5. fejezet! A 3-as ajtó rejtelmei!

A hetek gyorsan elteltek,már három hete ,hogy aláírtam a szerződést!Azóta minden napom,minden percét az énekléssel és a gyakorlással töltöm. Az albumon 4 dal fog szerepelni,amiből három már megvolt és szorgalmasan énekelgetem. Az kinézetemen is változások következtek be. A sportos stílusom felváltotta a nőies,elegáns stílus. Kezdek hozzászokni,bár a farmer,tornacipő felállásnak is örültem. A smink is divatba jött nálam ,de csak szemceruza ,szempillaspirál,maximum egy leheletnyi szájfény. Végül is tetszettem az új önmagamnak,nincs vele problémám. Ez még Sang Me-nek nem volt elég,valamit tervez a hátam mögött,de mondtam neki,ha meglesz mind a négy dal,foglalkozhatunk a külsőmmel.
- Kwang?
- Hm? –nézett rám az asztal fölül teli szájjal,mert épp ebédelt.
- A 4. dal megvan már?
- Még nincs! –csámcsogta az arcomba ,úgy hogy leláttam a torkára.
- Legalább csukd be a szád,ha eszel,látom a gyomrod tartalmát . – fintorogtam rá.
- Éhes vagyok!- vont vállat.
- Azt látom! – mondtam neki,nem éppen kedves hangsúllyal,de hát,akkor sem akarom látni,még azt is mit reggelizett!
- Te mindig ilyen nyers vagy?- nézett rám fekete keretes szemüvege mögül. - Nem is nyers,ilyen… nyíltan nagyszájú!
- Inkább mindkettő!- javítottam ki. - Nem kell megvilágítani a hibáimat,tudom anélkül is. - kortyoltam bele az ásványvizes palackomba,vele szemben ülve. Igazság szerint a két hét alatt elég jól összebarátkoztam Kwangal és Sang Me-vel,aminek nagyon örülök,mert szeretek új barátokat szerezni.
- Hol is tartottam? áhh megvan a 4. dal! Szóval nekem lenne egy dalom ,esetleg lehetne róla szó,hogy felkerüljön az albumra?
- Hát ez nem ilyen egyszerű,de elérem,hogy meghallgassák legalább ,és majd a producer és a dalszövegíró eldönti!
- Nekem nincs is beleszólásom?
- Még nincs! –rázta a fejét egy méteres tésztával a szájában.
- Még ma kérdezd meg!
-Ühümm..- tömte tovább a fejét.

A dalok közt egy lassú és két pörgős szám van. Ami annyit jelenti,hogy később táncórákat is kell vennem,hogy normálisan mozogjak majd a színpadon. A próbateremben a kanapén ülve elmerengtem kicsi jövőmben,ami még elég homályosnak tűnt,de ábrándozásaimból,kegyetlenül ébresztett Kwang érces hangja.
-Ha-Neul!
- Igen?
- A többiek meg akarják hallgatni a dalt. Siess.
- Megyek! Pattantam fel a kezemben a gitárral. Egyenesen a stúdióba mentünk,ahol már vártak ránk. Beültem a mikrofon mögé,még ránéztem az üvegablak mögött tanakodó producerre,és Ok Rim asszonyra. Végül énekelni kezdtem, a kedvenc dalom. Ami az égről szól. Nappal a felhők, madarak és a nap,éjszaka pedig a csillagok és a hold szépségéről. Ha ezt a dalt énekelem szabadnak érzem magam,bár a vágyaimra és a múltamra emlékeztetett,úgy gondoltam ez a dal én vagyok,ezt szeretném átadni az embereknek. A dal végén picit könnyes szemmel néztem a többiekre,a producer megnyomta a ki hangosító gombot és beszélni kezdett:
- Gratulálok Ha-Neul,megvannak az album dalai.
A szívem vadul kalapált az örömtől,erre a pillanatra vártam,most már biztos,hogy lesz albumom,már csak keményen kell dolgoznom! Örömömben kiszaladtam a többiekhez!
- Gratulálok! –lépett elém Sang Me és megölelt. Sang Me egyébként csak 1 évvel idősebb, mint én, nemrég fejezte be a főiskolát, és az óta dolgozik itt.
- Most már kialakíthatjuk a végleges stílusod ugye? -Nézett rám csillogó szemekkel!
- Ah… Jól van oké! –amúgy is nagyon örültem, nem érdekelt most pár ruha felpróbálása. Úsztam a boldogságban.
- Ez az! –tapsikált örömében!
Felmentünk a lépcsőn ,egy olyan folyosóra,ahol még nem jártam. Sűrűn voltak ajtók,némelyiken felirat. Annyira nem is figyeltem az ajtókat ,hogy mi volt ráírva,csak mentem Sang Me után képzeletbeli virág szirmokban úszva. A terem ,vagy inkább szoba,ahova vezetett,nem volt túl óriási,nagy tükör volt a falon ,előtte egy pult és szék,mondhatni úgy nézett ki mint egy nagy szépítkező asztal,és ugye az is volt. A ruhák egy tologatós állványon lógtak. Sang Me szorgosan kutatott közöttük.
- Már múlt héten elkészítettem neked ezt a ruhát. - emelt fel egy hófehér szettet,ami egy rövid szoknyából,egy topból és egy fehér kabátkából állt. Elvonultam a kis függönnyel elzárt öltözőbe a jobb oldalamon. Az öltöző olyan pici ,hogy nem tudom ember e az ,aki itt kényelmesen át tud öltözni.
Átvettem,a méret pont jó volt,hisz Sang Me ,erről már az első héten gondoskodott és levette a méreteim. Amint kiléptem ebben az öltözékben Sang Me szájra tapasztott kézzel csodálkozva bólogatott,nem mertem tükörbe nézni.
- Vedd fel ezt! –nyújtott át egy hófehér nyitott orrú ,magas sarkú szandál. Azt is felvettem a tükör felé fordultam,de nem nyitottam ki a szemem.
- Szép vagy! Higgy nekem! –tette a vállamra a kezét. Amint kinyitottam a szemem egy teljesen más nőt láttam a tükörben. Álmomban sem gondoltam volna,hogy egy ruha ennyire megváltoztathatja az embert. Barna hullámos hajam, lazán omlott ,fehér kabátos vállamra.
- Jobban áll a fehér mint gondoltam! –jelentette ki Sang Me! –Tetszik?
- Igen!
- Akkor ezt meg kell mutatni Kwang-nak!Gyere! –vonszolt magával.
- Kicsit lehetne lassabban? Szokatlan a magas sarkú egy picit.
- Ne aggódj,csak nézz a lábad elé,és lépj magabiztosan! Ha elesel majd felállsz!
- Köszi! Igazán kedves vagy! –vihogtam rá.
Nagy nehezen elbotorkáltunk a próbateremig,ahol Kwang ismét evett. Mikor bementem eltátotta a száját.
- Ahh Kwang!Nem tanított meg anyukád,hogy ne tátsd el a szád,miközben teli van? Csukd be szépen! –vigyorogtam. Nyelt egy nagyot,majd bólogatni ,kezdett!
- Jó lesz ez! Csinos! Már csak a modorán kell változtatnunk.–jegyezte meg! Zavarban éreztem magam!
-Chö,majd színészkedem!
- Az is valami! –billentette félre a fejét ,majd tovább evett!
- Oh Istenem már ennyi az idő? Elkésem a továbbképzésről! Ha-Neul menj vissza az öltözőbe és öltözz át,megyek utánad. Lépcsőn fel,balra a 3. ajtó.
Elindultam hát megkeresni az öltözőt.
- Azt mondta a 3. ajtó!- nyitottam be! Megfagytam,mert öt férfi,történetesen az FT ISLAND tagjai alulöltözötten álltak előttem. Na jó,Seung Hyun-on és Jaejin-on még volt ruha. Hongki és Minhwan félmeztelen,Jonghun félig letolt gatyával. amit gyorsan fel is rántott,amint benyitottam.
- Te ki vagy? –szegezte nekem a kérdést Hongki. Csak néztem rájuk,mikor rájöttem,ideje lenne elfordulni,vagy mondani valamit.
- Sajnálom! –kaptam a lángokban álló arcom elé. - Nem láttam semmit! –Szinte éreztem,hogy az öt fiú úgy vigyorog mint a vadalma,szörnyű zavarba jöttem,gyorsan magam után rántottam az ajtót.
- Sang Mi,ezért lakolni fogsz! –dőltem a falnak! Égett az arcom,próbáltam magam lecsillapítani.
- Mi a baj? Miért nem mész be? –kérdezte a mappákkal felpakolt barátnőm.
- Áhh csak utánad!
- Jajj Ha-Neul,most mi bajod van?- azzal kivágta az ajtót,és körülbelül ugyanaz volt a reakciója mint nekem,talán ő még egy picivel jobban zavarba jött,mert még a mappáit is a földre ejtette. Milyen édes a bosszú. Kuncogtam a háta mögött,alig bírtam visszatartani. A fiúk még mindig félmeztelen voltak,vetettem rájuk még egy pillantást,majd lesütöttem a fejem és röhögtem tovább magamban.
Sang Me gyorsan leguggolt ,hogy összeszedje a papírjait,ami szanaszét hevert a földön előtte,mögötte,mellette ,mindenfelé. Leguggoltam,hogy felszedjem a mögé került papírokat,de nem néztem fel,csak a fülem mögé tűrtem a hajam és vigyorogtam tovább. Fél szemmel a fiúkra pillantottam,akik vadul vigyorogtak,ahogy én is !
- Mi a baj Sang Me? Azt mondtad a 3-as ajtó!
- Ez nem az a szoba! –csapta be maga mögött az ajtót,majd sűrű léptekkel elindult a folyosón. Hírtelen megállt.
- Te voltál bent előttem? Láttál valamit?
- Ki? Én? –kérdeztem vissza nyomatékosan,majd keresztbe tettem az ujjam és válaszoltam! – Nem!
- Akkor jó! –indult tovább. Majdnem megpukkantam a nevetéstől,ahogy láttam Sang Me lángokban álló arcát. Na jó,néhány perccel ezelőtt én is hasonlóan néztem ki,de az én vagyok,magamon csaknem nevetek már. Hátranéztem,Hongki az ajtó félfának támaszkodva nézet rám széles mosollyal az arcán. Valószínűleg mindent hallott. Vigyorogtam én is és a mutató ujjamat a számhoz emeltem jelezve,hogy ne mondja el Sang Me-nek az igazat! Megfordultam és elballagtam a szép fehér magas sarkúmban. Átöltözés után végre hazamehettem,ahol már várt rám a kis barátnőm Mi Hi. Kibeszéltünk mindent,elmesélgettem neki a történteket,amin ő is jót nevetett. A nem vicces része a dolognak,hogy azóta sem találkoztam Jin Ho-val. De amint lesz egy igazán szabad délelőttöm elmegyek a kávézóba és beszélek vele.