magamba szájra tett kézzel egy hangos hahotázást.
- Takarítsd fel! –Mutatott Hongki fintorogva a dologra.
- Én ugyan nem,nem érintkezem ilyen dolgokkal. - Tette karba a kezét Jong Hun.
- Ohh Istenem! –vettem elő egy adag papír zsebkendőt a táskámból és felvettem vele a két kis bogyót,amit 30 centis kutyám kinyomott. Jong Hun félve húzódott el mellőlem.
- Whaaaaaaaa… szaladtam felé a kutyagumit magam elé tartva. Megkerülte a kanapét,én meg mentem utána.
- áhhh ..Héj te… mutatott rám,hogy ne menjek azzal a kezemben a közelébe. A nevetőgörcs mindenkit egyszerre kapott el,alig bírtam abbahagyni.
- Ilyet ne csinálj többet- mutogatott rám.
- Miért?Elfenekelsz? –kacsintottam rá. Ő csak pirulva csípőre tette a kezét és visszafogottan mosolygott leszegett fejjel.
- Hol a fürdő ?- néztem a csapat finnyására.
- Ott… - mutatott a konyha melletti ajtóra.

Bevittem a kutyám „hordalékát és lehúztam a WC-n. A fiúk szerte széthagyott samponos,tusfürdős flakonjaikon megakadt a szemem,valamint a ruhás szárítón egy párduc mintás alsónadrágon. Gondoltam tovább húzom az agyukat és felkaptam a nadrágot.
- Ki szereti a párducmintás dolgokat? –emeltem fel egyik ujjamon tartva a darabot.
Hong Ki átugrott a kanapén és elkapta az alsóneműt. Vigyorogva dugta a háta mögé. Láttam az arcán,hogy nem nézte volna ki belőlem,hogy ilyen merész lépést is meg fogok tenni,de még nagyon nem ismer akkor.
- Gondolhattam volna,hogy a tiéd! Általában te szereted a csicsás dolgokat!
- Hogy érted?. - Még mindig piros volt az arca. A többiek meg csak vigyorogtak a kanapéról lesekedve.
- Egyedi öltözködési szokásaid vannak.. néha elkap a gépszíj…
- Nem igaz! –vágta be a durcát.
- Az egyediség jó! Senki nem mondta,hogy ez rossz dolog! –veregettem meg a vállát. - Lazítson kérem… - mondtam neki formálisan lágy hangon,amit viccesnek találtak a többiek is.
- Gyere Müzli,ideje mennünk,már így is visszaéltünk a vendégszeretettel. - kaptam fel a kutyusom. Ahogy kifelé indultam ,megláttam a falon a képeket. Pontosabban a rajzaim bekeretezve,amiket több mint két hónapja adtam nekik oda a dombon. Megérintettem Min Hwan portréját.
- OMO! Kiraktátok?- néztem hátra a fiúkra.
- Min Hwan találta ki,másnap bekereteztettük és kiraktuk. - mondta Hong Ki mellém lépve. Ahogy néztem egy darabig ,annyira jól esett,hogy akkor még nem is ismertek és kirakták,igazán jólelkű barátokat találtam ,kicsit meg is hatott a dolog. Felnéztem az időközben mellém állt Min Hwanra.

- Cuki Fiú! – csíptem bele az arcába. Kikerekedett szemekkel fogta az arcát.. Elpirult,amin megint csak nevettem.
- Tudjátok fiúk,szeretem,amikor elpirultok. Nem tudom miért,de szeretem. - mosolyogtam a bandára.
- Nagyon aranyos…- tűztem még hozzá.
- Akkor ezért kötözködsz mindig! – vigyorgott Hong Ki
- Igen ,és csak remélem,hogy nem bántottam meg senkit a túlzott közvetlenségemmel.
- Engem nem! –rántott vállat Hongki. A többiek sorban egyenként mondták,hogy „engem sem”.
- Akkor jó! –mosolyogtam – Menjünk Müzli. - kaptam fel ismét a kutyusomat.
-Ahh… Jut eszembe ,egyszer nem lenne kedvetek elmenni együtt kirándulni? –néztem vissza rájuk.
- Megszervezzük! –mondta Jong Hun.
- Remek! Köszönöm ,hogy vigyáztatok a kutyusomra,és sajnálom,hogy gondot okozott.
- A mi hibánk volt,hogy nem vittük ki!
- Öreg hiba… - vigyorogtam.
- Később látjuk egymást!- intettem nekik már az ajtóból.
A lakásom hírtelen olyan magányosnak tűnt,így lehuppantunk Müzlivel a kanapéra és vihogva gondoltam vissza az elmúlt pár órára.

HONG KI POV:

- Érdekes lány ez a Ha-Neul! –ültem le a fiúkhoz a kanapéra.
- Nekem tetszik!Nagyon bírom! –jelentette ki Min Hwan. –Barátnőmnek is elfogadnám.
A többiek vigyorogva néztek rá csak én nem!
-Nocsak Nocsak a kis maknae.
- Mi van? Nem jár senkivel,van esélyem!
Valahogy engem elszomorított ez a gondolat,nem tudtam rajta vidáman mosolyogni. De hogy miért zavart engem ez annyira,arra nem tudtam rájönni.
- Elég közvetlen nem? –kérdezte Seung Hyun!
- Az! De nagyon aranyos! –mondtam.
- OMO.. Hong Ki neked is tetszik? –kérdezte JaeJin
- Nem tagadom! Igen ,tetszik!
- Mi lesz ebből? – kérezte Jaejin
- Semmi! –álltam fel a kanapéról és a szobámnak vettem az irányt .
Levágódtam az ágyra és bömböltettem a zenét a fülembe,de azt sem bírtam sokáig,lerántottam a fejemről a fülhallgatót és forgolódtam az ágyon!
- Tényleg tetszik nekem? Ezért zavar annyira,hogy Min Hwan is közeledni akar hozzá?
A gondolat egyre elviselhetetlenebbnek tűnt. Próbáltam elvonatkoztatni és nem Ha-Neul-re gondolni.
- Tényleg mi lesz ebből?