28.fejezet!Hongki Születésnapja!

A városban kutattam Hong Ki számára megfelelő születésnapi ajándék után. Mit vehetnék neki?Néztem egy halálfejes nyakláncot,de volt még ott más is ami tetszett és úgy gondoltam,hogy jól állna neki! Végre megtaláltam az megfelelőt és megvettem. Vásárlás után egyenesen Sang Me lakásához vezetett az utam. Sang me elég jól érzi magát,ahhoz képest,hogy az utolsó hónapban van.

Az ajtaja előtt vártam,kopogtam ,de sokára nyitott ajtót.
- Már azt hittem valami baj van!- nyílt ki előttem az ajtó.
- Fel is kellett állnom! – mosolygott rám,akarva akaratlanul is a nagy pocijára tévedt a szemem.
Bementünk és egy tea mellett elkezdtünk beszélgetni.
- Nézd mit vettem Hong Ki-nak? –mutattam fel az ajándékot.
- Woww… nagyon szép. Milyen alkalomból kapja.
- Születésnapja van!
- Ohh ,akkor süss neki még egy tortát.
- Segítesz? –néztem rá nagyon szépen.
- Persze,de nem hiszem,hogy olyan sok hasznomat veszed,mostanában hamar elfáradok.
- Nem kell csinálnod semmit,csak mond,hogyan csináljam a piskótát,mert nekem mindig összeesik.
- Ha-Neul,nem beteg vagyok,csak terhes! Szóval nem fogok csak ülni. - mosolyogtunk egymásra és nekiláttunk a tejszínes epres torta készítéséhez. A tortán apró betűkkel az díszelgett,hogy „Happy Birthday” és az elmaradhatatlan gyertyák is rajta voltak már. Sang Me nagyon elfáradt így kicsit lepihent míg én a díszítést csináltam! A maradék tésztából és krémből csináltam neki egy kis nassolnivalót és hazamentem,mert nem akartam felkelteni! A lakásban jelenleg csak én és a fiúk élünk,mivel nem nagy épület ezért nincs is annyi hely az idolok számára. Wonbin például a CN BLUE-val egy épületben lakik innen nem messze!
Hazaérésem után hangosra vettem a zenét és relaxáltam.
- A sütésben jobban el lehet fáradni,mint egy koncertben. - dőltem le a kanapémra.
Élvezem mikor a hangos zene átjárja a testem és érzem a ritmust a mellkasomban. A zene olykor drogként hat rám,egyszerűen elszállok a dallamok szárnyán,bár szeretek minden fajta zenét,de főleg a rock áll hozzám a legközelebb így most is rockot hallgattam,ha lettek volna szomszédaim Hong Ki-ékon kívül féltem volna,hogy rendőrökkel kopognak az ajtómon,de szerencsére nincsenek itthon a fiúk,más szomszédtól meg nem kell félnem!

HONG KI POV:

A zenét már messziről lehetett hallani Ha-Neul lakásából. Ahogy közeledtem az ajtónkhoz egyre jobban hallottam. Megálltam a folyosón és elgondolkoztam,hogy még sose hallottam ,hogy ilyen hangosan hallgatná a zenét. Elképzeltem,ahogy táncol rá és ez mosolyt csalt az arcomra.
- Hello!- köszönt rám egy ismeretlen hang a hátam mögül. Mikor megfordultam nem csak a hang volt ismeretlen,de a fiú is aki velem szemben állt.
- Te Lee Hong Ki vagy igaz?
- Igen! – pislogtam rá.
- Meg tudod mondani,hogy hol lakik Oh Ha-Neul?
- Itt!- mutattam az ajtójára.
- Köszi! –lépett az ajtó elé és kopogni kezdett.
- Szerintem nem hallja a zene miatt. - léptem oda az ajtóhoz …vettem a bátorságot és bementem.
- Ha-Neul!- kiabáltam el magam,tiszta torokból,mert próbáltam túl kiabálni a zenét…pont akkor kapcsolta ki,mikor elkiabáltam magam! A háta mögött álltam, Sikított és ugrott egy nagyot ijedtében.
- Te kis… - jött felém mérgesen. - A szívinfarktust hozod rám. – Nagy barna szemeiből sugárzott a méreg.
- Utálom,ha megijesztenek!- jelentette ki!
- Nem volt szándékos! És kopogtam is !
- Tudom, azt mondtam az én házam a ti házatok is,de mi van ha épp meztelen vagyok? –hadarta el gondolkodás nélkül én pedig csak kikerekedett szemekkel pislogtam rá. Mindig kimondja amit gondol,ha mérges!
- De nem vagy az! –válaszoltam egyszerű nyugottságal.
- Szerencsédre!- pirult bele fülig.
- ööö bocsi,hogy zavarok! – jelent meg a fiú az ajtóban.
- Min Hyuk! –szaladt oda kétségbeesetten Ha-Neul!- Valami baj van?
- Nincs!
- Megijesztettél!
- Nem jobban ,mint Hong Ki az előbb!- mosolygott rá pimaszul.
- Most szívatsz? – szegte neki a kérdést Ha-Neul.
- Nem tudtam,hogy a fiatalabb pasikra buksz Ha-Neul.- mosolyogtam én is rá.
- De igen Hong Ki, a fiatalabb fiúkat szeretem,mert ők még olyan ártatlanok! És ferde hajlamom is van! – mondta fintorogva.
- Nem is néz ki olyan ártatlannak! Mégis hány évvel fiatalabb?
- Mert már megrontottam! És csak 5-el! – köpni nyelni nem tudtam,komolyan csak viccnek szántam,hogy a barátja ,igaz lenne?
- Noona?- nézett rá a fiú.
- Egyébként nem hasonlítunk Hong Ki?
- Kicsit.
- Mondjuk mert ő az öcsém te lökött. - fintorgott rám,már így is a begyében voltam,ezek után nem csodálom,ha megint átfajulna szadizmusba a beszélgetés.
- Ohh…- jó nagy barackot nyomott a fejemre. Szinte éreztem,hogy el kellett volna futnom. A fejemet fogva néztem rá értetlenül… „az öccse”… ez nem volt eszemben.
- Látnod kellene az arcod…- mosolyogott el Ha-neul.
- Komolyan azt hittem,hogy a barátod! –már mind a ketten nevettek rajtam.
- Nem hazudtam mikor azt mondtam szeretem a fiatalabb fiúkat,de nem vagyok shotacon.- mosolygott tovább. Látszólag jól szórakoztak az arckifejezésemen.
- Hagy mutatkozzam be! Oh Min Hyuk vagyok! –nyújtott nekem kezet.
- Lee Hong Ki!- fogtam meg a kezét és rántottam rajta kettőt.
- Én meg Oh Ha- Neul! –vigyorgott és ártatlan kiscica fejet vágott.
- Tudjuk! – mondtuk kórusban Min Hyukkal.
- Jól van na! –most a durcás arckifejezést öltötte fel,de még így is nagyon aranyos volt.
- Én most megyek! –léptem el mellettük.
- Este mentek valahova? –szólt utánam Ha-Neul.
- Sörözni! Jössz?- néztem vissza.
- Nem hiszem!
- Majd megkérdezem később! – vigyorgtunk egymásra!

HA-NEUL POV:

- Mizujs öcskös? –huppantam le a kanapémra.
- Hát…- kezdte,leülve mellém. - Kellene egy kis pénz.
- Mire? Csak nem a barátnődnek akarsz ajándékot venni?
- Már nincs barátnőm!
- Ohh… - ültem fel a kanapén meglepődött arccal. - Hogy Hogy?
- Szerintem nem ő az igazi!
- Honnan tudod?
- Ezt érzi az ember,bár szeretem,de nem ő az igazi.
- Ha így érzed…
- Noona,én férfi vagyok,ne érzelgősködjünk!- csapott a combjára zavarában.
- Persze-persze! Férfi… - nevettem.
- Ne nevess ki! Ha még nem éreztél ilyet honnan tudnád?
- Igazad van sajnálom,még nem voltam ilyen helyzetben. Ez biztos rossz érzés!
- Nem kellemes! – durcázott.
- Jól van! Itt a pénz! – vettem ki a tárcámból és átadtam volna neki,de mielőtt elvette volna, elrántottam. - Mond meg mire kell!
- Nem drogozok Noona! Egyszerűen csak új kosárlabdát akarok venni!
- Akkor jó!- mosolyogtam rá,de ő csak rosszállóan ide oda rázta a fejét…
Rövid beszélgetés után haza is ment én pedig elmentem zuhanyozni,és az utam egy rádió műsorba vezetett,ahova épp hogy odaértem kezdésre.
A kérdések zöme az albumra vonatkozott és a jövőbeni terveimről kérdeztek.
- Szeretnék Japánban is debütálni,amint csak lehet! Szeretném magam több dologban kipróbálni.
- Magabiztos vagy! Ez egy jó tulajdonság!
- Csak úgy tudok előre jutni,ha előre nézek!
- Ohh… - csillogott a műsorvezető nő szeme ,amit csak én láthattam. Egy óra viccekkel teli beszélgetés után elérkeztünk a műsor végéhez!
- Szeretnél még valamit mondani?
- Igen! Mivel úgy gondolom nagyon jó barátok vagyunk,ezért megragadom a lehetőséget…
Boldog Születésnapot Lee Hong Ki…- mondtam hangosan teli lelkesedéssel a mikrofonba.
- Köszönjük! Mi is Boldog Születésnapot kívánunk neki!
Taxival mentem haza! Nem éreztem jól magam,ezért bevettem egy fájdalom csillapítót és lefeküdtem,de hamarosan a telefonom csörgése ébresztett fel.
- Ha nem lennél új,kivágnálak!- támaszkodtam a kezemre és felvettem. -Hallo? – szóltam bele álmos hangon.
- Felébresztettelek? –lepődött meg a túloldalon Min hwan.
- Igen,de nem baj!
- Sajnálom! Csak azért hívtalak,hogy jössz velünk bulizni? Ma van Hong Ki születésnapja!
-Tudom,de nem érzem magam jól! Ne haragudjatok!
- Jól vagy? Odamenjek? –halottam a hangjában az aggódást, ez mosolyra késztetett,örültem neki,hogy törődik velem.
- Semmi bajom,de ne mond a többieknek,nem szeretném,ha ők is aggódnának!
- Biztos ne menjek oda?
- Csak fejfájás,kipihenem és jól leszek!
- Szólj,és rögtön ott vagyok!
- Sörözzetek csak nyugodtan! Én jól vagyok!
- Akkor oké!
Letettük a telefont és el is aludtam egy másfél óra múlva ébredtem fel és sajtkukacként mocorogtam az ágyon,mert szerettem volna a fiúkkal lenni! De egyedül hogy viszem oda a tortát? Az ajándékot meg szeretném átadni négyszemközt,hogy nehogy félreértsék. Így fogtam a telefonom és írni kezdtem.

HONG KI POV:

Kaptam egy üzenetet! „Sajnálom,hogy zavarlak! Szeretnék neked adni valamit,ide tudsz jönni? ha Neul.”
- Jövök nemsokára! –pattantam fel és el is rohantam ,csak a fiúk morgását hallottam,de hogy mit mondtak nekem, nem hallottam! Az utcára kiérve rögtön fogtam egy taxit,de csak a stúdióig vitettem magam. Onnan futva tettem meg a távot a lakásig. Kopogtam az ajtaján,bár a tüdőm égett és alig kaptam levegőt,de vigyorogtam. Ajtót nyitott.
- Nem kellett volna ennyire sietned hozzám.
- Nem hozzád rohantam,az ajándékomért. - vigyorogtam! Intett a fejével,hogy menjek be. Ahogy bementem a sötét nappaliba a kis asztalon ott volt egy torta telis teli égő gyertyákkal. Elkezdte énekelni a Boldog Szülinapot és közben aranyosan mosolygott rám és tapsolt nekem. A világ lelassult,szerettem volna megölelni,szerettem volna azt érezni,hogy ő csak az enyém. A végén elfújtam a gyertyákat a szívemben megannyi kívánsággal. Ha-Neul felcsukta a lámpát.
- Csukd be a szemed! – engedelmeskedtem! A nyakamnál éreztem valamit. Kinyitottam a szemem,lenéztem a mellkasomra ott lógott egy kulcs alakú medál. Megfogtam a kulcsot és néztem Ha-Neult,aki aranyosan mosolygott.
- Nem tetszik? –pirult el.
- De! Nagyon… csak nehéz megszólalni… megleptél… - nevettem.
- Mikor ezt megláttam,arra gondoltam,hogy ez majd segíteni fog,hogy minden ajtót ki tudj nyitni az életben,amit még nem sikerült. És mivel én is kaptam tőled karácsonyra egy láncot,gondoltam viszonzom. - mosolygott.
- A szívek ajtaját is nyitja?
- Akár…- mosolygott. Csak bólogattam és szerettem volna a mellkasához rakni a kulcsot és elfordítani,de nem tehettem meg!
- Olyan szomorú az arcod!Valami baj van?
- Nem! Dehogyis! Mehetünk bulizni?
- Hozd a tortát! –mutatott az asztalra. Beültünk a kocsijába a vezetési stílusa egy kicsit sem javult,hiába álltatja magát szegény. A tortát görcsösen szorítottam a tálca csodával hatályos módon nem repedt el! A barátaim már vártak rám,volt olyan akivel még Ha-Neul nem találkozott,de jól feltalálta magát a sok fiú között,pedig egy kortyot sem ivott ,s mivel nem ivott ez azt jelentette ő vezet hazáig. Az anyósülésen ülve néztem a tanácstalan arcot vágó Min Hwan-t,aki tudta mi vár ránk. A többiek még mit sem sejtve vidáman ökörködtek! Elindultunk! Kis idő múlva Jong Hoon szájtátva figyelte Ha-neult. Jae Jin arcát látva még a legkomolyabb ember is röhögő görcsbe fulladt volna.
- Nagyon szarul vezetsz! – tátotta a száját tovább Jong Hoon.
- Én nem is tudom minek nevezzem! Én rosszul vezetek,de ez ez ez… - dadogott Jae Jin.
- Csend legyen már! Koncentrálok,vagy azt akarjátok,hogy tömegbalesetet okozzak?
- erre mindenki nagyon komoly képet vágott,még ránézni is féltem. De láttam amint belenéz a visszapillantó tükörbe és kuncog magában.
- Te ezt élvezed!? – vigyorogtam. De csak vállat vont és nevetett tovább. Édesen ördöginek tűnt és ahogy kezdem megismerni ezt az oldalát is,egyre jobban úgy érzem,hogy sok mindenben hasonlítunk!