7. fejezet! Új barátságok szövődnek!

Az öltözőben ültem,Sang Me társaságában,elmerengve,vagy inkább megfürödve az új élménnyel,amivel gazdagodtam! Egyszerűen csodás volt a színpadon állni.
- A közönség imádott! Nagy sztár lesz még belőled!
- Ugyan! –mosolyogtam –Nagyon élveztem! –ragyogtak a szemeim. - Bár messze állok az FT ISLAND-hoz képest!
- Nekik már 5 éves tapasztalatuk van, ők ebbe már beleszoktak! –rántott vállat. - Egyébként rajongó vagy?
- Valami olyasmi! –vihogtam. Volt szerencsém találkozni velük!
- Látod ,mennyi lehetőséget kaptál a szerződéssel?
- Akkor még szerződés nem volt.
- Tényleg? –nézett rám kikerekedett szemekkel.
- A kávézóban,ahol dolgoztam,egyszer betévedt Hong Ki és ha a kolleganőm nem ügyetlenkedik,akkor nem is futok össze vele. Aznap még háromszor találkoztam vele,valami csoda folytán.
- Wooww…. Micsoda szerencse! –bólogatott mosolyogva az asztalnak támasztva a fenekét.
- Ja! Az!
- Hidd el ,hogy nagy szerencse! –vigyorgott. Néztem rá értetlenül…
- Emlékszel,mikor a rossz ajtóhoz küldtelek?
- Igen! –Ekkor már tudtam mire célozgat!
- Akkor amit láttam…hát… nem csalódtam… - vihogott,mint Foxi Maxi!
- De Sang Me ,neked barátod van! – Az egészet egy vállrándítással elintézte!
- Akkor azért voltál olyan vörös…- tettettem a hülyét.
- Nem tudod mit hagytál ki!
Ha tudnád,hogy többet láttam mint te,könyörögnél,hogy meséljek. De én tovább tettetem ,hogy nem tudok semmit. Lehet tényleg el kellene mennem színésznek? Nem megy olyan rosszul!
- Nem érdekelnek a pasik!
- Omo… A lányokat szereted? –húzódott arrébb pár lépéssel..
- Sang Me!!!! Természetesen a fiúkat szeretem,ne forgasd ki a szavaim. - vigyorogtam.
- De az előbb mondtad…
- Most jelenleg nem foglalkozom a fiúkkal,nem mintha bármelyik tagnál is lenne esélyem.
- Pedig végignézték a fellépésed!
- Talán rájöttek ki vagyok,és kíváncsiak voltak! Valószínűleg ez történt.
- De biztos van barátnőjük! Nagyon jól néznek ki.
- Nem mintha érdekelne. Viszont szívesen barátkozom hasonló érdeklődésű emberekkel,nemtől függetlenül.
- De hisz már valamilyen szinten ismeritek egymást.
- Ugyan! Nem vagyunk olyan jó viszonyban!
- Áhh ez a 21. század Ha-Neul! Nem az őskorban vagyunk… - mit is mondhattam volna erre. Sang Me általában elég lazán veszi a dolgokat. De ha már itt tartunk és se foglalkozok ilyen jelentéktelen mellék zöngékkel.
- Szerintem nem is emlékeznek rám,kivéve Min Hwan-t. De mindegy is…… Nem öltözöm át jó?
- Nyugodtan maradhatsz ebben a ruhában,csak vigyázz rá…
- Értettem! –emeltem fejemhez a kezem,mintha tisztelegnék.
- De bohóc vagy mindig!
- Gyerek lelkem van!
- Ha-Neul! Az interjú! –nyitott be Kwang apró kopogás után.
- Megyek!

Az interjút a színpad mögött bonyolítottuk le,ahogy mentünk,Kwang ellátott pár jó tanáccsal,mit ne mondjak,és mit mondhatok! Természetesen a magánélet tabu, annyit mondok el belőle,amit én kényelmesnek érzek.
- Üdvözlöm! –mosolygott felém egy riporter nő és a kamera mögött egy férfi! Az én mosolyom olyan vakító volt,mint körülbelül egy 100 W villanykörte,ahogy üdvözöltem őket.
- Itt állok a legújabb kiscsillag Oh Ha-Neul mellett. - kezdett bele a mondandójába a nő.
- Nos Ha-Neul, a videó klip egyszerűen gyönyörű lett,fantasztikusan passzol a dalhoz,amiről azt hallottuk,hogy te írtad.
- Köszönöm! Valóban én írtam,de nem sikerülhetett volna ,ha nincsenek a segítőkész kollegák.
- Woww… Nagyon aranyos!
- Köszönöm! –mosolyogtam végig.
- Mikorra várható az album?
- Várhatóan ebben a hónapban,pontos időt még nem tudunk!
- Kicsit furcsa,hogy előbb videó klip aztán album nem?
- Úgy gondolom,hogy nem én vagyok az egyetlen,akinek így jelenik meg az albuma! Teljes mértékben meg vagyok elégedve vele!
- Milyen igaz! Köszönjük! Nagyon várjuk az album megjelenését,melynek címadó dalátA „sky”-t,ma hallhatták.
- Köszönöm! –integettem a kamerába fülig érő szájjal.
A riporter rögtön az FT ISLAND tagjait vette célba.
- Kwang? Van még valami dolgom?
- Nincs!
- Akkor hazamehetek?
- Persze,várj egy percet és hazaviszlek!
- Inkább sétálok!
- Biztos?
- Aha! –felkaptam kis táskámat és a kijárta felé vettem az irányt!


HONGKI POV:

A rövid interjú után, a fiúkkal elkezdtük összepakolni a felszereléseket.
- Szerettem volna gratulálni Noonának! – mondta Min Hwan.
- Biztos itt van még valahol!
- Már nincs itt! –kotyogott közbe az a lány,aki a múltkor ránk nyitott az öltözőbe. A nevére nem emlékszem!
- Fiúk! –jött felénk. - Ti egy kicsit ismeritek Ha-Neul-t igaz? –Ahh szóval a lány neve Ha-Neul,biztos mondta a nevét,de erre sem emlékeztem.
- Hát… Párszor találkoztunk! –mondtam.
- Mesélt rólatok nekem!
- Igazán? –néztünk meglepetten.
- Tudom,elég furcsa ilyet kérnem tőletek,de meg akarom őt lepni,és azt akarom,hogy ne legyen egyedül,hisz ma debütált. Velem tartanátok? De nem akarom rátok erőltetni,ha más programotok van estére.
-A fiúkkal összenéztünk ,s mivel nem volt más programunk ,rábólintottunk az ötletre. Nem sokkal később már a banda autójánál álltunk várva,mint utólag kiderült Sang Me-re. Persze én voltam az egyetlen,aki nem tudta a nevét.
- Itt vagyok! –szaladt felénk 10 centis magas sarkújában.
- Mit tervezel? Mivel lepjük meg? –kérdezte Jong Hun
- Arra gondoltam,hogy veszünk csillagszórót,meg tűzijátékot és jobban megismerjük egymást!
- Oké! Akkor menjünk!
Beszálltunk mindannyian a kocsiba!
- Akkor merre?-fordult hátra felénk Jong Hun a volán mögül.
- Oh… Nem tudom hol lakik! –Mindenki tátott szájjal nézett rá…
- Most mit csináljunk?! –töprengett!
- Én tudom hol lakik! –nézett rám lassan mindenki.
- Mi van…….? Mondtam,hogy találkoztunk párszor.
- Hong ki ,nem is mondtad,hogy több is van köztetek!
- Ne hülyülj Jae Jin ,az ,hogy tudom hol lakik,nem azt jelenti,hogy viszonyunk volt. - még mindig tátott szájjal néztek rám,ha hisznek nekem ,hisznek,ha nem ,akkor nem.
- Majd én vezetek! –szálltam ki a kocsiból és megálltam a vezető ülés felöli ajtónál. Jong Hun az ablakon keresztül nézett rám…mikor intettem neki,hogy emelje fel a hátsóját,akkor kapott észbe és kiszállt. Beszálltam,bekötöttem az övem és elindultunk. Út közben vettünk pár csillagszórót és kisebb tűzijátékot is .Végül odaértünk a kis utcába ahol Ha-Neul lakott. Úgy ballagtak utánam,mint a kiskacsák,sorban, nézelődve. Felmentem a lépcsőn és bekopogtam,de nem nyitott ajtót.
- Szerintem még nincs itthon!
- Biztos,hogy itt lakik? –kérdezte Jae Jin.
- Biztos!
- Keressük meg! –indult lefelé a lépcsőn Sang Me .
Így elindultunk megkeresni ,a kora esti szürkületben.

HA-NEUL POV:

- Már sötétedik! Ideje lenne hazamennem! –sétálgattam a lakásomhoz közeli kis parkban,mezítláb. A cipőm a bal kezemben cipelve. Fülemben dübörgött a zene,kizártam a külvilágot. Akaratlanul is elrontottam a saját magam kedvét,azzal,hogy Young-ra gondoltam. Befészkelte magát a gondolataimba,és nem tudtam kiverni onnan. Pityergés lett a vége! Hírtelen valaki megfogta a vállam. Ösztönösen megfordultam és ütöttem. A cipőm a füvön landolt,ahogy kikaptam a fülhallgatót a fülemből. Ekkor vettem észre,kivel is állok szemben. Kétségbeesetten néztem az arcát fogó Hong Ki-ra. A lélegzetemet is visszatartottam,ahogy tátottam a számat ijedtemben. Háta mögött az egész banda,Sang Me-val kiegészítve földbegyökereztek.
- Annyira ,de annyira sajnálom! Jól vagy? –ragadtam meg az arcát a két kezemmel ,egyenesen a szemébe néztem. De úgy éreztem túl közvetlen voltam,és elég közel is kerültem hozzá. Zavarba jöttem és gyorsan elengedtem az arcát. Ő csak az állát mozgatta!
- Aúúú
- Úgy sajnálom! –szorítottam ökölbe a kezem! Bocsáss meg! –ekkor már a többiek is körénk gyűltek.
- Nem tudtam ,hogy te vagy az! Azt hittem egy zaklató vagy ilyesmi. – annyira zavarban voltam és olyan ideges voltam,hogy remegtem. Hogy lehetek ekkora hülye? Nem kellett volna így reagálnom,de nem ez lett volna az első alkalom,hogy zaklatnak.
- Semmi bajom! Nyugi!
- Ne haragudj! –hajoltam meg!
- Nem haragszom! Nekem nem kellett volna hírtelen hozzád érnem!De nem hallottad,hogy szólunk!
- Azt hittem senki nincs itt! –mondtam leszegett fejjel! –Ha valamivel kiengesztelhetlek…szólj! –mondtam nagyon szomorúan és bűnbánóan!
- Ugyan! Kemény fából faragták,ennyitől nem esik össze!- mondta Jong Hun!
- Adj neki egy puszit rá,és kiengesztelted!
- Hogy mit? –kerekedett el a szemem,és kérdőn néztem Hong Ki-ra.
- Semmi baja! –mosolygott!
Az arcom így is olyan vörös volt,mint a pipacs,de a puszi hallatán a fülem is gőzölt. Szép lassan hazasétáltunk ,és beinvitáltam őket picike lakásomba.
-Nos ,jelenleg itt lakom! –mutattam körbe! –Nézzetek szét,üljetek le,felteszek egy teát.
Kimentem a konyhámba és elkészítettem a teát. Hátra pillantva láttam ,hogy Min Hwan a falamat bámulja,elég közelről.
-Wow.. Noona,ezeket mind te rajzoltad? Ezek itt, Hong Ki Hyun-ról vannak! Nézd mennyi van rólad!
- Ami azt illeti tényleg sokszor lerajzoltam már. Hong Ki felállt a picike asztalomtól és végignézegette a rajzokat! Sosem gondoltam,hogy látni fogják valaha azt a falat,amin egyébként a kedvenc előadóimról készült rajzokat raktam ki!Természetesen nem csak Hong Ki-ról van rajz,hanem Min Hwan-ról és a többiekről is ! Mikor végignézték,szépen visszaültek az asztalhoz.
- Nos mi szél hozta a híres FT ISLAND-ot ,szegényes lakásomba? Nem mintha nem örülnék nektek,mert nagyon örülök,legalább nem unatkozom! –tettem eléjük a teát.
- Én kértem meg őket,hogy tartsanak velem,hogy ne legyél egyedül a debütálós napodon!
- Köszönöm! - mosolyogtam! Váratlanul kopogtak!
- Kinyitom! –pattantam fel.
De mint kinyitottam a szívem kihagyott pár másodpercre. Young állt ott,azzal a mosolyával,amivel,mindig levett a lábamról.
- Szia!
- Szia! –dadogtam!
- Bejöhetek?
- Persze! - Tártam szélesebbre az ajtót.
- Ohhh.. –fagyott le- Nem tudtam,hogy vendégeid vannak!
- Gondolom nem kell őket bemutatni. Az FT ISLAND és Sang Me a barátnőm és kolleganőm! Ő pedig a gyerekkori barátom Mi Young.
Intettek egymásnak,ezzel le is tudva a bemutatkozást!
Kis önelégült mosoly ült ki az arcomra,mert Young álmában sem gondolta volna,hogy poros kis lakásomban megfordulnak egyszer az FT ISLAND tagjai. De még azt sem tudja,hogy szerződést kötöttem,mivel őt lefoglalja a munka plusz esküvő,nem hívott,én viszont nem mertem hívni! Nem akartam csinálni magamnak egy rossz napot!
- Micsoda meglepetés Ha-Neul,nem is mondtad,hogy ilyen híres barátaid vannak!
- Nem nézel TV-t Young?
- Nem nagyon!Miért?
- Ma este debütáltam!
- Mi? –kerekedett ki a szeme- Miért nem szóltál?
- Sajnálom,nem volt rá időm,túl elfoglalt voltam.
- Szóhoz sem jutok! Gratulálok! –ölelt szorosan magához. A szívem nagyon fájt,éreztem a teste melegét,a parfümje illatát és minden,minden egyes élmény,amit vele megtapasztaltam kínzott,ezért gyorsan kibújtam az öleléséből.
- Csak azért jöttem,hogy megnézzem ,élsz e még! –mosolygott ránk- De nem is zavarok tovább! Várlak az esküvőn a barátoddal. Már alig várom,hogy megismerjem! –nyitotta ki az ajtót.
- Ahhh… Persze!
Végignéztem,amint lesétál a lépcsőmön,mély levegőt vettem és kezdődött a színészkedés,hogy minden rendben van,pedig nem volt rendben,egyáltalán nem! A szerelem miatt,amit érzek,napról-napra meghal bennem valami! El kell felejtenem őt! Az esküvő után csak a munka marad nekem!
- Kértek valami mást inni? Lehet a tea nem épp a legjobb volt. Van egy kis söröm ,vagy üdítőm. - vittem oda az asztalra a dobozokat és egy üveg Soju-t!
- Ha már ünnepelünk,akkor igyunk valamit!
- Oké! –vágta rá Sang Me. Ki sem néznénk belőle,de ő volt a leglelkesebb az alkohol szó hallatán.
Lehet nem volt jó ötlet alkohollal kínálni őket,de nem is azért akartam,hogy ők igyanak,hanem,hogy én a bánatomat italba tudjam fojtani ! Nem ,nem vagyok alkoholista,csak szerelmes.
Úgy ültünk ott az asztalnál,mintha mindig is jó barátok lettünk volna,pedig alig ismertük egymást.
- Fiúk,nem tudom nektek szabad e inni,de mivel ezentúl nem lehetek részeg,mert akkor kitörne a botrány,ma megünnepelem a debütálásom. - nevettem nagyot szívbemaró fájdalommal a mellkasomban.
Végül mindenki az üdítőt vette el! Kitöltöttem magamnak egy pohár Soju-t,de csak tétováztam felette.
- Nem iszod meg Ha-Neul? Nem baj,ha megiszod,ez a te napod! –mondta Sang Me ,aki már benyomott egyet!
- Inkább nem! Eszembe jutott,hogy legutóbb 3 napig fájt a fejem! –mindenki nevetett rajtam!De én csak mosolyogni tudtam!
- Gratulálunk Ha-Neul a debütálásodhoz! –Mondta Hong Ki vicces hangon,magasra emelve az üdítős dobozát,majd mindenki követte a példáját.
- Köszönöm! -kortyoltam bele az előttem lévő teába. Nem bírtam tovább,muszáj volt kimennem ,kiszellőztetni a fejem!
- Egy perc és itt vagyok! Ne haragudjatok!- álltam fel és kimentem az ajtón.

HONG KI POV:

Észrevettem ,hogy Ha-Neul kedve megváltozott,ahogy megjelent a gyerekkori barátja. Gondolom ő lehet az a fiú,aki miatt szenved! Most ,hogy kiment,valakinek utána kellene mennie,de nem esett le senkinek,hogy mi is történt itt az előbb. De nem is hiszem ,hogy tudnak erről a dologról,én is csak véletlenül tudtam meg!
- Valami baja van Ha-Neul-nek? kérdezte Seung Hyun.
Felpattantam és elindultam utána.
- Hová mész Hong Ki?
- Mindjárt jövök,csak maradjatok itt.
Amint kinyitottam az ajtót,Ha-Neul ott ült a lépcső alján,összegubózva. Nem tudtam megmondani,hogy sír-e vagy nem! De mikor mellé ültem és rám nézett,láttam ,hogy ugyan küszköd a könnyeivel,de nem sír. Ez megnyugtató volt. Bár törékenynek tűnik ,nagyon erős egyéniség. Rám mosolygott és én viszonoztam!
- Minden rendben?
- Nincs ,de rendben leszek! –válaszolta őszintén,amire csak bólogatni tudtam.
- De nem megyek el az esküvőre.
- Megértem…
- Mégiscsak a legjobb barátom házasodik,ott kell lennem. De kivel menjek,hisz nincs is barátom.
- Szerintem ő tudja,hogy hogyan érzel iránta!
- Nem hiszem!
- Ha nem is tudja,de sejti!
Nagyon elgondolkodott ezen a mondatomon!
- Nem mehetek oda egyedül! Hogy mondhattam azt,hogy van barátom,mikor nincs?
- A szerelem tényleg vak!
- Ne nézz így rám,lerí rólad,hogy hülyének nézel!
- Nem igaz!
- Ne tagadd! –mutatott rám vékony picike mutató ujjával.
-Jól van ….akkor,elég butaság volt,azt mondani,még ha jót is akartál vele,de ha vígasztal,akkor én elkísérlek! – Mi? hogy én? Miért mondtam ezt neki? Van ebben a lányban valami,ami megragadja az embert.
- Ne szórakozz velem! Hogy kísérhetnél el te?
- Elvégre színész vagyok!
- Áhh…. nem lehet!Valamit csak félre értettem. –látszott rajta,hogy zavarban van és így még aranyosabbnak tűnt a szememben!
- Mit? Azt mondtam ,eljátszom egy napig,hogy a barátod vagyok!
- Hülye vagy? –pattant talpra előttem.
- Még 5 másodperced van ,hogy elfogadd az ajánlatott. - tartottam elé a tenyerem és szép lassan kezdtem becsukogatni az ujjaim.
- És mit kérsz érte?
- Hmm… erre nem is gondoltam! –töprengtem el!
- Tartozol nekem egy szívességgel. Ha segítség kell,te is segítesz!
- Biztos nem vagyok normális!!!? –motyogott az orra alatt. Nevettem egy nagyot… Nagyon érdekes lány,és ahogy eddig tapasztaltam elég szétszórt.
- Bocsi,hogy megütöttelek! –nézett le rám.
- Csodás a jobb horgod,még most is érzem!- fogtam meg az állam.
-Ohh látod azt ott balra,mi az ott? –mutatott a bal irányba.
A következő pillanatban meleg ajkait éreztem az arcomon egy pillanatra. A szívem nagyot dobbant zavaromban. Csak fogtam az arcom és bámultam rá. Ő is ugyanolyan zavarban volt mint én,de végül nevettünk egy nagyot az egészen!
- Hol vagytok már? –csapta ki az ajtót Min Hwan!
- Itt az ideje a tűzijátéknak!- kiabálta Sang Me.

Ha- Neul és én egymás mellett álltunk csillagszóróval a kezünkbe. Ahogy rám nézett mosolyogva engem is mosolyra késztetett. Az este folyamán sokat beszélgettünk és nevettünk!Jobban megismerhettük az új kiscsillagot, Oh Ha-Neult,akire szerintem még fényes jövő vár.