Reggel arra ijedtem fel,hogy el fogok késni a munkából,de kis idő elteltével rájöttem,hogy már megváltozott az életem. Alig kászálódtam ki az ágyból,már csörgött is a telefonom az anyukám keresett!
- Szia! Nem tudok ma menni a munka miatt,de megkértem a barátaidat,hogy sűrűn nézzenek rád.
- Ugyan anya,nagy lány vagyok,tudok magamra vigyázni.
- Nem is ismered a környéket.
- Majd megismerem.
- Vigyázz magadra!
- Jó!
Amint letettem a telefont kaptam a következő hívást,nem is néztem a kijelzőt,csak gyorsan a fülemhez raktam.
- Hallo?
- Kwang vagyok!
- Kwang?
- A menedzsered!
- ahhh- bólogattam.
- Jól vagy?
- Igen!
- Az anyukád mindenkit körbetelefonált,akit ért,hogy figyeljünk oda rád.
- Aigo…. – motyogtam. - Sajnálom!
- Semmi baj! Majd nézz el a stúdióba,ha van kedved! – azzal le is rakta.
- Stúdió?- néztem a süket telefont,mikor kopogásra lettem figyelmes.
- Ezt nem hiszem el! –mérgelődtem.
Meglepetésemre egy ahjumma állt az ajtóban akit nem ismertem, ölében egy kutyával.
- Jó napot!
- Jó napot! Elhoztam a kisállatkádat…gondoltam most már itthon a helye.
- Ő az enyém?
- Igen! A neve Müzli!
- De édes!- vettem el a kezéből. - Köszönöm! –hajoltam aprót.
- Gyógyuljon meg! –mondta nekem.
- Igyekszem! –meghajoltam és az ahjumma el is ment.
- Van kedved sétálni? -a kiskutya lelkesedést mutatott a séta szó hallatán,így felöltöztem és rendbe szedtem magam. Elindultunk a számomra jelenleg még új szőrpamacsommal.
A lakást elhagytam pár utcával,de nem tudtam merre kell mennem vagy merre találom a stúdiót.
-Oh Ha-Neul! –hallottam a kiabálást. Hirtelen nagy tömeg gyűlt körém,ijedtemben felkaptam az ölembe a kutyát,nehogy eltapossák.
- Kérem hagyjanak! –estem kétségbe.
- Jól van már?
- Emlékszel már?
- Mikor énekelsz újra?
- Kérem hagyjanak!- bújtam oda a kutyához.
- Hongki Oppa a miénk!- nézett rám egy lány nagyon mérgesen, nem tudtam miért mondja ezt nekem… a következő percben megragadta valaki a kezem. Sikítani akartam,de nem tettem.
- Ne félj! –súgta és felismertem a hangját,annak ellenére,hogy sapkában és szemüvegben volt teljesen beöltözve,tudtam,hogy ki ő.
A biztonsági emberek gyorsan ott teremtek ,míg mi kimentünk a tömegből,addig feltartották az őrült, kíváncsi rajongókat.
Nem néztem hova megyünk,csak néztem a erektől duzzadó izmos karokat,ami erősen mégis lágyan tartotta a kezem.
- Jong Hoon?
- Hmm?
- Hová megyünk?
- A próbaterembe! – mosolygott rám hátra ,miközben levette a napszemüvegét.
HONG KI POV:
Az ablakon keresztül figyeltem a nagy tömeget az épület előtt. Nem tudtam mire vélni ezt a sok embert most,akik Isten tudja hogy, de idekeveredtek pillanatok alatt.
- Jött valaki hogy ennyi ember van a stúdió előtt?- kérdeztem a fiúkra nézve,mikrofonnal a kezemben.
- Nem tudok róla. - mondta Jaejin.
- Én sem!- mondta Min Hwan. Seung Hyun csak simán vállat vont.
- És Jong Hoon?
- Lement a boltba! – szólalt meg végül Seung Hyun a gitárja mögül.
- Lehet miatta van ez a nagy tömeg!?
- Valószínű!- nézett ki az ablakon Jaejin.
- Meg kellene mentenünk?
- Hülye vagy? –torkolta le Jae Jin.
- Akkor még nagyobb felfordulás lenne,ha odamennénk,majd a biztonságiak elintézik. –mondtam.
- Bocs a késésért…- vágta ki az ajtót Jong Hoon mögötte Ha-Neul-el!
- Sziasztok! –hajolt volna meg Ha-Neul,de teljes erőből belefejelt Jong Hoon könyökébe.
- Auuuu… fogta a fejét.
- Jól vagy? –ijedt meg Jong Hoon.
- Nem !
- Menjünk az orvoshoz.
- Nyugi… jól vagyok,csak nincs megszokva a kigyúrt Jong Hoon. Nem így emlékszem még rád.
Jong Hoon még bele is pirult,ahogy flörtölgettek egymással…
- Gyere ülj le! –karolta át Seung Hyun a vállát.
- Próbálni fogtok?
- Igen! Lesz egy nagy koncertünk majd Hong Kong-ban.
- De jó! És miket fogtok játszani?
- After love,Love sick ,Hello Hello,Like the bird és még nagyon sok mindent.
- És az I will get you-t?
- Azt is!
- Az…
- …. A kedvenced… - fejeztem be a mondatát.
- Igen, a kedvencem! –mosolygott rám.
- Az I will get you-ban majdnem leköröztél az egészet nagyon jól elgitároztad.
- Komolyan majdnem leköröztelek? – jött lázba mindezek hallatán.
- De csak majdnem! –tette a kezét a fejére.
- Nekem olyan mintha még most gyakorolgatnám.
- Már tudod… - borzolta össze a haját. Gondolkodás nélkül megfogtam Jong Hoon csuklóját és levettem Ha-Neul fejéről. Nem is értettem meg mit csináltam,csak mikor Jong Hoon kérdően pislogott rám… elengedtem a kezét és a fejemet ráztam!
- Khhmm… - köszörülte meg a torkát Seung hyun.- Mi lenne,ha elutaznánk pár napra a tengerhez?
- Ez nagyon jó ötlet!- lelkesedett Min Hwan. - Ránk fér a pihenés.
- Tényleg szabad?
- Ahha,megszervezzük!- mondta Jong Hoon.
- Úgy örülök,hogy a barátotok lehetek! –örömében átölelte a mellette ülő Jong Hoon-t. – Jajj,bocsánat. - engedte el hírtelen és elpirult.
- Semmi baj! Megszoktuk a közvetlenséged! –mosolygott rá.
- Szeretnél a tengerhez menni Ha-Neul?- kérdezte Jae Jin.
- Igen!
- Még sose látta,jó hogy! –mondtam.
- Igen,még sosem láttam… azt hiszem! –nézett rám meglepődve.
- Akkor megyünk! Megdumáltuk. - lelkesedtek a többiek.
- Min Hwan beszélhetünk majd egy kicsit?
- Ohh… persze,csak szólj mikor.
- Rendben.
Elvonultam az egyik sarokba a gitárral és a kottáimmal. Néha-néha felpillantottam a vidáman cseverésző bandára. Kicsit sok volt nekem az elmúlt pár nap és nem tudtam tovább tettetni,hogy jól vagyok,így inkább lefoglaltam magam.
- Mi a baj? – ült le mellém Jong Hoon és a falnak vetette a hátát.
- Semmi. - rántottam vállat és belekortyoltam az ásványvizes palackomba.
- Engem nem tudsz becsapni! Mond ki! –nézett rám.
- Mit? Hogy féltékeny voltam? Igen, az voltam,az vagyok,nagyon sajnálom.
- Rám? Hülye vagy? Ha kérne sem kezdenék ki vele,mert tudom,hogy szereted.
- Már alapból akkor az voltam,mikor hagytam az érzéseimet ennyire elmélyülni. Azt hiszem ez elkerülhetetlen volt…- szorítottam össze a számat és bámultam a földet a két lábam között.
- Végül is… szép,okos,és tehetséges,olyan mint te…
- Most udvarolsz? –vigyorogtam rá.
- Persze! –vágta rá vigyorogva.
- Komolyra fordítva a szót,lehet mindenki beleszeretett volna,ha nem lettek volna ilyen nyilvánvalóak a szándékaid.
- És Min Hwan?
- Vele ugyan az a helyzet mint veled… Nem tudta az érzéseit letagadni,amit nem vethetsz a szemére,mert nem akar téged bántani.
- Tudom!
- Egyszerűen csak el kell fogadnotok majd Ha-neul döntését és továbblépni.
- Könnyű mondani…
- Fontos neked Ha-neul?
- Milyen hülye kérdés… igen…
- És Min Hwan…
Erre már nem tudtam mit mondani,mert Min Hwan is nagyon fontos ember az életemben!
-El kellett volna fogadnom a döntését mégis…
- Ezt meg hogy érted? –nézett rám értetlen tekintettel.
- Miattam volt a baleset.
- Miket beszélsz?
- Már nem bírom magamban tartani.. Kérlek ne mond el senkinek. - néztem rá kérőn és ő aprót bólintott.
- A baleset estélyén összevesztünk mi hárman,ráadásban nem voltam józan. Olyan dolgokat mondtam Ha-Neulnek,amiket nem kellett volna,de ahogy láttam őket csókolózni és választ kaptam a régen várt kérdésemre,egyszerűen nem tudtam elfogadni. Mérges lettem és teli lettem keserűséggel.
- Mit csináltál? -hallgatott tovább.
- Tudtam,hogy ezzel elég közel kerültek egymáshoz,mégis,mikor megkerestem,hogy megbeszéljük a dolgokat megcsókoltam….
- Hong Ki…
- Megijedt és el akart futni,de én bevallottam neki mindent,amivel csak olajat öntöttem a tűzre.
- Végül is nem tettél semmi rosszat…
- Miattam van minden.
- Nem,ez nem Ha-neul vagy Min hwan hibája,és végképp nem a tiéd,ne érezd magad felelősnek,mert nem Ha-Neul okozta a balesetet,hanem a másik autós… -néztem rá hitetlenkedve. - Én is így meg voltam lepődve mint te,mikor megtudtam,mert azért valljuk be mindenki arra gondolt Ha-Neul csinált valami galibát,mert elég szarul vezet! –nevetett és tudtam,ezzel akarja oltani a feszültséget.
- Mi lesz,ha visszaemlékszik?
- Készülj fel mindenre és akkor nem ér meglepetés. Igaz nem lesz könnyű,mert még mindig látom rajtad,hogy reménykedsz…
- Ennyire látszik?
- Igen!
- Vajon miről akar vele beszélni? –néztük a teremből távozó Min Hwan-t és Ha-Neult.
MIN HWAN POV:
- Ha-Neul?
- Hmm?
- Baj van?
- Nem hiszem,csak zavar valami. Megkérdezhetem?
- Persze! –sétáltunk a folyosón.
- Nagyon kellemetlen nekem erről beszélni,mert nem tudok semmit,és nem tudom,hogy álom volt,vagy valóság …muszáj tudnom,hogy… szóval,mi jártunk?- kérdezte elpirulva és félénken. - Valamit biztos összekeverek,csak a videó közben,amit Hong Ki csinált visszaemlékeztem,egy csókra veled….
- Jól emlékszel! –felkapta a fejét és a szemembe nézet,de gyorsan el is fordította a tekintetét. - De még nem járunk. Vagyis nem lett kimondva semmi. Szóval majd még várok egy konkrét válaszra!
- De…
- Tudom most nem tudsz nekem válaszolni,de ha eddig vártam,várni fogok még,és bármi is legyen az, emelt fejjel fogom fogadni.
- És ha nem nyerem vissza az emlékezetem?
- Ha szeretsz nem felejtesz el! Engem meg csak szeretni lehet. - vigyorogtam.
Elnevette magát legédesebb nevetésével.
- Ne aggódj! Hamarosan emlékezni fogsz,mert kipihened magad a tengernél.
- Már nagyon várom! –léptünk be a próbaterem ajtaján.
- Mit vársz Nonna?- kíváncsiskodott Jae Jin.
- A tengert.
- Ohh.. Remélem bikiniben leszel,mert ha nem,akkor nem sok látnivaló lesz! –pengette meg a gitárját Seung Hyun az elég szexista megjegyzés után. Ha-Neul bambán magára nézett ,majd elgondolkodó arcot vágott,amin nem tudtam nem nevetni.
- Mi olyan vicces?- paskolta meg a vállam. - Elképzelted?
- Neeem! –tiltakoztam.
- Choi Min Hwan!! Mond meg az igazat!
- Nem mondom! Gyere inkább doboljunk!- ragadtam kézen és a dob felé vonszoltam.
Tudtam ezt akkor is és most is,hogy ez a lány felfordíthassa az egész életünket,de sem a barátságról,sem a szerelemről nem vagyok hajlandó lemondani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése