Késő este van és nem tudok aludni. A stúdióba mentem ,annak is a legnagyobb próbatermébe,ahonnan gyönyörű volt a kilátás a nagy ablakon keresztül. Az ablak mellett egy nagy fehér versenyzongora állt. Leültem a zongorához,és bámultam ki a csillagos égre. Eszembe jutott a domb ,az én titkos helyem,ahol annyit ,de annyit voltam ilyenkor,mikor nem tudtam aludni!Az ember olyan bolond. Ha az egyik álma teljesül,keres egy másikat,amiért küzdhet. Miért akar többet és többet,ha megkapta azt ,amiért ez idáig küzdött. Nincsenek nagy álmaim,mert azok már valóra váltak,én csak nem akarok egyedül lenni,nem akarom érezni a magányt,nem akarok a rossz múltra gondolni,csak a barátaimmal akarok lenni,akiket nagyon szeretek. De ilyenkor, mikor nincsenek közel a barátok,elgyengülök,és a magány magába szív. Végül játszani kezdtem a zongorán azt a dalt,amit soha ,de soha nem fogok elfelejteni,mert annyit játszottam ,hogy míg élek,emlékezni fogok rá ez a dal az Endless love… egy gyönyörű,szívbemarkoló zongora játék,amit évekig gyakoroltam az iskolában…
HONG KI POV:
Jong Hun és én a stúdióban lógtunk még egy kicsit,és épp hazafelé vettük az irányt,mikor a folyosóról az egyik ajtó mögül, gyönyörű dallamok ütötték meg a fülem. Odamentünk az ajtóhoz és kintebb nyitottam. Ha- Neul volt az, aki ezeket a gyönyörű hangokat előcsalta a zongorából. Jong Hun-nal meglepődve néztünk össze,mert nem tudtuk,hogy zongorázni is tud,nem is akárhogyan. Végighallgattuk a dalt. Ha-Neul zokogva borult a billentyűkre. Oda akartam menni hozzá,de Jong Hun megragadta a kezem és a fejét rázta. Intett,hogy ideje mennünk így elindultunk a kijárat felé.
- Ha most odamentél volna hozzá,csak rosszul érezte volna magát,amiért sírni látod! Hagy sírja ki magát egyedül.
- Mi lehet a baja? –töprengtem.
- Nem tudom,de hagyjuk magára. Meg fog nyugodni. ……Hong Ki?
- Hmm?
- Te szereted?
- Mit?
- Inkább kit!
- Ha-Neult?
- Ahha- bólogatott.
- Nem tudom!
- Már nagyon régóta a legjobb barátom vagy ,látom rajtad!
- Tényleg nem tudom Jong Hun. Nem tudom,hogy ez csodálat,barátság,vagy szeretet.
- Megértem,ha beleszerettél,nagyon hasonló személyiségek vagytok!
- De ott van Min Hwan…- kezdtem!
- Bárhogy is lesz,ígérd meg,hogy elfogadod Ha-Neul döntését,és beletörődsz! Ne menjen ez a barátság kárára.
- Nem szándékozom összeveszni Min hwan-val.
- Helyes! – ütögette meg a hátam a mindig bölcs és előrelátó barátom.
HA- NEUL POV:
Összeszedtem magam és indultam vissza a lakásomra.
- Ha-Neul? –érkezett a hang a sötét árnyékból. Megijedtem,ahogy előlépett a fénybe, a ház udvarán ,még jobban megijedtem.
- Mit akarsz Gi Su?- léptem volna el az ex barátom mellett.
- Látni akartalak!
- Honnan tudtad meg a címem? Ne is mond,nyomoztál utánam,vagy követtél,ez a te módszered!
- Hogy ismersz! –vigyorgott.
- Sajnos! –léptem volna el mellette ,de megragadta a karom!
- Engedj el!- mondtam,még nyugodt hangon!
- Mert ha nem?
- Ha nem ,akkor sikítok! Engedj el! –mondtam nyomatékosan,majd kirángattam a kezemet a szorításából!
- Milyen harcias lettél,hogy felvitte az Isten a dolgod!
- Amit elértem,mindenért megküzdöttem,és nem érdekel az irigykedésed!
- Azért jöttem,mert újra akarom veled kezdeni!
- Mi?
- Kezdjük újra…
- Na nem! Nincsenek veled kapcsolatban szép emlékeim,és amik vannak,azokat is a pokolba kívánom.
- Pedig régen nagyon szerettél.
- Az még azelőtt volt,hogy megvertél,megcsaltál,és többszörösen megaláztál.
- Felmelegíthetnénk azt a régi kapcsolatot…
- Nem is értem hogy jut ilyen eszedbe! Én látni sem bírlak! Undorodom tőled! Utállak! – fintorogtam rá.
Mi?- kérdezte dühösen!
- Mi van süket is vagy? –ismét elkapta a karom. - Engedj el,már semmi közünk egymáshoz! Aminek roppantul örülök . És most leszel szíves elengedni és elhúzni a csíkot? – egyszerűen nem tudtam magam türtőztetni ,annyira felidegesített a látványa is. A következő percben kaptam egy nagy pofont ,ami fájt és égetett. Sírni kezdtem.
- Te rohadék! –vágott be Hong Ki egyet Gi Su-nak,hogy honnan jött,azt nem tudom,szinte a semmiből teremt ott.
- Jól vagy? –karolta át a vállam Jong Hun.
- Nem! –néztem a feltápászkodó Gi Su-t. Éreztem ebből semmi jó nem fog kisülni,láttam ,amint Gi Su arcán megjelent az a tipikus ,”most szétverlek” gondolat és már mozgásba is lendült.
- Nee! –szaladtam oda és ezzel felfogva az ütést,amit Hong Ki-nak szánt. Elsötétült minden ,már nem hallottam semmit.
HONG KI POV:
Mérhetetlen dühöt éreztem ,ahogy láttam,hogy megüti Ha-Neult az a féreg. Szét akartam verni,ahogy ott álltam vele szemben ,minden porcikámban éreztem az adrenalint. Nekem iramodott,de már csak annyit láttam ,hogy Ha-neul elém rohan,és egy nagy puffanás után összeesik. Jong Hun a férfinak rohant az időközben felbukkanó Seung Hyunnal együtt. Seung Hyun lefogta,Jong Hun pedig a nyakát szorongatta mérgében. Letérdeltem Ha- Neul-hoz. A szája felrepedt és vérzett. Próbáltam ébresztgetni,de nem reagált.
- Eszméletlen! –néztem fel az előttem álló Jong Hun-ra ,aki még mindig a fickó nyakát szorongatta.
- Ha most eltűnsz,akkor nem verjük bucira a fejed! De ha még egyszer meglátunk a közelébe,azt nem úszod meg! Felfogtad? – vicsorgott rá mérgesen Jong Hun,mintha az én gondolataimat mondta volna neki,de nem volt időm a férfival foglalkozni,mert jobban aggódtam Ha-Neul állapota miatt.
- Csak annyit mondjatok meg,hogy jól van e? Nem akartam megütni így!
- De azért felpofoztad,szép,hogy aggódsz! –mondta Jong Hun.
- Egyébként most ütötted ki,szerinted hogy van? – mondta neki Seung Hyun ,ő is elég mérgesen!
Felkaptam az ölembe az ájult Ha-Neult és szaladtam be vele ,épp a folyosón összefutottam Min Hwan-al és Jae Jin-el,akiknek a félelem és a kétségbeesés kiült az arcukra.
- Mi történt?- kérdezte Min Hwan.
- Majd fent elmondom! –léptünk be a liftbe.
Felvittem a szobámba és lefektettem az ágyra! Min Hwan hozott egy nedves törölközőt,megtöröltem az arcát ,és a vért a szájáról.
- Hívd fel Kwangot Jae Jin.
Azonnal tárcsázta is!
- Kwang ,Jae Jin vagyok Ha-Neul eszméletlen ,azonnal gyere ide! Nem tudom mi történt,csak siess!
- Majd elmondom ,ha mindenki itt lesz!
-Azt mondta ne hívjunk mentőt…- tette le a telefont.
- Tudom ,akkor kitörne a botrány! De vajon jól van? –aggódtam érte. Borogattam a homlokát,és időközben megérkezett Jong Hun és Seung Hyun is .De Kwangra sem kellett várni sokáig,olyan erővel rontott be a bejárati ajtón,hogy azt hittem zárat kell cserélni.
- Mi történt? - hajolt le Ha-Neul-hoz!
Mindent elmondtam nekik,amit mi láttunk!
- Ha- Neul az ütés útjába állt? –kerekedett ki Jae Jin szeme.
- Mégis mit gondolt ez a lány?- mérgelődött Kwang.
- Csak Hong Ki-t akarta védeni! –magyarázta Jong Hun. És abban a percben Ha-Neul felnyöszörgött és kinyitotta a szemét.
- Hol vagyok? –kérdezte.
- A szobámban. - ültem le az ágy szélére. –Jól vagy?
- Igen! –ült fel az ágyon! –Csak kicsit fáj a szám és az arcom valamint szédelgek. - fogta a fejét. - Ti jól vagytok? – kapta fel a fejét,látszott az arcán az ijedség,hogy valakinek valami baja lett.
- Jól vagyunk! Az egyetlen aki nincs jól,az te vagy! Miért álltál elém? –kérdeztem
- Nem akartam,hogy bántson…. - szíven ütött ez a mondat.
- Meg tudom magam védeni!
- Tudom!
- Akkor miért csináltad?
- Egyszerűen nem akartam,hogy megüssön! Hadarta el mérgesen. - Egyébként nekem ez nem volt új.
- Mi? –néztem rá, miközben felállt az ágyról.
- Nem ez volt az első pofon tőle.
- Ki ez a fickó? –kérdeztem vele szemben állva. Nem mintha kérdőre akartam volna vonni vagy ilyesmi,de jobb tudni kivel is álltunk szemben.
- A volt barátom! Egy alkoholista,Erőszakos,bírtokló típusú gazember.
- Miért voltál egy ilyen férfival?- érdeklődött Seung Hyun.
- Az elején még nem volt ilyen! – kezdte. - Tökéletes volt a kapcsolatunk ,ám napról napra egyre rosszabb lett. Belekerült egy olyan társaságba ,ami nem tett neki jót és teljesen elvitte a személyiségét ellenkező irányba. Akkor még nem tudtam otthagyni,de mikor megcsalt,megalázott és megvert,akkor képes voltam elhagyni. A szerelem vak fiúk-mosolygott ránk. - Ezért soha többet nem tudok könnyen szerelmes lenni,és könnyen bízni az emberekben. Inkább maradok egyedül és sírok az egyik sarokban magányosan,minthogy olyan emberrel legyek ,aki csak fájdalmat okoz és bánt….- mondta szomorúan.
De ugye nem ütött meg senkit?
- Nem ,mert Jong Hun ,majdnem megfojtotta. - vigyorogott Seung Hyun.
- Sajnálom,hogy gondot okoztam és köszönöm,hogy gondoskodtatok rólam- hajolt mélyet.
Teljesen az ajtóig kísértük mind a hatan.
- Jó éjt! –nyitotta ki az ajtót.
- Rendben leszel? –kérdeztem
- Aranyos vagy mikor aggódsz! –mosolygott rám.
- Ez most bók volt? –vigyorogtam,de ő csak mosolyogva vállat rántott és a hátam mögött lévő bandára nézett.
- Jó Éjt! Aludjatok jól! –és bement az ajtón.
-Ha –Neul nagyon kötődhet hozzátok,ha a saját testi épségét képes volt kockára tenni ,a tiétek megóvása érdekében. - mondta Kwang. –Ő egy nagyon jó barát! Becsüljétek meg! –megszorította a vállam,mintha azt akarná mondani „ A te feladatod,hogy megvédd,bármi történjék is,állj mellette.” És ezt fogom tenni! Megvédem,ahogy ma ő tette velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése