37. fejezet! Vívódások és sikerek!

Az idő gyorsan telik,már novembert írunk! 4 hónapja,hogy elhagytam Koreát és Japánba költöztem! Ideérkezésem után  kénytelen voltam telefonszámot cserélni,és szinte semmi kapcsolatom nem volt ideiglenes lakhelyemmel ,mégúgy sem a televízióval. A munka nagyon kemény volt és rengeteget gyakoroltam. A nyelv tudásomon rengeteget kellett csiszolnom! „ Ha-Neul,próbáld jobban meghajlítani a hangokat” „Jó lesz,csak vegyük fel még egyszer”  Ezeket rengetegszer hallottam és rengeteget dolgoztam a debütálás napjáig,ami pont november  11.-ére esett! Egy évvel ezelőtt együtt ünnepeltem a fiúkkal  Min Hwan születésnapját. Most nem lehetek velük,de nagyon szeretném neki elmondani,hogy gondolok rá ezen a fontos napon! Seung hyun-t is felköszöntöttem,igaz csak emailben,de vissza írt és lett belőle pár levél,természetesen csak köztünk maradt a levelezés és egy szót sem ejtettünk a fiúkról! Jong Hoon-al beszéltem még telefonon a megérkezésem után,de a számom  lecserélése után minden kapcsolatom megszakadt velük! A napjaim így is gyorsan teltek ,de egyáltalán nem unalmasan! Kezdtem megszokni Japán azon részét,ahol éltem!Új barátokat szereztem és egyetemre is járok!
  Dedikálás után sietve mentem egy zenés beszélgetős műsorba!
Az idő novemberhez képest elég hideg volt,az ember azt várta,mikor kezd el hullani a hó! Nyakig betekerve magam a sálammal futottam ,mert csak pár utcára volt a stúdió ahova mennem kellett. A leheletemet ködként láttam magam előtt. Ahogy megérkeztem a melegre köhögni kezdtem…A fűtőtesthez rohantam,hogy felmelegedjek! A kezem nem éreztem,kár volt otthon hagyni a kesztyűmet!
- Jól vagy? –kérdezte ideiglenes sminkesem!
- Csak nagyon fázom!
- Nehogy megfázz nekem!
- Nem,vigyázok magamra!
- Ha felmelegedtél,akkor kezdjük el,mert már nem sok van a kezdésig!
- Rendben!
Mire a hajam a sminkem és az öltözékem elkészült,már tényleg csak öt perc maradt a kezdésig.
- Köszöntsük nagy tapssal Oh Ha-Neult! –hallottam  a színfalak mögött,ahogy felszólítanak,és már indultam is óriási mosollyal az arcomon integetve. Nagy tapsvihar közepette bementem a stúdióba.
- Üdvözöllek! –mondta a műsorvezető Ahjumma!
- Üdvözlök mindenkit! –integettem a kamerába fülig érő szájjal!
- Koreában nagyon nagy népszerűségnek örvendsz! Mit vársz Japántól?
- Ez egy érdekes kérdés! Azt a szeretetet várom el ,amit én adok a rajongóimnak  és sikereket!
- Ez igazán őszinte volt!
- Mindig őszinte vagyok!
- Nagyon értékes tulajdonság!
- Köszönöm…

Min Hwan Pov:

A nehéz napok után végre sikerült pont a születésnapomon tartani egy kis pihenőt. Nem volt kedvem sehova menni,ezért azt mondtam a fiúknak ,maradjunk otthon mind az öten és pihenjünk!
- Jobb lett volna elmenni csajozni!- panaszkodott Seung hyun a bal vállamon pihentetve a fejét. Hong Ki a jobb oldalamon szorgosan nyomogatta a laptopját a lábát törökülésben felhúzta a kanapén. Jong Hoon és Jae Jin vállalták a ma esti vacsora elkészítését,én pedig unottan váltogattam a csatornák között.
- Ma debütáltál Japánban! Milyen érzés?
- Hihetetlenül jó érzés és nagyon örülök neki,hogy eljött ez a nap!

Mikor megláttam Ha-Neult a TV-ben hírtelen felültem és Seung Hyun a hátam mögé esett.
-  Ha Neul van a TV-ben! – kiabálta Seung Hyun mikor feltápászkodott mögülem.
Rögtön Hong Ki reakciójára voltam kíváncsi,aki fekete keretes szemüvege mögül  félszemmel nézett a készülékre. A többiek is odagyűltek körénk!

- Meg szoktad már Japánt?
- Nagyon nehéz volt megszoknom! De mára otthonosan berendezkedtem.
- Szeretsz Japánban élni?
- Nagyon szeretek! Csodálatos ország!
- Tervezed a visszaköltözésed Koreába? Bár úgy hallottuk,hogy főszerepet ajánlottak egy drámában.
- Igen! Szerepet kaptam és egyetemre is járok!
- Mi már mindent tudunk,de szeretnénk hallani tőled a részleteket. Láthatunk viszont  egy sorozatban?
- Minden bizonnyal igen!
- Mennyiben változott az életed a karrierrel?
- Teljesen felfordult az életem! S mikor újra rendbejött volna,újra felfordult! –nevetett. - Rengeteg dolgot tanul az ember,rengeteg barátra és ismeretségre tesz szert,akik az idő során értékes emberekké válnak az életünkben!
- Az egyetemen mit tanulsz?
- Művészetet!
- Igen,tudjuk,nagyon szépen rajzolsz,mégis milyen szakot választottál?
- Képi ábrázolás!Játék és animációs film készítő!
- Igazság szerint beszereztünk egy friss rajzodat!
- Jajj… komolyan?
- Mutassuk meg!

A képernyőn megjelent egy Hong Ki portré amit még soha nem láttam. Hong Ki arcán megjelent a meglepettség,majd a keserűség és harag!

- Ő Lee Hong Ki! Ki ne ismerné Lee Hong Kit?! Miért pont őt rajzoltad le?
- Nem csak őt rajzoltam már le,hanem az egész FT Islandot és még sok idolt,akiket szeretek!
-Értem! Úgy hallottuk,hogy Hong Ki-val közelebbi kapcsolatod is volt.
- Csak barátok vagyunk!
- Akkor még szingli vagy?
- Fogjuk rá!
- Akkor ezek szerint mégsem!
- Ahjumma!!!!! –nyafogott Ha-Neul,szégyenlősen!
- A szívemben jelenleg csak a családom és a barátaim vannak!Akkor ezek szerint Hong Ki is!?
- Ő is a barátom!
- Érthető…- Láttam Ha-Neul arcán,hogy már tolakodónak tartja a kérdéseket.
- Mit fogsz ma énekelni?
- Az első dalomat,amivel Koreában debütáltam! És egy  nagyon fontos barátomnak fogom énekelni! Ha-Neul mind mindig most is tökéletesen énekelt,majd a dal végén elkezdte énekelni a Boldog Születésnapot!
- Boldog Születésnapot! Remélem láttad és mosolyogsz!
Ami azt illeti rettenetesen örültem,hogy gondolt rám és mosolyogtam!
- Mikor Kwang itthon volt azt mondta valami Japán playboy akar vele járni!
 A szemünk villogón nézett Jae Jin-ra!
- Ha szemmel verni lehetne,most nagyon fájna nekem igaz? –húzta be a nyakát. Unottan elfordítottuk róla  a tekintetünk,de Jong Hoon láttam még odavágott a vállára,erre Jae Jin szája hangtalan kiabálásra nyílt.
- Hyung!- nyafogott!
- Idióta!

HA-NEUL POV:

Nehezen szántam magam rá,hogy üzenjek Min Hwan-nak,de nem tudtam volna nyugodtan aludni,ha nem kívánok neki sok boldogságot! Hazafelé tartottam és nagy pelyhekben hullni kezdett a hó!
- Tegyen ki kérem! –szóltam a taxi sofőrnek,a lakástól nem messze! A hóesésben sétáltam haza! Eszembe jutott,mikor Hong Ki énekelte nekem a Distance-t .Régi szép emlékeket idézett fel bennem!Olyan sok emlék fűz hozzájuk,az egy év alatt,annyi mindent megéltünk közösen! Mintha egy évig én is a banda tagja lettem volna,és szinte az is voltam! Hazamentem és még néztem egy ideig az ablakomból a hulló pelyheket,közben önkénytelenül is őket hallgattam. A sírás már nagyon rég óta nem ment nekem,nem tudtam az érzéseimet szabadjára engedni!
Másnap be kellett mennem két órára az egyetemre! Nem volt könnyű a debütálás mellett tanulni és iskolába járni,de legalább lekötötte a figyelmem. Hamarosan félévi vizsgáim lesznek és muszáj bejönnöm tanulni is valamit!
- Jó reggelt! –köszönt rám újdonsült barátom.
- Jó reggelt Takumi!
- Gratulálok a debütáláshoz! Hamar az élvonalba araszoltál!
- Köszönöm!
- Láttam a műsort is. Mond azt,hogy én vagyok az aki a szívedben van!
- Ne hülyülj! Megbeszéltük nem?
- Jól van na! Reménykedni azért még szabad!
- Takumi… nézz magadra! Miért pont utánam szaladsz? Annyi lány van,aki csak rád vár. Híres vagy,gazdag és jóképű!
- De ennyi neked nem elég!- röhögött!
- Ne nevettess! –nevettem én is! – Hálás vagyok a főszerepért tényleg! –mondtam neki.
- Nagy beleszólásom volt,hisz én vagyok a férfi főszereplő! És még lehet egy csók is elcsattan
köztünk. - csücsörített felém,én meg húztam el a fejem.
- Az kizárólag szakmai lesz!
- Tehetséged van ahhoz is,hogy elvedd az ember kedvét!
- Sajnálom!
- Tudtad,hogy 2 hónap múlva megyünk Koreába?
- Koreába? –ettől a szótól a gyomromba hirtelen görcs keletkezett!
- Igen! A felvételek nagy része,sőt majdnem az egész ott fog játszódni! Nem tudtad?
 - Nem!
- De azért örülsz,hogy hazamehetsz!
- Persze!- de ezt nem éreztem őszintének!
- Akkor találkozunk óra után…
- Ühümm… - intettem utána!

Az idő gyorsabban telt Japánban,mint gondoltam! Nagyon örültem a sikereimnek,amit egyre jobban halmoztam fel ,persze kemény munkával,de minden fáradt pillanatot kárpótol az a sok rajongó,akik azért szeretnek,aki vagyok!
A hazautazásunk napja is vészesen közeledett.
- Ha-Neul?
- Hmm?
- Mikor legutóbb otthon voltam ,ezt küldték neked,de nem mertem odaadni! Tudom,nem volt jogom megtartani! – Nyújtott át egy levelet egy Dvd-vel.
- Köszi! –vágtam zsebre! –Tudják,hogy este hazautazunk?
- Nem,senki nem tudja!
- Akkor jó!
- Ugye tudod,hogy egyszer újra fogtok találkozni?
- Tudom,de nem érzem magam felkészültnek! – csak bólogatott a száját harapdálva.
- Lemegyek Takumiért,hamarosan ide ér!
-Oké!- Amint elment elővettem a levelet és a DVD-t és olvasni kezdtem!

„ Drága Ha-Neul!
Lehet még haragszol rám és szomorú vagy! De szeretném ha tudnád,hogy én már nem vagyok szomorú és egyáltalán nem haragszom rád! Elfogadtam a döntésedet,még ha nem is tudom,hogy valójában,mi is volt az…És bevallom,hogy egy ideig reménykedtem,hogy én vagyok a szíved választottja,de ezen rágódni,a nap 24 órájában felesleges,mert nem változtat a tényen,hogy elmentél. Szeretném,ha örökké barátok lennénk és nem lenne köztünk feszültség,hogy ugyanúgy mosolygunk majd egymásra ha találkozunk mint régen! Kérlek nézd meg ezt a DVD-t ! Ezek után mindig mosolyogtam! A legutóbbi koncertünk egy darabja! Szeretnélek újra látni!
Szeretettel Min Hwan”

A DVD-t félve raktam be a laptopba ,s mikor elindult a szívem vadul kalapált,mert nem tudtam mi fog következni. Min Hwan állt a színpadon és beszélt:
„ Ezt a dalt egy lánynak fogom énekelni,aki nagyon hiányzik és remélem,hogy újra láthatom majd.” A rajongók őrült visításba kezdtek ,nem fogták fel a dolgokat,de én igen,ez nekem szólt. A dal címe : I Miss You! Talán a koncert vége lehetett,mert Min Hwan fáradtnak tűnt. A hangjában ezernyi érzéssel volt teli , sírt és én sem tudtam megállni,hogy ne sírjak! Görcsös sírásom eluralkodott rajtam ,szinte már hiszti szerű volt,de amit addig nem tudtam kisírni magamból,most kijött rajtam! Zokogtam a tenyerembe temetve az arcom.
- Ha-neul? Nyugodj meg! Kérlek! –jelent meg Kwang,nem tudtam,hogy mikor jött be!
-Mond azt,hogy tovább léptek! Mond azt,hogy barátok maradhatunk!
Nem tudom elfelejteni őket! Nem megy …így nem tudok élni!
- Ha-Neul! Először is nyugodj meg! –a hajamat kezdte simogatni ,mert már fuldokoltam a sírástól és értelmesen nem tudtam beszélni.
- Te egy olyan nő vagy ,aki minden helyzetben megállja a helyét,és feltalálja magát! Mindenkinek rögtön belopod a szívébe magad,a közvetlenségeddel és a humoroddal! Talán most félsz,de hidd el minden rendbe jön!- Összecsukta a laptopom.
- Takumi vidd le a cuccát. –szólt a hátam mögé Takumi-nak,akit most vettem csak észre és nagyon szégyelltem a hisztim miatt magam.
- Egyébként… biztos továbbléptek! Gyere menjünk!
A reptéren és a repülőn is a múlton járt az eszem és teli voltam emlékekkel. Bár fél év eltelt,mégis tegnapként élem meg a velünk történteket!