Délután 1 óra és én a Caribian Bay-nél várom legújabb fellépésem megkezdődését. Sosem voltam még itt! Csodálatos látvány!Míg vártunk Kwang körbevezetett bent! Anyukák fürdőruhában ,bokáig érő vízben játszottak picike gyermekeikkel,annyira szép látvány volt. Emberek sikítottak a több méteres csúszdán lefelé. Napozó lányok mindenfelé…jobban belegondolva elég sápadt a bőröm nekem sem ártana egy kis szín. A hullám medencében annyi embert láttam ,mint tonhalat a dobozban. Nem is értettem ,hogy a nagy medencében hogy lehetnek annyian. A szaunát szívesen kipróbáltam volna,de szolgálatban vagyok,nem gondolhatok most a pihenésre. Közvetlen ott volt a vidámpark is.
- Kwang?
- Hmm?
- Egyszer majd eljövünk ide a vidámparkba?
- Sosem voltál még?- Nem! Nem volt pénzem eljönni ide. Most vagyok itt először.
- Akkor fellépés után benézünk a vidámparkba.
- Komolyan? –lelkesedésem az egekbe szökött.
- Igen! A délután szabad! Miért is ne!
- De jó! –csaptam össze a tenyerem.
A színpadhoz mentünk,mert hamarosan elkezdődött a mini koncertem,ami csak 4 dalból áll jelenleg ,plusz éneklem Celine Dion Alone című számát is,amit nagyon szeretek,mert ki tudom engedni a hangom!
A fellépés elkezdődött,nem tudtam,hogy miattam vagy az SNSD miatt gyűltek össze annyian,de valószínű,hogy nem miattam.
Előttem léptek fel a lányok,nagy sikerük volt. Örömmel vettem észre,hogy az emberek nem kezdtek el oszolni,mikor a színpadra léptem. Szerencsésen elénekeltem a dalokat és elköszöntem hálás közönségemtől.
- Köszönöm szépen mindenkinek aki ma itt volt!- és egy puszit dobtam feléjük.
- Mehetünk? –kérdezte Kwang.
- Aha!- bólogattam.
Megvettük a jegyeket és bementünk. Itt is nagy volt a tömeg,mint a medencéknél,csak itt többségben fiatalok és kisgyerekes családosok voltak. A hinta lovakon vidáman lovacskázó gyerekek ültek,boldogsággal teli arcukat öröm volt látni.
- Felülünk a hullámvasútra?
- Még sosem ültem hullámvasúton!- jegyeztem meg.
- Akkor itt az ideje!
- beálltunk a sorba egy egy fagyival a kezünkben. A sor hosszú volt,és nem fértünk fel az első menetre,de már nem akartunk kiállni a sorból,így tovább vártunk immár fagyi nélkül.
- Elintézem ezt a telefont! –mutatott Kwang a csörgő mobiljára. - Ne menj sehova,ha sorra kerülsz,akkor ülj fel nyugodtan.
- Várj! –de akkor már el is ment onnan. És igen,sorra is kerültem,megvettem a jegyet és fel is ültem.
- Nem fogok kiesni! –koncentráltam becsukott szemmel,vagy 5 percig.
- Szia Noona!- ült le mellém az ismerős hang tulajdonosa.
- Min Hwan,hogy kerülsz ide? – meresztettem rá a szemem.
- Úgy hallottuk unatkozol. - szólt a hátam mögül Jonghun…mellette Hong ki ült,mögöttük pedig JaeJin és Seung hyun. Vigyorogtam mint a vad alma.
- De hol van Kwang?
- Lent maradt Sang me-vel,mert ő nem akart felülni!
- Omo… - ekkor hasított belém,hogy vajon azért,mert ilyen rossz lesz?
- Félek! –szorítottam meg Min Hwan kezét,de igazság szerint a karfát akartam,ami kettőnk között volt,de épp ott volt a keze és nem figyeltem.
- Ne engedd,hogy kiessek! – mosolyogtam rá.
- Ne félj,itt vagyunk. –szorította meg lágyan a kezem!
Míg el nem indultunk nagyon ideges voltam,féltem,hogy le fogom hányni az előttem ülőket. De mikor elindultunk,a fiúk,üvöltését hallva mosolyognom kellett. Nagyobb élmény volt,mint gondoltam ,de ha ők nem lettek volna itt,akkor valószínű nem élveztem volna ennyire. Min Hwan végig fogta a kezem és sokszor üvöltve a magasba emelte. Mikor kiszálltunk kicsit szédültem és nehezen mozogtam a magas sarkúmban,ha Hong Ki nincs ott valószínű el is estem volna. Vettünk egy nagy adag vattacukrot,én áfonyásat választottam,de az ízén nem éreztem,hogy az valóban áfonya lett volna, egyszerűen csak cukor íze volt. A fiúk gyorsan befalták az övéket.
- Hjjaaaaa- kiáltottam a lopós Hong Ki után,aki a vattacukrom felét lekapta a pálcáról és elszaladt vele.
- És még nekem mondja,hogy gyerekes vagyok. - néztem Jong Hun-ra aki megértően vigyorgott.
- Ha-Neul gyere ide! –kiabált nekem Hong Ki a célbadobós előtt.
- Megszerzem neked azt… - mutatott egy óriási fehér macira.
3 dobásból mindegyik sikerült neki! Átadta a nagy macit,ami majdnem nagyobb volt,mint én. Egész nap sétálgattunk,felültünk az óriás kerékre,ahol rengeteget nevettem az 5 kis idiótán,mert olyanokat mondtak,hogy a hasam fogtam. Sang Me-t és Kwang-ot időközben hívta a kötelesség,így visszamentek a stúdióba.
Észrevettem egy síró kislányt az egyik kis bódé sarkában. A macimat odanyomtam Jae Jin kezébe és odaszaladtam hozzá.
- Szia! Hol az anyukád?- guggoltam le a szipogó kislány elé.
- Megláttam a lufikat és elszaladtam,de nem találom az anyukám és nagyon félek. - mondta nekem az alig 5 éves kislány.
- Nincs semmi baj! Megkeressük az anyukád! –vettem fel az ölembe! – Szeretnél egy Lufit?
- Igen! –bólogatott piros kisírt szemekkel.
Odavittem a lufi árushoz és választott magának egy szép rózsaszín lufit.
HONG KI POV:
Egyik percről a másikra Ha-neul eltűnt,a nagy tömegtől nem nagyon lehetett látni.
- Hol van Ha-Neul?- kérdeztem a macit szorongató Jae Jin-t.
- Idenyomta a macit és elszaladt. De a macitól semmit nem láttam,hogy merre ment. - Körbenéztem ,és nem kellett sokat sétálnom,hogy észrevegyem a lufi árusnál, egy kislánnyal a kezében. Mintha egy pillanatra lassú felvételt néztem volna,ahogy átadja a lufit a kislánynak és angyalian mosolyog rá. Oda sétáltunk hozzájuk.
- Elveszett az anyukájától. - magyarázta minden kérdezés nélkül Ha-Neul.
- Szia! –hajoltam közelebb a kislányhoz. - Keressük meg az anyukád.
- Jól áll neked a gyerek Ha-Neul! –mondta neki Seung Hyun!
- Tényleg? Nagyon szeretnék majd anya lenni,de az apa még nincs meg sajnos… - mosolygott a kislányra. „Lehetnék én az apa?” ez a kérdés furakodott be az elmémbe,és el is álmodoztam egy percre.
- Te vagy a bácsi a Tv-ből?
- Láttál a TV-ben?
- Aha! –bólogatott a kislány.
- Gyere át az én ölembe,a néninek,biztos nagyon nehéz vagy már. - azzal a kislány átnyújtózott hozzám és az információs pulthoz mentünk.
- A kislány elszakadt az anyukájától,bemondaná kérem?
- Mi a neve a kislánynak?
Mi a neved? –néztem rá.
- Yo Ra Ra
- Nagyon szép neved van! –mosolyogtam rá.
- Neked is jól áll a gyerek Hyung! –szólt Seung hyun!
- Tudom! A sajátom meg még jobban fog állni a kezemben. - néztem Ha-Neul-re,aki bájosan karba tett kézzel mosolygott ránk. Leültünk a közeli kis asztalhoz és már hallottuk is: „ Yo Ra Ra várja az anyukáját, az információs pult közelében.” Ha-neul átvette Ra Ra-t ,a kislány a lufit szorongatva hajolt Ha-Neul mellkasára. Elfáradt és majdnem elaludt.
- Szeretsz óvodába járni Ra Ra? –tartotta szóval Jong Hun.
- Igen!
- És van már szerelmed?- kérdeztem.
- Igen!
- Tényleg?- lepődött meg Ha-Neul.
- Igen! A barátomat Beak Ji Ho-nak hívják. Neked van szerelmed Noona?- nézett fel rá.
- Nincs! Nekem még nem jött el a lovagom.
- De te már idős vagy nem?
- Idős… - röhögtem, de gyorsan le is fagyott a mosoly az arcomról Ha-neul szúrós tekintete láttán. Na jó még röhögve meglöktem a mellettem ülő Jae jin-t,aki ugyanúgy bazsalygott. Csak nekem volt vicces?
- Lehet sose fog eljönni a én hercegem,de Noona boldog így is! – csikizte meg a kislányt,aki vidáman felkacagott.
- Ők hercegek…- mutatott ránk.
- Azt mondod?
- Ühüm…
- És melyiket választanád? –kérdezte tőle.
- Őt! –mutatott Min Hwanra,aki szégyenlősen mosolygott rá. - Vagy őt!
- Engem?- mutattam magamra.
- Nem tudok választani! –nézett fel Ha-Neul-re a kislány.
- Nehéz ugye?- húzta fel aranyosan az orrát Ha-Neul. - Mindenki olyan cuki. - nézett ránk.
- Ra Ra!!!!!- szaladt felénk az ismeretlen nő,feltehetően az édesanyja. Felkapta a kislányt és sírva ölelte magához,alig kapott levegőt. Az anyukája látszólag gyenge sokkot kapott gyermeke eltűnése miatt.
- Ra Ra ,légy jó kislány és ne csavarogj el anyutól! Rendben? –mondtam.
- Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! –hajtogatta az anyuka.
- Látod mennyire megijedt anya, Ra Ra ,mindig fogd a kezét,rendben? –mondta neki Ha-Neul.
Az asszony nem tudta megköszönni,hogy vigyáztunk a lányára a háláját szinte lehetett érezni a levegőben.
A hazafelé úton Ha-Neul nagyon csendben volt.
- Mi a baj Noona? –törte meg a csendet Min Hwan.-Nagyon elgondolkoztál.
- Csak azon gondolkoztam vajon leszek anya egyszer? És vajon milyen anya leszek?
- Biztos vagyok benne,hogy csodás anya leszel,és olyan gyönyörű kislányod lesz,mint te. - mondta neki Min Hwan.
- Min Hwan,ha én egy egyszerű lány lennék,akkor most ezt udvarlásnak venném.
- Vedd annak!- vigyorgott.
- Húúú…- kezdte Jae Jin.
- Itt mindenki előtt udvarolsz Min Hwan. Nem vagy semmi!
- Jól van fiúk befejezni! –állította le a bandát Ha-neul! –Mindenki tudja,hogy ez nem komoly……. vagy az? –nézett Min Hwan-ra.
- Zavarna ,ha az lenne?
- Jól van ezt majd megbeszélitek négyszemközt!- mondtam indulatosan. Jong Hun rám nézett a volán mögül,de csak felé is egy nagyon mérges pillantást intéztem és bambultam ki tovább az ablakon.
A stúdiónál kitettük Ha-Neul-t. És úgy döntöttük beugrunk még kajálni valahová.
- Min Hwan,ennyire bejön neked Ha-neul? –kérdezte Seung Hyun.
- Tetszik nekem!
- Nem csak neked tetszik nagyon! –mondta Jong Hun,akit gyorsan vállon is vertem.
- Tudjuk! Hong ki-nak is ! –mondta Jae Jin. Nem szóltam semmit ,csak bambultam tovább ki az ablakon,a beszélgetés,itt félbe maradt. Nem is akartam tovább beszélni róla.
- Tegyetek ki itt. - mondtam Jong Hun –nak.
- Hova mész? Mit akarsz?- nézett rám.
- Csak tegyetek ki! –még közel voltunk a lakáshoz. Az autó megállt és kiszálltam.
- Haza sétálok,majd otthon találkozunk. - csaptam a kocsi tetejére ,hátat fordítottam és haza mentem. A gondolat már elég elviselhetetlen volt,hogy Ha-Neult,mással látom ,minden nap. Mikor ma eszembe jutott,hogy mi lenne ,ha nekünk közös életünk lenne,közös jövőnk,gyerekekkel. Tényleg beleszerettem,és már nem tudom vissza csinálni,szép lassan ,a tudatomon kívül elrabolta a szívem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése