6. fejezet! A debütálás napja!

Az első videó klipem leforgatása után,nem sokat kellett várni,és elérkezett a debütálás napja! A videó a saját dalomból készült,ami a „sky” címet kapta. Egy virágos réten futkározom a derékig érő fűben,hol fekszem ,hol pedig a sok virág között gitározom. A klip végén elalszom a felhők alatt,s mire felébredek,csak a csillagos ég tekint le rám.
A forgatást nagyon élveztem ,rengeteg embert ismertem meg,akik végtelenül segítőkészek voltak,és mindent elmondtak mit, hogy csináljak. Azt mondták elég fotogén vagyok,aminek külön örültem és a képeim ,melyen saját magam is meglepődtem ,egész jól sikerültek.

Mielőtt bementem volna ruha próbára,elmentem a kávézóba meglátogatni Jin Ho-t,akit már lassan egy hónapja nem láttam. Túl elfoglaltak voltunk mind a ketten. Ahogy megálltam a kávézó ajtaja előtt,nagy betűkkel ki volt írva ,hogy „KISEGÍTŐT FELVESZÜNK!!!”. Bűntudatom volt,nem is kicsi,de talán már nem haragszik. Ahogy beléptem a pult mögött szorgosan írogatta a számlákat.
- Szia! –álltam meg felette a pult másik oldalán. Felnézett szemüvege mögül,amit csak akkor hord,ha ír vagy olvas.
- Nocsak kit látnak szemeim!? –vette le a szemüvegét és megdörzsölte a szemét. Elég fáradtnak látszott és kialvatlannak.
- Haragszol még?
- Eddig sem haragudtam!
- Olyan rosszul jött ki ez az egész! Rosszul éreztem magam és dühös voltam,sajnálom,hogy nem értettem meg a te szemszögöd és ,hogy ilyen hírtelen hagytalak itt titeket.
- Semmi baj Ha-Neul,csak aggódtam érted,és sajnáltam,hogy elmész.
- Tehát szeretted,hogy itt vagyok minden nap? –nyújtottam rá a nyelvem.
- Hát hogy őszinte legyek a hülyeségeiddel,mindig feldobtad a napot.
Nevettünk mind a ketten ,ugyanúgy ,mint régen.
- Tudod… Ma lesz a debütálás.
- Tényleg? Ma fogsz először fellépni a nagyközönség előtt?
- Egy TV műsorban! Úgy szerettem volna,ha ti is megnézitek.
- Kivittem a szemetet!- lépett be a személyzeti bejárat felől Mi Hi.
- Ha-Neul! De jó hogy itt vagy! Mi újság? –jött oda széles vigyorral.
- Épp azt mondtam Jin Ho-nak,hogy ma lesz a debütálás.
- Komolyan? De szerettem volna megnézni,ha nem kellene dolgoznom elvinnél?
- Mindent megtennék,hogy ott lehessetek.
- Nekem így is apámmal kell vacsoráznom.
- Ohh értem! – mondtam meglepődve. Ha az apjával vacsorázik,akkor üzletről van szó,és Jin Ho ki nem hagyná,nem is tehetné.
- De mindenképpen nézzétek meg a TV-ben! A klipet is le fogják adni, a műsor előtt. Most viszont mennem kell,mert elkések!- néztem az órámra,ami már rég elütötte a delet. Gyorsan bementem ,Sang Me már várt rám,mert már elmúlt 1 óra is!
- Szia! Bocsi,hogy késtem! Dobtam le a táskám a kis kanapéra az öltözőben.
- Pont most végeztem mindennel. Itt a ruha,de most csak felpróbálod,és majd ott veszed fel,hogy épségben legyen még akkor is….nálad sosem lehet tudni.
- Mennyire kiismertél!- vihogtam!
- Tessék,ez a ma esti összeállítás!-vett elő a ruhás állványról egy újabb fehér összeállítást.
- Megint fehér?
- Mi a baj a fehérrel?
- Semmi csak…
- Szerintem nagyon jól áll neked,és a dalhoz is illik!
Mosolyogtam és elballagtam felvenni az új hófehér szettem,ami egy passzos nadrág ,egy top,ami elég merész volt dekoltázsban ,vagyis annyira nem,de nekem az ilyen szokatlan. A magas sarkúm jelen esetben egy fekete glitteres darab volt,hasonló fazonú,mint a másik,amit adott nekem Sang Me,de ez jobban tetszett!Ahogy Sang Me elé léptem ,láttam önelégült mosolyát az arcán,nagyon tetszett neki,és az az igazság,hogy nekem is,mert nőnek éreztem magam ebben a ruhában.
- Valami hiányzik!- kutatott a ruhák között. - Tudtam,hogy még szükség lehet rá !-És elővett egy fehér bolerót. Felvettem ,tényleg jobb volt a hatás. Épp kopogtak,Sang Me kikiabált:
- Búj be! –de azzal már nyílt is az ajtó. - Ahh Kwang!
- Hello! –Emeltem magasba a kezem!
- Hello! Igyekezzetek egy óra múlva indulunk! Még lesz egy hangpróba és egy interjú a műsor után! készülj fel Ha-Neul.
- Még gyakorolok egy kicsit a próba teremben!
- Én bepakolok mindent és mehetünk!
- Ha-Neul egy óra múlva a kocsinál.
- Rendben! –azzal vissza is csukta az ajtót,és elment.
- Ideges vagyok! –néztem kétségbeesetten Sang Me-re.
- Nyugi ! Minden rendben lesz! Öltözz át!- veregette meg a vállam.
Átöltöztem és a próbateremnek vettem az irányt! Torkomban olyan gombóc volt,hogy kidudorodott a nyakamon. A gondolataim mindenfelé jártak. Vajon minden rendben lesz? Ez normális hogy ilyen ideges vagyok nem? Azon kaptam magam ,hogy a gitáromon könyökölve bambulok ki a fejemből,és nem tudom mennyi idő telt el!
- Úr Isten! –pillantottam meg az időt. - Most kinyírnak!Már a kocsinál kellene lennem. - pattantam fel gyorsan és már nyitottam is az ajtót,és majdnem bele is ütköztem Kwangba!
- Elkésünk ! Siess!
- Már 2 óra is elmúlt ,úton kellene lennünk! 3 órától műsor van!
- Jól van! Elbambultam! Miért nem jöttél hamarabb szólni?
- Dolgom volt!
Erre már nem tudtam mit mondani,csak mentem utána ,szinte futva a kocsiig,ahol Sang Me már várt ránk az anyósülésen ülve.
Beültem hátra és már indultunk is !
- Még időben vagyunk!
- Mi? –dőltem előre a két ülés közé. - Akkor miért mondtad azt Kwang,hogy késésben vagyunk?
- Mindenhova szeret,minimum fél órával hamarabb menni! –bólogatott fintorogva.
Nekem ez az egész olyan új! Úgy érzem magam,mint egy szupermarketben elveszett kisgyerek,aki nem tudja melyik irányba lépjen,vagy ha lép is,az milyen útra viszi. Az autóban ülve vadul doboltam a térdemen idegességemben,közben néztem az elsuhanó házakat és autókat az ablakon keresztül .Végül megérkeztünk. Bent a tömeg nagy volt,és mindenki sürgött forgott. Még ezután jön a közönség. Gyomromban akkora kő volt,hogy úgy éreztem magam,mint a farkas a meséből. Végigmentünk egy hosszú szürke folyosón. Előttem Kwang,mögöttem Sang Me és pár segítőkész ember,akik segítettek nekünk cipelni a ruhákat és hasonló kellékeket,amit Sang Me bepakolt. Megálltunk az ajtónál,nagy papíron ott díszelgett a nevem: OH HA-NEUL.
A szoba nem volt túl nagy,de nem is mondanám kicsinek. Nem sok minden volt bent,csak a szépítkező asztal ,székek és egy nagyobb kanapé. A tömeg betolongott és behoztak mindent. Köszönetképpen meghajoltam ,ahogy távoztak.
- Köszönöm!- kiabált utánuk Sang Me.
- Hagylak benneteket készülődni! Felmérem a terepet! –lépett ki az ajtón Kwang,egyedül hagyva Sang Me-vel.
- Oké,gyorsan kezdjük a hajaddal. – Leültem az asztalhoz,majd szorgosan rendezgetni kezdte a hajamat ide-oda.
- Van barátod Ha-Neul? –ért váratlanul a kérdés.
- Nincs,de van valaki,akit szeretek! –néztem rá a tükörből.
- Ohh az nagyszerű! Sok Sikert! –vigyorgott rám csatokkal a szájában.
- Jövő héten lesz az esküvője.
-Ohh.. - Esett ki a szájából a csat,és rögtön le is hajolt ,hogy felvegye! –Ez biztos nagyon fáj.
- Nem mondom,hogy nem fáj,de van ,ami lekösse a figyelmem. - mosolyogtam rá.
- Fel a fejjel,a mai este után tapadni fognak rád a férfiak!
- Persze-persze…. nevettem!
- Ha tudsz nevetni,akkor túl leszel rajta! –tűzte bele az utolsó csatot is a hajamba. Jól állt,ahogy félig feltűzte a hajam a másik fele pedig göndören omlott le a vállamra.
- Jöhet a smink! –Vágott egy nagy fekete táskát az asztala,úgy tűnt nem könnyű,ahogy kissé nyögött,mikor felemelte. Mi lesz ebből?
Szinte végig csukva volt a szemem,míg sminkelt,nem tartott sokáig,de mikor kinyitottam a szemem,nem hittem a tükörnek,mostanában már sokadik alkalommal.
- Ez nem én vagyok!
- Várd meg,míg felveszed a ruhát is!
- Mennyit dob az emberen egy jó ruha és smink.
- Azok nélkül is szép vagy!
- Köszi! –mosolyogtam rá szégyenlősen!
- Gyerünk öltözz fel.

Felvettem a ruháimat és választottam magamnak kiegészítőket,nyaklánc,fülbevaló,karkötő gyűrű,minden ami kell. Belenéztem a tükörbe és határozottan tetszettem önmagamnak!
- Mehetünk! –jelentette ki Sang Me. Bólogattam,de még egyszer visszanéztem a tükörbe leellenőrizni magam.
A folyosók szürkék és fehérek mindenhol. Beleolvadtam a környezetembe a fehér ruhámba. Az emberek szorgosan készülődtek odabent. Üdvözöltek és megkérdezték szeretnék e tenni egy próbát. Csak bólogattam. Felszerelték rám a mikroportot ,és kaptam egy fehér fejmikrofont. Pont illett hozzám!Ezen mosolyognom kellett. Leültem a színpad közepén álló kis székre és próbáltam megnyugodni! Végül elkezdtem énekelni,nem énekeltem csak pár sort,mert minden jól szólt.
- Jó lesz! –bólogatott Kwang a színpad széléről. Odamentem hozzá. Felém sétált az FT ISLAND tagjai. Megböktem Kwangot.
- Ők is fellépnek?
- Igen! Ők lépnek fel először. Általában egyszerre hívnak majd titeket fellépni! –vigyorgott rám.
- Miért?
- Ne kérdezd ,ez egyfajta trükk az üzleti életben.
- Ahha! –bólogattam rá szemöldökömet borzolva.

A gyomrom hírtelen összerándult . Vajon emlékeznek rám? A múltkor Hong Ki biztos,hogy nem ismert fel,mert akkor nem kérdezte volna,hogy ki vagyok! Igaz megváltozott a külsőm,lehet azért,vagy csak egyszerűen nem hagytam bennük mély benyomást! Valószínűleg az utóbbi.
A fiúk a színpadon készítettek elő mindent a fellépéshez. Összeszerelték a dobot,a gitárokat és a mikrofont mindent odakészítettek. Mindenfelé kamerák, és fotózásra kész emberek .A tömeg,szép lassan szivárgott be a terembe. Min Hwan-al a tekintetünk össze találkozott,de gyorsan le is sütöttem a szemem.
- Hamarosan kezdünk Ha-Neul ,ne menj sehova. - lépett mellém Kwang,de el is ment rögtön,én csak vadul bólogattam ,még akkor is ,mikor már elment. Leguggoltam és összegubóztam,mint egy báb. Legszívesebben leültem volna a földre,de akkor piszkos lett volna a ruhám. Ezért utálom a fehér ruhákat.
- Jól vagy Noona? –szólt egy aranyos hang a fejem felől. Min Hwan állt felettem.
- Jól vagyok! Csak kicsit ideges vagyok! –álltam fel.
- Első fellépés?
- Igen!
-Noona? Találkoztunk már valahol?- hunyorgott rám.
- Igen! –bólogattam,míg ő gondolkozva figyelt rám.
- OMO… Tudom! –ütött öklével a tenyerébe. - Te vagy a lány,aki a portrékat rajzolta.
- Igen! –vigyorogtam…hát legalább már tudom,hogy ő emlékszik rám.
- Sosem gondoltam,hogy így találkozunk újra!
- Hihetetlen,de Ki Sung producer felkarolt egy meghallgatás után.
- Gratulálok! Ne izgulj,az eleje még szokatlan,de fő a magabiztosság. Fighting!- Emelte ökölbe tett kezét magasba,és úgy nézett rám,mint egy aranyos kis cica.
- Köszönöm! Fighting! –viszonoztam a bíztatást. És már ment is el,mert kezdődött a show. Az egyik leghíresebb és legszebb dalukat az After Love-ot adták elő. Ez a dal a szívembe mar ,mert Young-ra emlékeztet,de nem akartam most rá gondolni,így eltereltem a gondolataim,és végig azt néztem ,hogy a fiúk milyen magabiztossággal mozognak a színpadon .Magabiztosnak kell lennem! Mikor befejezték a dalt,a műsorvezető nő vette át a szót. Most pedig fogadják nagy tapssal Oh Ha-Neul ,aki most fog először fellépni nálunk. Besétáltam a színpad közepére a műsorvezető mellé.
- Ha-Neul ,mondanál pár szót?
- Természetesen!- bólintottam nagyot.
- Üdvözlöm önöket!A nevem Oh Ha-Neul .Köszönetet szeretnék mondani mindazoknak az embereknek,akik lehetővé tették,hogy itt állhassak most önök előtt. Ígérem keményen fogok dolgozni,hogy a legjobb formámat nyújthassam. Köszönöm! - Hajoltam meg .Vártam a zenére. Ahogy elmondtam ezeket a szavakat a feszültség elszállt belőlem. Megnyugodtam és a zenére koncentráltam. Hátam mögött a kivetítőn a klipet vetítették. Annyira boldog voltam!

HONG KI POV.

Lejöttünk a színpadról ,minden tökéletesen lezajlott.
- Nem jössz Min Hwan? –nézett vissza Jong Hun a színpad felé.
- Még megnézem Noona fellépését.
- Ismered? –kérdezte Jae Jin.
- Csak annyira,mint ti.Kíváncsi vagyok ki találja ki ,hogy hol találkoztunk vele.
- Ő volt az aki ránk nyitott öltözés közben! –mondtam
- De nem akkor találkoztunk vele először.
-Na,erre kíváncsi vagyok! –tettem karba a kezem. A lány köszönetet mondott és énekelni kezdett. Ismerős volt ,de nem tudtam volna megmondani ,hol találkoztam vele. A hangja is ismerős volt,tehát,már énekelni is hallottam. De hol és mikor? Nem tudom!
A lány a dal felénél felállt a kis székről és bejárta a színpadot. Tetszett,az amit csinált és a dal is nagyon szép volt,mert érzelmesen énekelte.
- Én már tudom ki ő! –vigyorgott Jong Hun!
- Na,mond meg! – de Min Hwan csak vigyorogva intett neki,hogy ne mondjon semmit.
- De ki ő?
- Gondolkozz Hong Ki! Pedig te nem is egyszer találkoztál vele.
Néztem a lányt,aki épp a dal vége felé járhatott,kitárta a karjait,mint akinek szárnyai vannak.
- OMO…. –meresztettem ki a szemem. Tátottam a szám a többiekre. - Ezt nem hiszem el! A gyerekes pincérnő a kávézóból!
- Aki a portrékat rajzolta? –lesett tágra nyílt szemekkel Seung Hyun is .
- Igen, Ő az!
- Hogy került ide? –értetlenkedtem!
- Ki Sung producer felkarolta.
- Milyen kicsi a világ! –állapította meg Jong Hun.
Szóhoz sem jutottam,mert annyira más lett,megváltozott,és ezért nem ismertem fel. Álltam ott bambán ,majd a fiúk után ballagva ,bementünk az öltözőbe.