37. fejezet! Vívódások és sikerek!

Az idő gyorsan telik,már novembert írunk! 4 hónapja,hogy elhagytam Koreát és Japánba költöztem! Ideérkezésem után  kénytelen voltam telefonszámot cserélni,és szinte semmi kapcsolatom nem volt ideiglenes lakhelyemmel ,mégúgy sem a televízióval. A munka nagyon kemény volt és rengeteget gyakoroltam. A nyelv tudásomon rengeteget kellett csiszolnom! „ Ha-Neul,próbáld jobban meghajlítani a hangokat” „Jó lesz,csak vegyük fel még egyszer”  Ezeket rengetegszer hallottam és rengeteget dolgoztam a debütálás napjáig,ami pont november  11.-ére esett! Egy évvel ezelőtt együtt ünnepeltem a fiúkkal  Min Hwan születésnapját. Most nem lehetek velük,de nagyon szeretném neki elmondani,hogy gondolok rá ezen a fontos napon! Seung hyun-t is felköszöntöttem,igaz csak emailben,de vissza írt és lett belőle pár levél,természetesen csak köztünk maradt a levelezés és egy szót sem ejtettünk a fiúkról! Jong Hoon-al beszéltem még telefonon a megérkezésem után,de a számom  lecserélése után minden kapcsolatom megszakadt velük! A napjaim így is gyorsan teltek ,de egyáltalán nem unalmasan! Kezdtem megszokni Japán azon részét,ahol éltem!Új barátokat szereztem és egyetemre is járok!
  Dedikálás után sietve mentem egy zenés beszélgetős műsorba!
Az idő novemberhez képest elég hideg volt,az ember azt várta,mikor kezd el hullani a hó! Nyakig betekerve magam a sálammal futottam ,mert csak pár utcára volt a stúdió ahova mennem kellett. A leheletemet ködként láttam magam előtt. Ahogy megérkeztem a melegre köhögni kezdtem…A fűtőtesthez rohantam,hogy felmelegedjek! A kezem nem éreztem,kár volt otthon hagyni a kesztyűmet!
- Jól vagy? –kérdezte ideiglenes sminkesem!
- Csak nagyon fázom!
- Nehogy megfázz nekem!
- Nem,vigyázok magamra!
- Ha felmelegedtél,akkor kezdjük el,mert már nem sok van a kezdésig!
- Rendben!
Mire a hajam a sminkem és az öltözékem elkészült,már tényleg csak öt perc maradt a kezdésig.
- Köszöntsük nagy tapssal Oh Ha-Neult! –hallottam  a színfalak mögött,ahogy felszólítanak,és már indultam is óriási mosollyal az arcomon integetve. Nagy tapsvihar közepette bementem a stúdióba.
- Üdvözöllek! –mondta a műsorvezető Ahjumma!
- Üdvözlök mindenkit! –integettem a kamerába fülig érő szájjal!
- Koreában nagyon nagy népszerűségnek örvendsz! Mit vársz Japántól?
- Ez egy érdekes kérdés! Azt a szeretetet várom el ,amit én adok a rajongóimnak  és sikereket!
- Ez igazán őszinte volt!
- Mindig őszinte vagyok!
- Nagyon értékes tulajdonság!
- Köszönöm…

Min Hwan Pov:

A nehéz napok után végre sikerült pont a születésnapomon tartani egy kis pihenőt. Nem volt kedvem sehova menni,ezért azt mondtam a fiúknak ,maradjunk otthon mind az öten és pihenjünk!
- Jobb lett volna elmenni csajozni!- panaszkodott Seung hyun a bal vállamon pihentetve a fejét. Hong Ki a jobb oldalamon szorgosan nyomogatta a laptopját a lábát törökülésben felhúzta a kanapén. Jong Hoon és Jae Jin vállalták a ma esti vacsora elkészítését,én pedig unottan váltogattam a csatornák között.
- Ma debütáltál Japánban! Milyen érzés?
- Hihetetlenül jó érzés és nagyon örülök neki,hogy eljött ez a nap!

Mikor megláttam Ha-Neult a TV-ben hírtelen felültem és Seung Hyun a hátam mögé esett.
-  Ha Neul van a TV-ben! – kiabálta Seung Hyun mikor feltápászkodott mögülem.
Rögtön Hong Ki reakciójára voltam kíváncsi,aki fekete keretes szemüvege mögül  félszemmel nézett a készülékre. A többiek is odagyűltek körénk!

- Meg szoktad már Japánt?
- Nagyon nehéz volt megszoknom! De mára otthonosan berendezkedtem.
- Szeretsz Japánban élni?
- Nagyon szeretek! Csodálatos ország!
- Tervezed a visszaköltözésed Koreába? Bár úgy hallottuk,hogy főszerepet ajánlottak egy drámában.
- Igen! Szerepet kaptam és egyetemre is járok!
- Mi már mindent tudunk,de szeretnénk hallani tőled a részleteket. Láthatunk viszont  egy sorozatban?
- Minden bizonnyal igen!
- Mennyiben változott az életed a karrierrel?
- Teljesen felfordult az életem! S mikor újra rendbejött volna,újra felfordult! –nevetett. - Rengeteg dolgot tanul az ember,rengeteg barátra és ismeretségre tesz szert,akik az idő során értékes emberekké válnak az életünkben!
- Az egyetemen mit tanulsz?
- Művészetet!
- Igen,tudjuk,nagyon szépen rajzolsz,mégis milyen szakot választottál?
- Képi ábrázolás!Játék és animációs film készítő!
- Igazság szerint beszereztünk egy friss rajzodat!
- Jajj… komolyan?
- Mutassuk meg!

A képernyőn megjelent egy Hong Ki portré amit még soha nem láttam. Hong Ki arcán megjelent a meglepettség,majd a keserűség és harag!

- Ő Lee Hong Ki! Ki ne ismerné Lee Hong Kit?! Miért pont őt rajzoltad le?
- Nem csak őt rajzoltam már le,hanem az egész FT Islandot és még sok idolt,akiket szeretek!
-Értem! Úgy hallottuk,hogy Hong Ki-val közelebbi kapcsolatod is volt.
- Csak barátok vagyunk!
- Akkor még szingli vagy?
- Fogjuk rá!
- Akkor ezek szerint mégsem!
- Ahjumma!!!!! –nyafogott Ha-Neul,szégyenlősen!
- A szívemben jelenleg csak a családom és a barátaim vannak!Akkor ezek szerint Hong Ki is!?
- Ő is a barátom!
- Érthető…- Láttam Ha-Neul arcán,hogy már tolakodónak tartja a kérdéseket.
- Mit fogsz ma énekelni?
- Az első dalomat,amivel Koreában debütáltam! És egy  nagyon fontos barátomnak fogom énekelni! Ha-Neul mind mindig most is tökéletesen énekelt,majd a dal végén elkezdte énekelni a Boldog Születésnapot!
- Boldog Születésnapot! Remélem láttad és mosolyogsz!
Ami azt illeti rettenetesen örültem,hogy gondolt rám és mosolyogtam!
- Mikor Kwang itthon volt azt mondta valami Japán playboy akar vele járni!
 A szemünk villogón nézett Jae Jin-ra!
- Ha szemmel verni lehetne,most nagyon fájna nekem igaz? –húzta be a nyakát. Unottan elfordítottuk róla  a tekintetünk,de Jong Hoon láttam még odavágott a vállára,erre Jae Jin szája hangtalan kiabálásra nyílt.
- Hyung!- nyafogott!
- Idióta!

HA-NEUL POV:

Nehezen szántam magam rá,hogy üzenjek Min Hwan-nak,de nem tudtam volna nyugodtan aludni,ha nem kívánok neki sok boldogságot! Hazafelé tartottam és nagy pelyhekben hullni kezdett a hó!
- Tegyen ki kérem! –szóltam a taxi sofőrnek,a lakástól nem messze! A hóesésben sétáltam haza! Eszembe jutott,mikor Hong Ki énekelte nekem a Distance-t .Régi szép emlékeket idézett fel bennem!Olyan sok emlék fűz hozzájuk,az egy év alatt,annyi mindent megéltünk közösen! Mintha egy évig én is a banda tagja lettem volna,és szinte az is voltam! Hazamentem és még néztem egy ideig az ablakomból a hulló pelyheket,közben önkénytelenül is őket hallgattam. A sírás már nagyon rég óta nem ment nekem,nem tudtam az érzéseimet szabadjára engedni!
Másnap be kellett mennem két órára az egyetemre! Nem volt könnyű a debütálás mellett tanulni és iskolába járni,de legalább lekötötte a figyelmem. Hamarosan félévi vizsgáim lesznek és muszáj bejönnöm tanulni is valamit!
- Jó reggelt! –köszönt rám újdonsült barátom.
- Jó reggelt Takumi!
- Gratulálok a debütáláshoz! Hamar az élvonalba araszoltál!
- Köszönöm!
- Láttam a műsort is. Mond azt,hogy én vagyok az aki a szívedben van!
- Ne hülyülj! Megbeszéltük nem?
- Jól van na! Reménykedni azért még szabad!
- Takumi… nézz magadra! Miért pont utánam szaladsz? Annyi lány van,aki csak rád vár. Híres vagy,gazdag és jóképű!
- De ennyi neked nem elég!- röhögött!
- Ne nevettess! –nevettem én is! – Hálás vagyok a főszerepért tényleg! –mondtam neki.
- Nagy beleszólásom volt,hisz én vagyok a férfi főszereplő! És még lehet egy csók is elcsattan
köztünk. - csücsörített felém,én meg húztam el a fejem.
- Az kizárólag szakmai lesz!
- Tehetséged van ahhoz is,hogy elvedd az ember kedvét!
- Sajnálom!
- Tudtad,hogy 2 hónap múlva megyünk Koreába?
- Koreába? –ettől a szótól a gyomromba hirtelen görcs keletkezett!
- Igen! A felvételek nagy része,sőt majdnem az egész ott fog játszódni! Nem tudtad?
 - Nem!
- De azért örülsz,hogy hazamehetsz!
- Persze!- de ezt nem éreztem őszintének!
- Akkor találkozunk óra után…
- Ühümm… - intettem utána!

Az idő gyorsabban telt Japánban,mint gondoltam! Nagyon örültem a sikereimnek,amit egyre jobban halmoztam fel ,persze kemény munkával,de minden fáradt pillanatot kárpótol az a sok rajongó,akik azért szeretnek,aki vagyok!
A hazautazásunk napja is vészesen közeledett.
- Ha-Neul?
- Hmm?
- Mikor legutóbb otthon voltam ,ezt küldték neked,de nem mertem odaadni! Tudom,nem volt jogom megtartani! – Nyújtott át egy levelet egy Dvd-vel.
- Köszi! –vágtam zsebre! –Tudják,hogy este hazautazunk?
- Nem,senki nem tudja!
- Akkor jó!
- Ugye tudod,hogy egyszer újra fogtok találkozni?
- Tudom,de nem érzem magam felkészültnek! – csak bólogatott a száját harapdálva.
- Lemegyek Takumiért,hamarosan ide ér!
-Oké!- Amint elment elővettem a levelet és a DVD-t és olvasni kezdtem!

„ Drága Ha-Neul!
Lehet még haragszol rám és szomorú vagy! De szeretném ha tudnád,hogy én már nem vagyok szomorú és egyáltalán nem haragszom rád! Elfogadtam a döntésedet,még ha nem is tudom,hogy valójában,mi is volt az…És bevallom,hogy egy ideig reménykedtem,hogy én vagyok a szíved választottja,de ezen rágódni,a nap 24 órájában felesleges,mert nem változtat a tényen,hogy elmentél. Szeretném,ha örökké barátok lennénk és nem lenne köztünk feszültség,hogy ugyanúgy mosolygunk majd egymásra ha találkozunk mint régen! Kérlek nézd meg ezt a DVD-t ! Ezek után mindig mosolyogtam! A legutóbbi koncertünk egy darabja! Szeretnélek újra látni!
Szeretettel Min Hwan”

A DVD-t félve raktam be a laptopba ,s mikor elindult a szívem vadul kalapált,mert nem tudtam mi fog következni. Min Hwan állt a színpadon és beszélt:
„ Ezt a dalt egy lánynak fogom énekelni,aki nagyon hiányzik és remélem,hogy újra láthatom majd.” A rajongók őrült visításba kezdtek ,nem fogták fel a dolgokat,de én igen,ez nekem szólt. A dal címe : I Miss You! Talán a koncert vége lehetett,mert Min Hwan fáradtnak tűnt. A hangjában ezernyi érzéssel volt teli , sírt és én sem tudtam megállni,hogy ne sírjak! Görcsös sírásom eluralkodott rajtam ,szinte már hiszti szerű volt,de amit addig nem tudtam kisírni magamból,most kijött rajtam! Zokogtam a tenyerembe temetve az arcom.
- Ha-neul? Nyugodj meg! Kérlek! –jelent meg Kwang,nem tudtam,hogy mikor jött be!
-Mond azt,hogy tovább léptek! Mond azt,hogy barátok maradhatunk!
Nem tudom elfelejteni őket! Nem megy …így nem tudok élni!
- Ha-Neul! Először is nyugodj meg! –a hajamat kezdte simogatni ,mert már fuldokoltam a sírástól és értelmesen nem tudtam beszélni.
- Te egy olyan nő vagy ,aki minden helyzetben megállja a helyét,és feltalálja magát! Mindenkinek rögtön belopod a szívébe magad,a közvetlenségeddel és a humoroddal! Talán most félsz,de hidd el minden rendbe jön!- Összecsukta a laptopom.
- Takumi vidd le a cuccát. –szólt a hátam mögé Takumi-nak,akit most vettem csak észre és nagyon szégyelltem a hisztim miatt magam.
- Egyébként… biztos továbbléptek! Gyere menjünk!
A reptéren és a repülőn is a múlton járt az eszem és teli voltam emlékekkel. Bár fél év eltelt,mégis tegnapként élem meg a velünk történteket!

Ne menj el! 36. fejezet!

HONGKI POV:

Álmomban,mintha Ha-Neul beszélt volna hozzám .Sírt és arra kért,hogy bocsássak meg neki valamiért. Nem tudtam tovább aludni,az órámra pillantva hajnali 5 óra volt. Felültem az ágyon,de olyan fáradt voltam,hogy kezeimet széttárva visszahuppantam!
- Mi ez? –fordítottam el a fejem a párnámon.- Egy rajz? –nyitottam ki a papírt,ami Ha-Neult és engem ábrázolt. Mosolyra késztetett,de gyanakvással töltött el,hogy ott volt a lánc,amit régebben adtam neki és egy levél. Amint elolvastam a levelet,eszeveszetten szaladtam felöltözni,amit épp értem,azt vettem fel,de ügyeltem rá,hogy kapucnis felsőt húzzak magamra. Elég nagy zajt csaptam,de ekkor már csak egy valami érdekelt… Ha-Neul!
- Hong Ki! –ragadta meg a kezem a nappaliba Jong Hoon.
- Eressz el!
- Ne menj sehová!
- Te tudtál róla,hogy elmegy? –kérdeztem szemrehányóan,majd kirántottam a kezem a szorításából ,futottam amennyire csak tudtam az autómig. Egész úton a levél minden egyes szava vízhangzott a fejemben,a láncot szorítottam .
„ Drága Hong Ki!
Bár tudnám mit mondhatnék neked?! Talán először is azzal kezdeném,hogy sajnálom,hogy nem mondtam el neked,hogy visszanyertem az emlékezetem a tengernél,és sajnálom,hogy így megyek el! Ne haragudj rám!
Mikor először találkoztunk ,hihetetlenül boldog voltam,hogy megismerhettelek,mindig is csodálattal figyeltem azt, amit csinálsz! Imádtam az érzelemmel teli hangod,és hogy mindig megnevetetted embert,sokszor tudatodon kívül is. Az hogy,Te és a csapat többi tagja ilyen közel kerültek hozzám, nekem egy csodával is felér,mert évekig csak bámultalak titeket és mindent megtettem az álmaimért. De mikor minden álmom valóra vált mégis hiányzott valami,amit ti pótoltatok az életemben. Minden nap móka és kacagás volt veletek!Te mindig mellettem voltál,mindig rám találtál,ha elvesztem és te vigasztaltál meg.Nélküled nem lennék az az ember aki vagyok! Köszönök mindent amit kaptam tőled! Remélem megbocsátasz és nem fogsz engem utálni azért,mit most tettem. Mindenről csakis én tehetek,ne legyen viszály közted és Min Hwan között,te vagy az idősebb,neked kell belátnod dolgokat és ajánlom,hogy ne kezdj ki vele,mert fejen ver a dobverőjével.
Remélem rád talál az igaz szerelem és még több sikert fogsz felhalmozni az életben. Felesleges engem keresni,mert tudom,most az jár a fejedben,hogy utánam jössz és megállítasz,de mikor ezt a levelet olvasod,én már nem leszek a közeledben. Sok szerencsét és ne feledd én mindig figyelni foglak, remélem boldog leszel! Ha-Neul”

- Jong Hoon? –szóltam bele a telefonba a kétségbeeséstől remegtem. - Hová ment?
- Nem mondhatom meg! Megígértem neki! Ne menj sehova ! Mögötted vagyok!
- Hová ment? – ordítottam bele a telefonba.
- Japánba! – lecsaptam a telefont és a gázra tapostam egyenesen a repülő térre mentem,ahol teljes erőmből futottam még egy nőbe is bele ütköztem.
- Sajnálom-sajnálom! – hajlongtam előtte,majd futottam tovább.
- Engedjen be! –mondtam a biztonsági őrnek!
- Nem lehet! A gép pillanatokon belül felszáll!
- Muszáj felszállnom arra a gépre! Kérem! –könyörögtem neki!
- Nem lehet Uram!
És ekkor a gép felszállt a nagy ablakon keresztül néztem eltávolodni a vasmadarat.
- Neee…- suttogtam és a kezemmel a gép után akartam nyúlni! A szívem hasított. Végül leültem az egyik székre a váróban a fejem a térdeim közé temettem és a kezemmel fogtam azt.
- Hong Ki? –állt meg felettem lihegve Jong Hoon.
- Hagytad elmenni!
- Nem tehettem mást! Ő akarta így!
- Elment! – mondtam szomorúan.
- Tudom! Menjünk haza! –tette a vállamra a kezét,de egy laza mozdulattal lesöpörtem azt és elmentem.

MIN HWAN POV:

Nagy zajra ébredtem fel!Fordultam egyet az ágyamon és valamire ráfeküdtem!Nagy nehezen kiszedtem magam alól,de az álmosságtól nem láttam semmi, így megtöröltem a szemem,hogy lássak valamit. A Ha-Neul-nek adott telefon dísz volt az. Egy kicsit körbenéztem és felfedeztem egy levelet is. Felültem az ágyamon és olvasni kezdtem.

„ Drága Min Hwan!
Mikor ezt a levelet olvasod,már valószínűleg nem tartózkodom Koreában! Sajnálom,hogy így köszönök el!
Mikor még csak egy kis mezei pincérnő voltam,már akkor is csodálattal néztem rád,hogy ez ,az aranyos fiú,milyen energiával és élvezettel dobol. Azóta is az a véleményem,hogy te vagy a világ legaranyosabb dobosa.
Te voltál a napjaimban az a dopping,akinek a mosolyától jobban éreztem magam. Fáj,ha arra gondolok,hogy nem látom ezentúl minden nap! Kérlek mindig mosolyogj! Jó?
Az elejétől kezdve láttam a szándékaid, és elrontottam az egészet,próbálom helyrehozni a hibáimat,de ez nagyon nehéz.
Mindig jól éreztem magam veled,s talán egy közös jövőt is el tudtam volna képzelni a baleset napjáig… Tudom kegyetlennek tűnök,de ezt szerettem volna ha tudod! Sajnálom!
Remélem,hogy megtalálod a boldogságod!
Ne veszekedjetek Hong Ki-val,mert akkor nincs értelme,hogy én most elmegyek,csak fogadjátok el és felejtsetek el! Légy jó fiú! Vigyázz magadra! Ha-Neul”

- Hogy felejthetnélek el? –túrtam bele a hajamba görcsösen és sírtam,mert fájtak a szavak,fájt az elvesztése. Összeszedtem magam és végül megnéztem mi az a nagy kiabálás kint.
- Mi lett Hong Ki-val?
- Nem egyértelmű? –nézett rám Jae Jin.
- Leitta magát a sárga földig! –magyarázta Seung Hyun.
- Gyere! –karoltam belé.
- Min Hwan! –fogta meg a pólóm elejét.
- Üss meg,ha azzal jobb lesz neked!
- Nem tudlak téged bántani,és az az igazság,hogy haragudni sem tudok rátok! Egy nagy hülye vagyok! –engedett el és betántorgott a szobája ajtaján.
- Min Hwan?
- Hmm? –néztem hátra Seung Hyunra.
- Ha-Neul elment!
- Tudom!- emeltem fel a kezemben lévő levelet,majd zsebre vágtam.
Bementem Hong Ki után,az ajtót nyitva hagytam!
- Aludd ki magad! Hamarosan fellépés lesz!
- Kialszom vele a szerelmet is? És mond meg,miért pont neked mondom ezt?
- Nem lényeg! Csak aludj!
- Te hogy bírod elviselni?
- Így döntött,el kell fogadni,bár nem mondom,hogy nem fáj!
- Ha-Neul nagyon kegyetlen nő!
- Ha belegondolsz,mindent értünk tett, így már más fényben világítja meg a dolgokat!
- Mikor lettél te ilyen bölcs? –alig bírta kimondani a szavakat,selypített és akadozva beszélt.
- Lehet nem beszélek sokat és lehet én vagyok a legfiatalabb,de mindig figyelek!
Bólogatva eldőlt az ágyon és már aludt is ! Én is bementem a szobámba ,hogy összeszedjem a gondolataim.

JONG HOON POV:

- Most ebből mi lesz? –tanakodtunk a kanapén ülve.
- Én nem tudok részleteket,csak látok ,amit látok! –mondta Seung Hyun.
- Kicsit nekem is zavaros!
- Mivel egy csapat vagyunk,és felesleges titkolózni,elmondom! Röviden annyi a sztori,hogy Min Hwan és Hong Ki egy lányba szerelmes,míg Min Hwan végig tudatta az érzéseit Ha-Neul-el,Hong ki elrejtette azt,de kibukott az egész a baleset napján. Ha-Neul azért ment el,hogy megmaradjon köztük a barátság és ne legyen veszekedés sehogy sem. Végül is rámondhatjuk,hogy feladta a szerelmét,azért,hogy ne sérüljön se személy,se karrier. Nem azért ment el,mert nem tudott választani,mert az igazság az,hogy választott,de nem akarja,hogy a másik szomorú legyen,mert ahhoz túlságosan szeret minket és nem akar sem bonyodalmat,sem fájdalmat okozni!
- Min Hwan egész jól viseli!- mondta Seung hyun.
- Látszatra… Úgy gondolom,végig érezte,hogy ez lesz a vége. Túl fogja magát tenni ezen,de Hong Ki-ban már nem vagyok biztos!
- Ő sokkal nehezebb eset,mint Min Hwan. Ezerszer makacsabb. - mondta Jae Jin.
- Majd kiderül,hogy mi lesz!

MIN HWAN POV: Az ágyamon feküdve a telefonomat bámultam. Végül megnyomtam a hívás gombot,ami fölött tíz kerek perce rágódom. A mellkasomban a nyomást olyannak éreztem,mintha ráültek volna. A szívem a torkomban dobogott. Letiltottam a számom!
- Halló? –szólt bele Ha-Neul. -Halló Van ott valaki?
- Szia! –szóltam bele nagy sokára!A vonal túlsó végén csend volt. - Ne tedd le! Csak hallgass végig,még ha nem mondasz egy szót sem,akkor is hallgass meg kérlek!
- Nem hiszem,hogy jó ötlet Min Hwan!
- Sajnálom,én csak szeretném elmondani,mit érzek! Szükségem van rá,hogy tovább tudjak lépni.
- Hallgatlak!
- Köszönöm! Hirtelen azt sem tudom mit mondjak! Tudom,azt amit tettél értünk tetted! De ez engem bánt! Nem így kellett volna elbúcsúznod! Igazság szerint,mindig is kedveltelek,de az első csókunk után szinte szárnyaltam,bár tudtam,hogy semmi esélye az egésznek és csak Hong Ki miatt történt meg ,mégis olyan boldoggá tett,teli lettem reménnyel, sokszor azt éreztem,hogy talán van némi esélyem. Elképzeltem egy közös jövőt veled,ami összeomlott. Ez nem a te hibád! Egyáltalán nem a te hibád,nekem nem szabadott volna az érzéseimet hagynom eluralkodni. Minden nap olyan boldog voltam veled! Annyira szerettem a közvetlenséged,azt,hogy mindig mosolyogtál és hogy bearanyoztad a csapat szürke fáradt mindennapjait! Hol ott tudtam,hogy te is szomorú vagy néha és sírsz! Azt reméltem,örökké így maradunk,de nem így alakult! Nem tudok tőled elbúcsúzni Noona! –a sírás küszöbén álltam.
- Sajnálom Min Hwan! Köszönöm az érzéseid,de jobb lesz,ha nem beszélünk többet! Vigyázz magadra! – és letette. Utolsó szavaiban hallottam a keserűséget és a sírást.
- Noona…- sírtam,nem tudtam visszatartani…levettem a macis telefondíszt a telefonomról és a párjával együtt egy dobozba raktam el,mikor Jong Hoon lépett be az ajtómon.
- Minden oké?
- Ahha! –bólogattam és az orromat törölgetve szipogtam. - Ne aggódj Hyung! Nem most raktak először lapátra.
- Ne mond ezt! Nem lettél lapátra rakva! És ne haragudj,hogy hallgatóztam! Ha-Neul-el beszéltél?
- Csak próbáltam! De mégsem mondtam el neki,azt amit szerettem volna. És valószínű soha nem fogom neki elmondani,hacsak ő nem kéri,már csak abban reménykedem,hogy barátok lehetünk még.
- Ha mindenki akarja,akkor sikerül. Lehet kellemetlen lesz,de minden hozzáállás kérdése.
- A kérdés,hogy vissza jön e még hozzánk?

Emlékül! 35. fejezet!

JONG HOON POV:

Elérkezett az utolsó napja és annak is az utolsó órája a kis kirándulásunknak. Mindent bepakoltunk és már csak arra vártunk,hogy Kwang megérkezzen.
- Ha Kwang ideér,beküldenétek a szobámba?
- Persze!- mondtam és már el is tűnt az ideiglenes szobájának ajtaján.
- Hyung? Te tudod,hogy mi baja van Ha-Neul-nek? Tegnap óta olyan furcsán viselkedik!
- kérdezte tőlem a csapat legkisebbik tagja Min Hwan.
- Nem tudom! –rántottam vállat színészien! – Min Hwan?
- Hmm?
- Mit tennél,ha Ha-Neul ,Hongkit választaná?
- Valószínű nagyon szomorú lennék,de elfogadnám mert a barátságot,ami hármunk között van,semmi nem tépheti szét. –mondta komolyan ,s eszembe jutott,bár ő a legfiatalabb sokszor mindenkinél komolyabban és felnőttebben tud viselkedni!
- Milyen bölcs vagy!
- Ne szívass Hyung! Próbálok komoly lenni!
- Örülök,hogy így gondolod!
- Gondolhatnám másképp?
- Nem!
- Bár végig reménykedni fogok,hogy engem választ! –mosolyodott el angyalian.
- Oké! – fordítottam neki hátat,mert attól féltem,ha jobban belemerülünk a témába,akkor elszólom magam!
Kwang kockás ingben és napszemüvegben rontott be az ajtón.
- Halihó! –intett!
- Ha-Neul vár a szobájában! – mondtam!
- Semmi köszönés?
- Ja,Szia! –intettem neki!
- Micsoda meleg fogadatás!- ballagott el az ajtóig.

HA-NEUL POV: - Szia! –lépett be, apró kopogás után a szobába Kwang.
- Szia! –toltam el magam az ablaktól,amin eddig végig kibámultam.
- Valami baj van?
- Nincs!- ráztam a fejem!
- Jól vagy?
- Igen! –mosolyogtam. - Hogy van az anyukád,ebédeltetek mostanában együtt?
- Épp tegnap beszélgettem vele,hiányzol neki,de várj… - meglepődve mutogatott rám és tátogott ,mint valami hal. - Emlékszel? –szinte kiabálta.
- Ssssssss…- tapasztottam a szájára a kezem! – Jong Hoon-on kívül senki nem tudja, és nem is tudhatja meg! Érted? - némán bólogatott,nem is tudott megszólalni,hisz a száján volt a kezem!
- Nekem miért mondtad el,ha ennyire titokban akarod tartani?
- Kwang… a menedzserem vagy! Nélküled nem tudok dolgozni!
- Igaz!- vigyorgott.
- Szóval … szó volt a Japán karrieremről! El tudunk utazni?
- Bármikor! Akár már holnap is!
- Remek,akkor szervezz meg mindent és a lehető leghamarabb menjünk!
- Ennyire bele akarsz merülni a munkába?
- Most csak a munkára akarok koncentrálni! De nem szólhatsz róla senkinek!
- Pontosabban ne tudja meg Min Hwan és Hong Ki! De tőlem nem tudják,meg ,ha neked ennyire fontos ez! – meglepődve néztem rá.
- Ha-Neul ,lehet,hogy nőtlen vagyok és barátnőm sincs,mert a munkának élek,de ezt a szerelmi háromszöget csak a hülye nem veszi észre!
- Akkor én jó nagy hülye vagyok!
- Te mondtad nem én! –tette a mellkasára a kezét és mosolyogni próbált.
- Akkor segítesz vagy nem? Mindent az ő érdekükben teszek!
- Igen,segítek! Holnapután hajnalban indulunk Japánba! Készülj fel! Én is mindent elrendezek!
- Köszönöm!- hajoltam mélyet.
- Egyszer úgyis mennünk kellett volna! De most egyenlőre menjünk haza!
Az autóban próbáltam úgy viselkedni,mintha semmire nem emlékeznék,néha-néha összeakadt a tekintetem Jong Hoon-nal és Kwanggal,ilyenkor kicsit elkomorodtam. Nehezemre esett színlelni!
Késő este volt,mikor hazaértünk. Bánatosan csuktam be magam után az üres ,magányos lakásom ajtaját. Levágtam magam a kanapéra és ahogy körbenéztem tudatosult bennem,hogy hosszú ideig,nem fogok ide visszatérni és az is megeshet,hogy soha többet nem lakom már itt. A sírás görcsösen tört rám ,a nyakamban lógó láncot,amit Hongkitól kaptam még soha nem vettem ki a nyakamból ,ez idáig… Az asztalomhoz mentem és rajzolni kezdtem. Halkan hallgattam a zenét,de az sem tudott megnyugtatni,végig sírtam,miközben rajzoltam,s minden egyes vonást mélyen megőriztem az emlékezetemben! Reggel a kész rajzon ébredtem fel és már elég késő is volt. Gyorsan lezuhanyoztam és rendbe szedtem magam, elindultam utolsó Szöuli túrámra,hogy elköszönjek ,mindazoktól,akiket szeretek,mert hosszú ideig nem látom majd őket.
Először a stúdióba mentem,ami rengeteg emléket hozott a felszínre bennem. Kwang és a producer már vártak az irodában. Mindent megbeszéltünk.
- Rendben! Elmondtam mindent amit kell! De ugye tudod,hogy nem két hétre mész?
- Igen! Tisztában vagyok vele! Ígérem,hogy keményen fogok dolgozni! –álltam fel és meghajoltam. Mikor felnéztem a producer büszkén bólogatott rám!
- Akkor vigyázz magadra!
- Maga is !
A családomhoz igyekeztem,akik ugyan örültek a sikereimnek,mégis féltettek és sajnálták,hogy sokáig nem fogunk találkozni! Jin Ho és Mi Hi is rettenetesen hiányoztak,hetek óta,sőt hónapok óta nem találkoztam velük csak telefonon tartottuk a kapcsolatot , így nem tudtam elmenni úgy,hogy ne búcsúzzak el tőlük is! Már csak egy ember maradt hátra,ő pedig Sang Me! Félve kopogtam be hozzá,nem tudtam,hogy hogyan tálaljam neki a dolgokat! Amint kinyitotta az ajtót a nyakamba ugrott!
- Emlékszel! Ugye emlékszel? –rögtön leesett neki,hogy ide jöttem,ugyanis míg „beteg” voltam nem jöttem ,mert nem tudhattam a címét.
- Igen! –mondtam,miközben majdnem megfojtott.
Már vagy fél órája beszélgettünk ,elmeséltem neki,hogy hogyan tért vissza az emlékezetem,s hogy nem tud róla senki,és nem is akarom,hogy tudjanak róla! Nem értette meg ,hogy miért kérem erre…
- Az az igazság,hogy azért jöttem ide,hogy elbúcsúzzak!
- Hogy elbúcsúzz? Hová mész?
- Japánba megyek egy időre!
- Úgy látom ,nem nagyon örülsz neki!
- Muszáj elmennem! Nem maradhatok itt!
- Mi történt? –kérdezte aggódva.
- Nem tudom hogy mondjam el…Minden a baleset napján történt . Min Hwan-al randiztam és megcsókolt,megkért,hogy legyek a barátnője!
- Akkor együtt jártok?
- Nem,ez jóval bonyolultabb. Összevesztünk mi hárman.
- Ti hárman?
- Hong-ki ,Min-hwan és én! Hong Ki bocsánatot kért,de bárcsak ne mondta volna azokat a dolgokat!Nem kellett volna szerelmet vallania!
- Ohh Istenem! –Sang Me teljesen hitetlenül állt a dolog előtt. – Nem tudtál választani?
- De,azt hiszem a szívem döntött,mégis elmegyek,hogy…
- Hogy ne sérüljön senki…- fejezte be a mondatom!
- Igen!
- Nem kérdezem kit választottál volna,mert nagyjából sejtem és valószínűleg én is elmennék egy ilyen bonyolult szituációban. De mi lesz veled? El tudod mindezt felejteni? Vagy inkább úgy kérdezem,túl tudsz lépni ezeken a dolgokon?
- Fogalmam sincs! Azt mondják az idő mindent megold!
- Sajnos nem mindent,de reméljük így lesz!
Még bekukkantottam a mélyen szundító On Yu-hoz,aki napról napra formásabb és szebb lesz. A barátnőm ezekkel a szavakkal búcsúzott:
- Vigyázz magadra és Fighting! -bólintottam egy nagyot és haza taxiztam!
A bőröndjeim szép lassan kezdtek megtelni számomra fontos és értékes dolgokkal,és sikerült mindent elpakolnom. Behúztam a szobám ajtaját és nagyokat sóhajtva néztem körül a lakásomban,mikor csörgött a telefonom!
- Hallo?
- Jong Hoon vagyok! 10 perc múlva ott leszek nálad oké?
- Rendben! Csak gyere be.
- Oké! –és le is tette!
A nap már lement és én leveleket kezdtem el írni,mikor Jong Hoon megérkezett, szememet törölve álltam fel.
- Sikerült bepakolni mindent?
- Aha!
- Mikor indul a gép?
- Hajnalban,de előtte még van egy fontos dolog amit el kell intéznem,ebben tudnál segíteni?
- bólintott egy nagyot!- Szeretnék nekik hagyni valamit!
- Rendben! Itt maradjak veled?
- Menj nyugodtan haza és aludd ki magad!
- Ha szeretnéd,szívesen itt maradok!
- Hajnalban találkozunk Jong Hoon!
- Rendben! –bólintott és elment.
Mire befejeztem a leveleket,már majdnem elmúlt éjfél. Összesen 3 órát aludtam ,Kwang is hamarabb jött,hogy kényelmesen be tudjunk pakolni az autóba.
- Eljött az idő? –állt meg az ajtómban Jong Hoon. Szomorúan bólintottam,de mosolyra húzódott a szám!
- Még egy valamit el kell intéznem! Akkor segítesz?
- Persze!
Besétáltunk a fiúk lakására! Jong Hoon bekukkantott Min Hwan szobájába.
- Alszik?
- Mint a tej! –mosolygott rám.
Halkan bementem a szobába és leguggoltam az ágya mellé. Ahogy a békésen alvó arcát néztem fájt a szívem ,majd suttogni kezdtem:
- Sajnálom ! Ne utálj meg! És jó fiú légy! – majd leraktam a borítékot az ágyára a macis telefondísszel együtt,amit tőle kaptam! Mikor kijöttem sírtam,de úgy éreztem,hogy muszáj türtőztetnem magam,hogy végig tudjam csinálni.
Hongki is mélyen aludt én pedig szipogtam az elfojtott sírástól,alig tudtam neki halkan mondani az „utolsó” szavakat.
- Sajnálom,hogy így alakult! Remélem,hogy megbocsátasz!- Leraktam a párnájára a levelet a nyakláncot,amit tőle kaptam és egy rajzot,amit az első közös képünkről rajzoltam. Majd végleg becsuktam magam mögött az FT Island rezidenciájának ajtaját.
- Most jött el az idő! –néztem Jong Hoon-ra!- Köszönök mindent! –hajoltam meg előtte,s mikor felálltam láttam, ő is mélyen meghajolt. Soha nem láttam még így!Szemeim könnyel teltek meg,de mikor a szemébe néztem,inkább mosolyogtam,pedig kisgyerek módjára szerettem volna sírni.
- Vigyázz magadra!- mondta!
- Te is! És rájuk is…- néztem az ajtóra. - Ezentúl rád bízom őket!
- Megteszek minden tőlem telhetőt.
Bólintottam egy nagyot és megfogtam a bőröndöm.
- Ég veled!
- Semmi ég veled! Viszlát! – mondta - Ha nem máshol,de a TV-ben látni fogjuk egymást!
- Igaz!- mosolyogtam!- Viszlát.
A hátat fordítás nehezebb volt,mint gondoltam .A könnyeim ömölve szabadultak ki,de mire Kwanghoz értem,aki a kocsiban várt rám,össze szedtem magam!
- Minden rendben?
- Jól vagyok!
- Akkor mehetünk?
- Igen!
A motor beindult és elhajtottunk egyenesen a reptér felé.

A nehéz döntés...34. fejezet!

Jong Hoon Pov:

Az éjszakám a kanapén förtelmes volt! Minden porcikám sajgott ,melegem volt és legszívesebben fejest tudtam volna ugrani a tengerben. Az irtózatos csörömpölés a konyhából,pedig megfejelte az egészet. Kiballagtam a konyhában sürgő-forgó Ha-Neul-höz,aki látszólag nekünk akart kedveskedni egy pompás reggelivel. A többiek még vígan aludtak pihe puha ágyikójukban,persze nekik a jóból jutott.
- Jó reggelt! –köszöntem rá.
- Jó…- hagyta félbe a mondandóját,miközben tetőtől talpig végigmért. Bevallom férfifiúi büszkeségemnek jót tett a látvány,amint aranyosan elpirul.
- Nem ártana felöltözni!- mondta nekem.
- Miért? –túrtam bele az egyik tányérba,majd lazán a kezemre csapott.
- Azért… mert zavarban vagyok öt férfival szemben ,akiket látszólagosan egyáltalán nem érdekel,hogy lány vagyok!
- De morci vagy! Egyébként meg mindenkit érdekel!
- Nem morci vagyok! Csak hasogat a fejem és feszült vagyok! Sajnálom!
- Így jobb? –nyomtam a fejére egy puszit!
- Jong Hoon ezt ne csináld! Ez olyan mintha járnánk vagy valami ilyesmi! –pirult el fülig.
- Igazad van,de én inkább a húgomnak tekintelek!
- A húgodnak…- ejtette le a szó végét mire én csak vállat vontam.
- Bár ha ezt Hong Ki látta volna,kiverte volna az összes fogam!- szaladt ki a számon.
- Miért? –pislogott rám.
„ Most mit mondjak?”
- Biztos csodálkozott volna,ő nem merne egy lányhoz így közeledni!
- vágtam ki magam a nehéz helyzetből.
- Ohhh Hong Ki nem olyan Casanova mint te… Ő a csendben megbújok és várok a megfelelő pillanatra típus!
- Ezt honnan veszed?
- Hmm… csak úgy gondolom! – tette az asztalra egy újabb tál ételt.
- Hmm… értem! –Kicsit úgy éreztem,mintha halványan emlékezne azokra a dolgokra,amik kettőjük,pontosabban hármójuk között történt,vagy inkább történik!
- Jó reggelt! –Jelent meg Hong Ki álmosan,elaludt hajjal!
- Hogy tudod így elaludni a hajad? –kuncogott Ha-Neul.
- Sokat forgolódik- jelent meg kis csapatunk többi tagja is!
- Ti csak ne szóljatok semmit! Néztetek már tükörbe? –pirította le őket.
- Nem!
- Addig jó nektek!- nevetett és Jae Jin-el lég boxba kezdtek!
- Stipi-stopi fürdőszoba! –futott volna el mellettem Min Hwan,de sajnálatosan elesett a lábamban,minek következtében gyorsan beszaladtam a fürdőszobába! Na jó,inkább elbuktattam.
- Hyung!- hallottam a nyafogást és a többek hangos nevetését.
Ahhoz képest gyorsan rendbe szedtem maga,amennyit szoktam a fürdőszobában tölteni,így mehettem ki a többiekhez!
- Jae Jin,te miért vagy vizes?
- Kiszaladt a tengerhez és úgy döntött megfürdik!
- bolond… és Min Hwan?
- Ő az én fürdőszobámban potyázik! –mondta Ha-Neul,de már meg is jelent frissen üdén.
- Akkor Jong Hoon után én megyek a fürdőbe!
- Seung hyun már rég bement!
- Ez nem ér! Mindig én szívom meg! - mérgeskedett,majd cuki pofával kérte Ha-Neult: - Szabad?
- Sipirc! –engedte útjára egy szóval és nem kellett neki kétszer mondani!
Mire mindenki kibolházta magát,már majdnem éhen haltam az asztalon lévő finomságok meg csak rátettek egy lapáttal,ugyanis Ha-neul ránk parancsolt,hogy mindenkit meg kell várni és együtt enni!Mondtunk volna neki ellent? Nem igazán mertünk!
- Mit csinálunk délután? –tette fel a kérdést Ha-Neul.
- Tengerpart- kiabálta Hong Ki!
- Jóóó! –lelkesedett Ha-Neul is!
- Megint? –Igen,volt aki nem igazán örült az ötletnek,ő volt Seung Hyun.
- Holnap már megyünk haza! Szeretném kiélvezni a tengerpart adta örömöket!
- Lebukunk együtt a víz alá? –kacsintott rá Seung Hyun, akitől a két nap alatt több perverz megjegyzést hallottunk,mint egész évben,s bár Ha-Neul elpirult,nem kellett sokat várni a válaszra:
- Túlteng benned a férfi hormon! Közelgő születésnapod alkalmából szoknyát kapsz! – és evett tovább mintha mi sem történt volna mi pedig bazsalyogva túrtuk tovább a tányérunkon lévő ételeket,csak egy valaki vonyított fel hangosan,mégpedig Jae Jin,de olyan erővel,hogy mindenki összerezzent az asztalnál!
- Mi van? Ti nem képzeltétek el szoknyában?
- Nem mintha már nem láttuk volna… - mondtam.
- Igaz! –bólogatott lehangoltan.
- Minari volt a legédesebb lánynak! –mondta Ha-Neul!
- Meg fiúnak is a legédesebb vagyok!
- És az arcod is egyre nagyobb! –mondta neki Hong Ki nevetve!
A reggeli alatt nagyon jól elszórakoztunk és a mosogatást bevállalta két makane,míg mi Hongkival videó játékoztunk. Az egész nap olyan gyorsan elment,hogy észre sem vettük! JaeJin és Seung Hyun hamar megunták a tengert és visszamentek a házhoz!
- Kár,hogy Kwang nem tudott maradni! –mondtam Hongkinak!
- Sok a dolga,de rendes volt,hogy elhozott idáig minket és még jön is értünk!
- Szeretné,ha Ha-Neul meggyógyulna!
- Mint mindenki más! Bár én félek kicsit!
- Nem lesz gáz!- Kacsintottam rá!
- Úgy legyen… felmegyek a házhoz valami hideg üdítőért!
- Oké!
- Várj meg én is megyek! - Szaladt utána Min Hwan, én pedig néztem az épp lubickolni készülő Ha-Neult,majd visszatértem a napozó ágyamba kényelmesedve egy nagyon jó kis magazinhoz. Mikor újra felnéztem,sehol nem láttam őt ,megijedtem ,és felpattantam ,ekkor vettem észre a vadul kapálózó lányt,és ahogy elmerül. Eszeveszettül futottam,és imádkoztam,hogy még ne legyen késő!

HA-NEUL POV:

Elájultam! A fejemben képkockánként játszódott le az életem apró darabjai ,de megszűnt a nyomás,ami mindezidáig kínzott. Valaki a karjaiban tartott,erőt véve magamon kinyitottam a szemem ,s Jong Hoon aggódó tekintetét láttam,de újra megszűnt a világ. Nem kaptam levegőt,a tüdőm égett és mart,kis idő múlva kezdtem újra érezni,hogy élek. Felkeltem ,vizet köhögtem fel.
- Ha-Neul? –hallottam a hangokat,de nem láttam semmit.
- Ha-Neul? –végre ki tudtam nyitni a szemem és meglepődve tapasztaltam,hogy immár Hongki karjai között vagyok. Szaporán vettem a levegőt,teljesen elgyengültem… Körbe néztem a halálra ijedt bandán.
- Jól vagyok! –nyugtattam meg őket. Sírni akartam,de nem akartam őket megrémíteni még jobban. Felültem és eltoltam magam Hong Ki-tól.
- Hála Istennek! –sóhajtott nagyot Jong Hoon.
- Köszönöm!- Néztem az előttem térdepelő hősre.
- Menjünk haza! –mondta és felsegített! Bár levegőt is alig kaptam,de be tudtam menni a házba és annak látszatát keltettem,hogy jól vagyok,de nem voltam.
- Hozok vizet!- ajánlotta fel Seung Hyun.
- Nem kérek köszi,azt hiszem eleget nyeltem.
- Ahh.. igaz…
- Nem kellene orvoshoz menni? Elviszlek! –mondta még mindig aggódva Hong Ki!
- Jól vagyok!- tettem a kezem ösztönösen a fejére,de meg is bántam,mert elkapta a kezem és finoman szorítani kezdte,mintha soha többet nem akarná elengedni!
- Lepihenek inkább! –mondtam neki és mosolyogva elmentem a szobámba. Lefeküdtem az agyam mindenfélén kattogott,de nem tudtam sírni,nem akartam gondolkodni!A zajok szép lassan elcsendesedtek odakint. Úgy döntöttem ,hogy kiszellőztetem a fejem és elmegyek sétálni.

JONG HOON POV:

Mivel az éjszaka alig aludtam valamit lepihentem Hong Ki ágyába,míg ők bementek a faluba megvenni a vacsorához valót. De a fülledt meleg miatt nem igazán tudtam aludni s végül a hírtelen lecsapó záporra ébredtem és rögtön a konyhának vettem az irányt valami hideg üdítőért. A hűtőn egy papíron ez díszelgett: „ Elmentem sétálni,ne aggódjatok majd jövök! Ha-Neul” Ahogy kinéztem az ablakon eléggé esett az eső ,így felvettem egy pólót és egy kapucnis pulóvert ,így indultam el Ha-Neul keresésére esernyővel a kezemben.
Végigmentem a tengerparton de nem láttam sehol,kezdtem újra kétségbe esni,hogy merre lehet,mikor megpillantottam egy sziklán ülve. Felmásztam hozzá és az esernyőt felé tartva ráterítettem a pulóverem. Meglepődve nézett hátra a szemei kétszer akkorára duzzadtak a sírástól. Leültem mellé.
- Mit csinálsz itt? –néztem a hullámzó tengert.
- Gondolkozom!
- Hong Ki-n és Min Hwan? –rám nézett,de nem szólt semmit ,majd visszafordította a tekintetét a tenger felé. - Ugye mindenre emlékszel? – bólintott egy nagyot.
- Eldöntötted már mit fogsz tenni?
- Igen!
- Mielőtt megmondod,szeretném tudni,hogy mit gondolsz róluk? Mondjuk kezd Min Hwan-al.
- Muszáj?
- Nem,nem az,de szerintem jót fog tenni,ha elmondod valakinek az érzéseidet és bennem bízhatsz!
- Nem nagyon tudok mit mondani!
- Mégis mond el,milyennek látod őket? – nagyot sóhajtott és elkezdte:
- Min Hwan a legédesebb pasi akivel valaha találkoztam,felszabadult vagyok mellette. Imádom a mosolyát,s ahogy elszégyelli magát .- mosolyogott el ő is. - Nem akarom bántani. - nézett rám a sírás küszöbén állva.
- És Hong Ki?
- Hong Ki… örök rejtély marad számomra,a mellkasom szorít ha vele vagyok,s néha feszült vagyok mellette. Soha nem éreztem azt,hogy ő közeledne felém. Mindig azt gondoltam,hogy a kapcsolatunk nem lehet több barátságnál. Minden csipkelődését poénnak és arcoskodásnak vettem,pedig komolyabban kellett volna vennem és látnom kellett volna a szándékait,mint Min Hwan-nál. Nála mindig is tudtam,hogy hogyan gondol rám és örültem neki ,mégis… Mégis megrémítettek a baleset napján történtek! Összezavarodtam féltem és így balesetet okoztam.
- Nem te voltál a hibás…
- Mindegy,akkor is megtörtént. Akkor annyira féltem a hármunk közt fellépő problémától,hogy nem tudtam gondolkodni. Féltem a köztünk lévő barátság miatt,nem tudtam mi lesz velük,mert én még csak egy éve vagyok itt,engem könnyen el lehet felejteni,de az ő barátságuk bárminél fontosabb a számomra… Azt mondta nekem,hogy én vagyok a lány,akit mindig is szeretett… Tudtam,hogy szeret valakit,mert beszéltünk róla,de soha nem gondoltam volna,hogy engem. Mégis mióta?
- Már akkor vonzódott hozzád,mikor első nap találkoztatok. -a meglepettség kiült az arcára,majd szomorúság váltotta fel.
- Néha én is elbizonytalanodtam a szándékait illetően,meg Sang Me mindig mondta nekem,hogy Hong Ki szeret,de teljesen abszurdnak tartottam. Ott volt neki Keiko is…
- Keiko,csak egy felejtő hadművelet volt,ami nem jött össze,mert nem tudta letagadni a saját érzéseit.
- Nem tudom mit tegyek!
- Amit jónak látsz!
- Akkor… Úgy döntöttem,hogy elmegyek!
- Hová?
- Abban az esetben mondom meg,ha senkinek nem mondod el,és segítesz nekem,hogy ne bántsam meg őket. Ha elmegyek,akkor el fognak felejteni!
- Ez nem biztos! De akkor ezek szerint nem választasz!?
- A szívem választott,de nem tudom kimondani! Nem akarom megbántani a harmadik félt,mert az kegyetlenség.
- Ezért feladsz mindent és elmész! Nem gondolod,hogy menekülsz? – közben az eső elállt és a nap utolsó sugarai előbukkantak a felhők alól a végtelen tengeren.
- Igen,menekülök,a saját érzéseim elől és a félelem az nagyobb most rajtam,mint a szerelem. Félek,hogy mit fog reagálni a sértett fél,ha kimondom a választásom. Barátok maradhatunk még azután? Annyira félek,hogy az már inkább rettegés,hogy valamelyiket elvesztem.
- Bár még nem voltam ilyen helyzetben,tudom milyen elveszíteni valakit! Így nem mondok nekik semmit.
- Akkor segítesz?
- Ezért ki fognak nyírni.
- Nem fogják megtudni.
- Ezt csakis a csapat érdekében teszem… olyan aljasnak érzem magam…- suttogtam- Egy barát nem csinál ilyet.
- Egy barát megtenné ezt ,mert minden értük van. Már csak egy valakit kell bevonnom az egészbe,mert nélküle nem tudom megcsinálni. Ő pedig Kwang.Ő fogja nekem elintézni Japánba az utat.
- Akkor Japánba mész?
- Igen! Már volt szó nem egyszer,hogy megpróbálkozom a Japán karrierrel és azt hiszem eljött az ideje!
- Értem! Ezek szerint dobod mind kettőt! Nem lesz nekik könnyű!
- Lényegében igen,de remélem megtalálják az igaz szerelmet.
- S veled mi lesz?
- Nem tudom! Ma még nem tudom azt mondani,hogy elfelejtem őket… Annyira fogtok hiányozni,hogy el sem hiszed! Ti, az én családom lettetek és most el kell válnunk! – elkezdte a sírást,nem tudtam mit tenni csak átöleltem,és próbáltam megvigasztalni. - Menjünk vissza,mintha misem történt volna! – A mellkasomba fúrva a fejét bólogatott.
Tudom,hogy nem ez a leghelyesebb döntés,amit hozhattam,de Ha-Neul fájdalma megérintett,feladni mindent és elmenni,hogy ne sérüljön senki,önfeláldozásnak gondoltam. A barátság,ami Ha-Neul és köztünk van ,egy olyan kapcsolat,amit a távolság nem fog ketté szakítani,mert mi tényleg egy nagy család lettünk az elmúlt több mint egy év alatt.

33.fejezet!- Érzelmek viharában!

A tengerpart nagyon izgalmasan hangzott. Alig vártam,hogy reggel felkeljek és induljunk. Minden cuccomat egy nagy bőröndbe pakoltam,végül alig tudtam lezárni,de szerencsére sikerül. Még így is nehezen húztam magam után.
- Várj! Segítek! –ajánlotta fel Min Hwan!
- Köszi!
Beültünk a kisbuszba és én pont Jong Hoon mellé kerültem. Kivételesen Kwang vezetett!
Kezdtem megszokni a jelenlétük,vagyis inkább úgy mondanám,hogy sosem éreztem őket idegennek.
Körbe néztem a fásult bandán,Jae Jin tátott szájjal aludt a feje teljesen kicsavarodva,mondhatni vicces pozícióban volt. Jong Hoon,rezzenéstelen komoly arccal a telefonját bámulta. Seung Hyun a térképet próbálta nézni ,igen álmos tekintettel,olyan érzésem volt,hogy Kwang nem sok hasznát veszi. Hong Ki a térdeit az előtte lévő ülésnek vetette és játszott.
Igazából Min Hwan aggasztott egy kicsit,mert bánatosan döntötte a fejét az ablaknak és csendben ámult ki rajta. Megérintettem a vállát,s ő automatikusan megfogta a kezem és hátramosolygott.
- Minden oké?
Fél szemmel azt vettem észre,hogy Hong Ki a kezünket nézi ,így gyorsan kihúztam a kezem Min Hwan kezei közül.
- Igen! –bólintott Min Hwan és tovább mosolygott rám,bár úgy gondoltam,hogy ez a mosoly nem az igazi Minari mosoly. Visszadőltem az ülésben ,és Isten tudja miért,de Hongki-t bámultam,ahogy nyelvet nyújtva koncentrál valami bugyuta játékra. Végül elszenderedtem és mikor kinyitottam a szemem,egyenesen a tengert pillantottam meg.
- Wow…- tapadtam az üvegre. - De szép!
- Tetszik? –hajolt közelebb Jong Hoon.
- Ez csodás és milyen nagy!- Jong Hoon szikrázó mosolya ,nagyon zavarba hozott….

Egy csodás kis faházban kötöttünk ki a tengerpart mentén.
- De szép! – léptünk be egyenesen egy kis nappaliba ahol kanapé és TV is volt. A konyha nagyon pici volt… Mindenki elfoglalta a helyét. Min hwan és Seung Hyun közös szobán osztozkodtak,Jae Jin és Hong ki is egy közös szobát kapott,Jong Hoon vállalta a szerepet,hogy a kanapén alszik,mivel csak három szoba volt…
- Mehetünk akkor vásárolni? –lelkesedtem a nappali közepén bambulva a kanapén tanyázó bandát.
- Milyen eleven…- súgta Jae Jin, Seung Hyun-nak.
- Hallottam ám!- mutattam rá.
- Milyen jó füled van! –mosolygott. - Mit szeretnél venni?
- Sok sok mindent!
- Minek? Annyi rongyod van! – szólalt meg Hong Ki.
- Nicsak… megszólalt a tékozló fiú…- mondtam. És mindenki visszafojtott röhögésbe kezdett.
- Igaz…- jelentette ki Jae Jin.
- Mindegy! Menjünk már. - szaladtam ki az ajtón és felpattantam egy fehér kis robogóra.
- Én ezzel fogok menni! –néztem hátra a bandára.
- Én vezetek Noona! –szállj le!
- Ne már!- nyafogtam,de végül átadtam neki a helyet,majd felpattantam mögé és átkaroltam a derekát.
- Go! –kiabáltam!
- Khmm… köszörülte meg a torkát. - Kapaszkodj!
- Oké!
- Gyertek utánunk! –intett a többieknek.
Nem mentünk gyorsan,inkább biztosan. Bár ő a „legkisebb” a csapatban ,mégis most vettem észre,hogy milyen izmos háta és széles vállai vannak. Kedvem támadt az arcom a hátára fektetni,és engedtem a kísértésnek…éreztem az illatát és azt,hogy hirtelen megfeszül az ölelésemben. Elengedtem!
- Kapaszkodj! –mondta és én belemarkoltam fehér pólójába.
Ahogy megérkeztünk a kis piacra a többiekre sem kellett sokat várnunk
- Mit csinálsz?- lépett a hátam mögé Seung Hyun.
- Küldök anyunak egy SMS-t hogy épségben megérkeztünk! Ne aggódjon.
- Ohh milyen figyelmes….- mosolyogtunk egymására.
Min Hwan is telefonált és meglepődve vettem észre valamit.
- Min Hwan…
- Hmm?
- A macid…- kezdtem,ő csak édesen rám mosolygott és így válaszolt:
- Legközelebb gyűrűt veszek neked! –annyira zavarba jöttem,hogy égett az arcom.
Végig mászkáltuk az egész piacot és rengeteg dolgot vettünk ,amit bedobáltunk a busz hátsó üléseire és elmentünk fagyizni! Mindenki megkapta a saját maga adagját és elindultunk a tengerpart felé,le a fagyizó lépcsőjén.
- Hong Ki!
- Hmm?
De akkor már késő volt,arccal a homokba landolt a fagylaltot feltartva .Felnézett,s mint egy gyerek örömmel tapasztalta,hogy a fagyi épségben van,ám öröme,csak egy pillanatig tartott,mert az édesség pofával lefelé landolt a homokban. Bánatában visszatemette az arcát a homokba. Annyira nevettünk,hogy nem tudtuk abbahagyni. Felállt és a tölcsért mérgesen földhöz vágta és elviharzott a tenger felé.
- Hong Ki várj! –szaladtam utána. - Sajnálom,hogy kinevettelek! –fogtam meg a karját,de olyan erővel taszított el,hogy nekem fájt.
- Aúúú… Hongki! –kiabáltam utána a karomat fogva. Eléggé eltávolodtunk mindenkitől. Mégis mentem mögötte szép lassan,míg végül megállt és én is megálltam pár méter távolságra tőle.
Torkaszakadtából kiabált egyet a tenger felé fordulva a sziklák visszaverték a hangját. Félve mentem oda hozzá…
- Hong Ki? –ahogy a szemembe nézett,zavarodottságot,fájdalmat láttam. - Sajnálom! Nem akartalak kinevetni… Megsérültél?
- Nem!
- Hála Istennek! –könnyebbültem meg. - Mi a baj? Tudok segíteni?
- Csak te tudsz rajtam segíteni !- nézett rám kétségbeesetten.
- Mond csak!- leszegte a fejét,tétovázott a kérés előtt…
- Éhes vagyok! –nézett fel.
- Ennyi? –nevettem.
- Ühüm!
- Na ,gyere,menjünk haza és főzök neked valami finomat! – alig mondtam ki a szavakat a többiek szaladva jelentek meg a hátunk mögött.
- Minden oké? –lihegett Jong Hoon.
- Igen,menjünk haza,mert őfelsége éhes!
- Az egész cirkusz a fagyi miatt volt Hyung? –karolta át a vállát Seung hyun.
- Éhes vagyok! –bólintott egyet.
Minari hazafuvarozott és otthon vidáman ültünk a megterített asztalhoz.
- Lemegyünk a tengerhez? –kérdeztem immár mosogatás közben.
- Nekem nem sok kedvem van,de ti menjetek nyugodtan!- mondta Hongki!
- Mi megyünk veled Noona! –ajánlkozott a két kis makane.
- Én maradok Hong ki-val ha nem baj! –Mondta Jae Jin.
- Akkor négyesben megyünk?- néztem kérdőn Jong Hoon felé,aki segített nekem a mosogatásban és ő szívdöglesztő mosollyal az arcán bólintott egy nagyot!
- Menjetek akkor öltözni! Én ezt befejezem! –sürgettem meg őket és mire befejeztem a mosogatást,el is készültek.
- Nem unalmas a TV? –kérdeztem a kanapé mögé lépve Jae Jin-t és Hong Ki-t.
- Mivel keveset tudunk felszabadultan TV-zni,így nem!
- Ahh ennyire elfoglaltak vagytok?
- Te is az vagy… vagyis az lennél. - mondta Jae Jin,ami picit elszomorított.
- Ne aggódj! –vágta fejbe Hong ki a mellette ülő Jae Jint. - Mindenre emlékezni fogsz hamarosan!
- Mikor a legkevésbé fogsz rá számítani,akkor fognak visszatérni a dolgok! –jelent meg a mindig bölcs Jong Hoon a hátam mögött. A rövidnadrágján kívül nem volt rajta semmi,zavarba jöttem, ahogy végigmértem tökéletesen kidolgozott testét. Elfordítottam a tekintetem ,oda jött mellém és a kanapéról elvette az atlétáját ,majd tovább ment a konyha felé.
- Noona!
- Hmm? –fordultam Min Hwan felé, és újra kellett tanulnom levegőt venni a látványtól. A két kis makene félmeztelenül állt előttem.
- Öltözzetek fel inkább!
- Strandolni megyünk! –mondta Seung hyun.
- Mindegy!- rohantam be a szobámba felöltözni.
- Ha-Neul!- szóltam magamhoz a hátamat az ajtónak vetve. - Még jó,hogy nem hallják a gondolataidat,mert akkor most bajban lennél. - Hideg vízzel megmostam az arcom s felvettem a fekete bikinimet egy kék-korall ,kis lenge felsővel együtt! A hajam felkötöttem egy copfba és napszemüveget is vettem fel.

HONG KI POV: - Mehetünk? –Jelent meg Ha-Neul stílusosan ,mezítláb topogva a padlón.
- Reméltem nem lesz rajtad felső!- piszkálódott Seung Hyun mellettem a kanapén,s mivel túl közel volt,levágtam neki egy apró taslit.
- Auuu Hyung!
- Bunkó!
- Ne üsd a fejem! Mi lesz ha valami baja lesz az eszemnek?
- Annak nem eshet baja ami nincs! –mondtam.
- Perverz..- suttogta Jae Jin.
Végül mind lesétáltunk a tengerpartra.
- Ez így nem igazságos! –nyafogott tovább Seung Hyun.-Ő látott minket alsóban ,meg lehúzta a gatyám is.
- Te tényleg hülye vagy! –fintorogtam rá.
- Jól van na!
- Ajshh…- emeltem fel az öklöm!
- Hallottam mindent!- szaladt el mellettünk Ha-Neul,lekapva a felsőjét és berohant a vízbe!
- Ez az! –szorította ökölbe a kezét Seung Hyun diadalittasan…bokán rúgtam mérgemben ,melynek következtében ugrálni kezdett a homokban,majd lerogyott a földre.
- Hyung! –nyafogott. - Viccelni sem lehet?
- Kímélj meg a perverz vicceidtől.
- Le ne harapd a fejem… -Ohhhh - mutatott meglepődve Ha-Neulre. - Mikor vette vissza a pólót? Ahhhh…- Dőlt hassal a homokba sírást színlelve. Ha-Neul felé guggolt.
- Elégedett vagy?
- Whháá- rezzent össze Seung Hyun ijedtében. - Megijesztettél! Nem vettem észre,hogy ide jöttél.
- Túlságosan elvoltál foglalva az önsajnálattal….- mondtam,amin Ha-Neul vidáman kuncogott egyet!
- Jössz? –kérdezte,de már futott is a víz felé.Alig ért be a vízbe,Min Hwan elkapta a derekát és forgott vele…sikítozott,hangosan nevetett,látszólag élvezte Min Hwan társaságát.
- Jól érzi magát!- mondta Seung Hyun mellettem ülve,mert míg őket néztem,leültem a homokba mellé.
- Igen!
- Féltékeny vagy?
- Neem! Miket beszélsz? –jöttem zavarba.
- Ugyan Hyung,lehet Ha-Neult át tudod vágni,de minket,nem! Ahhoz túl jól ismerünk! Tetszik neked! Vagy mondjam azt,hogy szereted? –nézett rám apró vigyorral a száján .- Kemény helyzet…- tette még hozzá.
Unottan vállat vontam és néztem tovább a vidám,csurom vizes lányt,akibe fülig szerelmes vagyok!

32.fejezet! A zavarodottság kertjében!

Reggel arra ijedtem fel,hogy el fogok késni a munkából,de kis idő elteltével rájöttem,hogy már megváltozott az életem. Alig kászálódtam ki az ágyból,már csörgött is a telefonom az anyukám keresett!
- Szia! Nem tudok ma menni a munka miatt,de megkértem a barátaidat,hogy sűrűn nézzenek rád.
- Ugyan anya,nagy lány vagyok,tudok magamra vigyázni.
- Nem is ismered a környéket.
- Majd megismerem.
- Vigyázz magadra!
- Jó!
Amint letettem a telefont kaptam a következő hívást,nem is néztem a kijelzőt,csak gyorsan a fülemhez raktam.
- Hallo?
- Kwang vagyok!
- Kwang?
- A menedzsered!
- ahhh- bólogattam.
- Jól vagy?
- Igen!
- Az anyukád mindenkit körbetelefonált,akit ért,hogy figyeljünk oda rád.
- Aigo…. – motyogtam. - Sajnálom!
- Semmi baj! Majd nézz el a stúdióba,ha van kedved! – azzal le is rakta.
- Stúdió?- néztem a süket telefont,mikor kopogásra lettem figyelmes.
- Ezt nem hiszem el! –mérgelődtem.
Meglepetésemre egy ahjumma állt az ajtóban akit nem ismertem, ölében egy kutyával.
- Jó napot!
- Jó napot! Elhoztam a kisállatkádat…gondoltam most már itthon a helye.
- Ő az enyém?
- Igen! A neve Müzli!
- De édes!- vettem el a kezéből. - Köszönöm! –hajoltam aprót.
- Gyógyuljon meg! –mondta nekem.
- Igyekszem! –meghajoltam és az ahjumma el is ment.

- Éhes vagy? –simogattam a kutyust. - Lássuk mit találunk itt neked… - kutatni kerestem a hűtőmben és találtam benne virslit,azzal etettem meg.
- Van kedved sétálni? -a kiskutya lelkesedést mutatott a séta szó hallatán,így felöltöztem és rendbe szedtem magam. Elindultunk a számomra jelenleg még új szőrpamacsommal.
A lakást elhagytam pár utcával,de nem tudtam merre kell mennem vagy merre találom a stúdiót.
-Oh Ha-Neul! –hallottam a kiabálást. Hirtelen nagy tömeg gyűlt körém,ijedtemben felkaptam az ölembe a kutyát,nehogy eltapossák.
- Kérem hagyjanak! –estem kétségbe.
- Jól van már?
- Emlékszel már?
- Mikor énekelsz újra?
- Kérem hagyjanak!- bújtam oda a kutyához.
- Hongki Oppa a miénk!- nézett rám egy lány nagyon mérgesen, nem tudtam miért mondja ezt nekem… a következő percben megragadta valaki a kezem. Sikítani akartam,de nem tettem.
- Ne félj! –súgta és felismertem a hangját,annak ellenére,hogy sapkában és szemüvegben volt teljesen beöltözve,tudtam,hogy ki ő.
A biztonsági emberek gyorsan ott teremtek ,míg mi kimentünk a tömegből,addig feltartották az őrült, kíváncsi rajongókat.
Nem néztem hova megyünk,csak néztem a erektől duzzadó izmos karokat,ami erősen mégis lágyan tartotta a kezem.
- Jong Hoon?
- Hmm?
- Hová megyünk?
- A próbaterembe! – mosolygott rám hátra ,miközben levette a napszemüvegét.

HONG KI POV:

Az ablakon keresztül figyeltem a nagy tömeget az épület előtt. Nem tudtam mire vélni ezt a sok embert most,akik Isten tudja hogy, de idekeveredtek pillanatok alatt.
- Jött valaki hogy ennyi ember van a stúdió előtt?- kérdeztem a fiúkra nézve,mikrofonnal a kezemben.
- Nem tudok róla. - mondta Jaejin.
- Én sem!- mondta Min Hwan. Seung Hyun csak simán vállat vont.
- És Jong Hoon?
- Lement a boltba! – szólalt meg végül Seung Hyun a gitárja mögül.
- Lehet miatta van ez a nagy tömeg!?
- Valószínű!- nézett ki az ablakon Jaejin.
- Meg kellene mentenünk?
- Hülye vagy? –torkolta le Jae Jin.
- Akkor még nagyobb felfordulás lenne,ha odamennénk,majd a biztonságiak elintézik. –mondtam.
- Bocs a késésért…- vágta ki az ajtót Jong Hoon mögötte Ha-Neul-el!
- Sziasztok! –hajolt volna meg Ha-Neul,de teljes erőből belefejelt Jong Hoon könyökébe.
- Auuuu… fogta a fejét.
- Jól vagy? –ijedt meg Jong Hoon.
- Nem !
- Menjünk az orvoshoz.
- Nyugi… jól vagyok,csak nincs megszokva a kigyúrt Jong Hoon. Nem így emlékszem még rád.
Jong Hoon még bele is pirult,ahogy flörtölgettek egymással…
- Gyere ülj le! –karolta át Seung Hyun a vállát.
- Próbálni fogtok?
- Igen! Lesz egy nagy koncertünk majd Hong Kong-ban.
- De jó! És miket fogtok játszani?
- After love,Love sick ,Hello Hello,Like the bird és még nagyon sok mindent.
- És az I will get you-t?
- Azt is!
- Az…
- …. A kedvenced… - fejeztem be a mondatát.
- Igen, a kedvencem! –mosolygott rám.
- Az I will get you-ban majdnem leköröztél az egészet nagyon jól elgitároztad.
- Komolyan majdnem leköröztelek? – jött lázba mindezek hallatán.
- De csak majdnem! –tette a kezét a fejére.
- Nekem olyan mintha még most gyakorolgatnám.
- Már tudod… - borzolta össze a haját. Gondolkodás nélkül megfogtam Jong Hoon csuklóját és levettem Ha-Neul fejéről. Nem is értettem meg mit csináltam,csak mikor Jong Hoon kérdően pislogott rám… elengedtem a kezét és a fejemet ráztam!
- Khhmm… - köszörülte meg a torkát Seung hyun.- Mi lenne,ha elutaznánk pár napra a tengerhez?
- Ez nagyon jó ötlet!- lelkesedett Min Hwan. - Ránk fér a pihenés.
- Tényleg szabad?
- Ahha,megszervezzük!- mondta Jong Hoon.
- Úgy örülök,hogy a barátotok lehetek! –örömében átölelte a mellette ülő Jong Hoon-t. – Jajj,bocsánat. - engedte el hírtelen és elpirult.
- Semmi baj! Megszoktuk a közvetlenséged! –mosolygott rá.
- Szeretnél a tengerhez menni Ha-Neul?- kérdezte Jae Jin.
- Igen!
- Még sose látta,jó hogy! –mondtam.
- Igen,még sosem láttam… azt hiszem! –nézett rám meglepődve.
- Akkor megyünk! Megdumáltuk. - lelkesedtek a többiek.
- Min Hwan beszélhetünk majd egy kicsit?
- Ohh… persze,csak szólj mikor.
- Rendben.

Elvonultam az egyik sarokba a gitárral és a kottáimmal. Néha-néha felpillantottam a vidáman cseverésző bandára. Kicsit sok volt nekem az elmúlt pár nap és nem tudtam tovább tettetni,hogy jól vagyok,így inkább lefoglaltam magam.
- Mi a baj? – ült le mellém Jong Hoon és a falnak vetette a hátát.
- Semmi. - rántottam vállat és belekortyoltam az ásványvizes palackomba.
- Engem nem tudsz becsapni! Mond ki! –nézett rám.
- Mit? Hogy féltékeny voltam? Igen, az voltam,az vagyok,nagyon sajnálom.
- Rám? Hülye vagy? Ha kérne sem kezdenék ki vele,mert tudom,hogy szereted.
- Már alapból akkor az voltam,mikor hagytam az érzéseimet ennyire elmélyülni. Azt hiszem ez elkerülhetetlen volt…- szorítottam össze a számat és bámultam a földet a két lábam között.
- Végül is… szép,okos,és tehetséges,olyan mint te…
- Most udvarolsz? –vigyorogtam rá.
- Persze! –vágta rá vigyorogva.
- Komolyra fordítva a szót,lehet mindenki beleszeretett volna,ha nem lettek volna ilyen nyilvánvalóak a szándékaid.
- És Min Hwan?
- Vele ugyan az a helyzet mint veled… Nem tudta az érzéseit letagadni,amit nem vethetsz a szemére,mert nem akar téged bántani.
- Tudom!
- Egyszerűen csak el kell fogadnotok majd Ha-neul döntését és továbblépni.
- Könnyű mondani…
- Fontos neked Ha-neul?
- Milyen hülye kérdés… igen…
- És Min Hwan…
Erre már nem tudtam mit mondani,mert Min Hwan is nagyon fontos ember az életemben!
-El kellett volna fogadnom a döntését mégis…
- Ezt meg hogy érted? –nézett rám értetlen tekintettel.
- Miattam volt a baleset.
- Miket beszélsz?
- Már nem bírom magamban tartani.. Kérlek ne mond el senkinek. - néztem rá kérőn és ő aprót bólintott.
- A baleset estélyén összevesztünk mi hárman,ráadásban nem voltam józan. Olyan dolgokat mondtam Ha-Neulnek,amiket nem kellett volna,de ahogy láttam őket csókolózni és választ kaptam a régen várt kérdésemre,egyszerűen nem tudtam elfogadni. Mérges lettem és teli lettem keserűséggel.
- Mit csináltál? -hallgatott tovább.
- Tudtam,hogy ezzel elég közel kerültek egymáshoz,mégis,mikor megkerestem,hogy megbeszéljük a dolgokat megcsókoltam….
- Hong Ki…
- Megijedt és el akart futni,de én bevallottam neki mindent,amivel csak olajat öntöttem a tűzre.
- Végül is nem tettél semmi rosszat…
- Miattam van minden.
- Nem,ez nem Ha-neul vagy Min hwan hibája,és végképp nem a tiéd,ne érezd magad felelősnek,mert nem Ha-Neul okozta a balesetet,hanem a másik autós… -néztem rá hitetlenkedve. - Én is így meg voltam lepődve mint te,mikor megtudtam,mert azért valljuk be mindenki arra gondolt Ha-Neul csinált valami galibát,mert elég szarul vezet! –nevetett és tudtam,ezzel akarja oltani a feszültséget.
- Mi lesz,ha visszaemlékszik?
- Készülj fel mindenre és akkor nem ér meglepetés. Igaz nem lesz könnyű,mert még mindig látom rajtad,hogy reménykedsz…
- Ennyire látszik?
- Igen!
- Vajon miről akar vele beszélni? –néztük a teremből távozó Min Hwan-t és Ha-Neult.

MIN HWAN POV:

- Ha-Neul?
- Hmm?
- Baj van?
- Nem hiszem,csak zavar valami. Megkérdezhetem?
- Persze! –sétáltunk a folyosón.
- Nagyon kellemetlen nekem erről beszélni,mert nem tudok semmit,és nem tudom,hogy álom volt,vagy valóság …muszáj tudnom,hogy… szóval,mi jártunk?- kérdezte elpirulva és félénken. - Valamit biztos összekeverek,csak a videó közben,amit Hong Ki csinált visszaemlékeztem,egy csókra veled….
- Jól emlékszel! –felkapta a fejét és a szemembe nézet,de gyorsan el is fordította a tekintetét. - De még nem járunk. Vagyis nem lett kimondva semmi. Szóval majd még várok egy konkrét válaszra!
- De…
- Tudom most nem tudsz nekem válaszolni,de ha eddig vártam,várni fogok még,és bármi is legyen az, emelt fejjel fogom fogadni.
- És ha nem nyerem vissza az emlékezetem?
- Ha szeretsz nem felejtesz el! Engem meg csak szeretni lehet. - vigyorogtam.
Elnevette magát legédesebb nevetésével.
- Ne aggódj! Hamarosan emlékezni fogsz,mert kipihened magad a tengernél.
- Már nagyon várom! –léptünk be a próbaterem ajtaján.
- Mit vársz Nonna?- kíváncsiskodott Jae Jin.
- A tengert.
- Ohh.. Remélem bikiniben leszel,mert ha nem,akkor nem sok látnivaló lesz! –pengette meg a gitárját Seung Hyun az elég szexista megjegyzés után. Ha-Neul bambán magára nézett ,majd elgondolkodó arcot vágott,amin nem tudtam nem nevetni.
- Mi olyan vicces?- paskolta meg a vállam. - Elképzelted?
- Neeem! –tiltakoztam.
- Choi Min Hwan!! Mond meg az igazat!
- Nem mondom! Gyere inkább doboljunk!- ragadtam kézen és a dob felé vonszoltam.

Tudtam ezt akkor is és most is,hogy ez a lány felfordíthassa az egész életünket,de sem a barátságról,sem a szerelemről nem vagyok hajlandó lemondani.

31.fejezet! - Minden megváltozik!

A feszültség szét akart feszíteni a váróteremben. Türelmetlenül vártunk az intenzív osztály előtt,hogy hírt kapjunk Ha-Neul állapotáról.
- Elnézés! – köszönt rám egy középkorú nő. Felpillantottam rá,először azt gondoltam,hogy egy rajongó,de könnyes aggódó szemeit látva észbe kaptam,hogy talán ő Ha-Neul anyukája.
- Te biztos,tudod,hogy hogy van a lányom. - Mikor megbizonyosodtam róla,hogy ez az ahjumma tényleg Ha-Neul anyukája,felpattantam és a farmerembe töröltem izzadt tenyerem. Udvarisan köszöntünk ,majd a Min Hyuk-al érkezett férfi felé is udvariasan meghajoltunk,gondolva,hogy ő Ha-Neul édesapja.
- Ön biztos Ha-Neul anyukája,Song Sang Me a nevem,sajnos még nem tudunk semmit .
- Bocsássák meg a faragatlanságom. - hajolt meg kissé. - A nevem Hee Young és Ha-neul édesanyja vagyok! – mondta zokogva,majd a férje vállaira borult,amitől még idegesebb lettem. Nem kellett sokat várnunk ,megérkezett az orvos,amint megláttuk,úgy ugrott fel mindenki a helyéről,mint akibe a bolha csípett.
- Túl van az életveszélyen,de sajnos még kómában van,hamarosan felébred és akkor többet fogok tudni mondani az állapotáról. Most menjenek haza,ne zavarják,holnap reggel már lehet látogatni!

Hazamentünk,nem tudtam nyugodtan aludni,videó játékokon próbáltam levezetni a feszültséget,de az is csak idegesített most.
Reggel első utam a kórházba vezetett a többiek még aludtak. Bementem a kórterembe,a feje, fehér gézbe volt kötve,a keze is takarva a horzsolásokat a jobb karján. Az orrából csövek lógtak ki,a kezében tűk voltak… a szívem összefacsarodott,hogy így kellett látnom. Leültem az ágya melletti székre és megfogtam az épp kezét. A fejemet leszegtem és azt suttogtam „sajnálom,kérlek gyógyulj meg.”
- Szia! – jelent meg a hátam mögött Hee Young. Felpattantam ,de még mindig fogtam Ha-Neul kezét.
- Ahjumma…
- Nem néz ki olyan rosszul,mint amilyenre számítottam. Már hajnalban bejöttem hozzá.
- Én sajnálom!
- Ugyan! Nem a te hibád! Mindig rosszul vezetett.
- Megmozdult a keze! – meresztettem ki a szemem.
- Szólok az orvosnak. - rohant el. Ha-Neul szépen kinyitotta a szemét. Hunyorgott és bekötött kezét a szeme elé tette.
- Jól vagy? –fogtam még mindig aggódva a kezét.
- Mi történt? –nézte bekötött kezét,majd hírtelen rám nézett.
- Te miért vagy itt? –rántotta el a kezét,amit ez idáig fogtam.
- Sajnálom,amit tegnap tettem! Kérlek bocsáss meg.
- Tegnap? Mi? Nem értem! Anya,nem értem,mit beszél,nem értem miért van itt? – esett kétségbe. Ránéztem a hátam mögött álló ahjummára,aki kezét tördelve ,könnyes szemmel nézett a lányára.
- Semmi baj Ha-neul! Ő a barátod!
- Nem értem,fáj a fejem!
- Minden rendben Ha-Neul! Nézz rám. - lépett az orvos az ágyához és belevilágított a szemébe egy kis lámpával. – Fáj valahol?
- Csak a fejem!
- Nővér kérem egy CT-t készítsen elő! Mindjárt visszajövünk Ha Neul,addig pihengess.
Mindenki kiment a folyosóra,aggódó tekintettel néztük az orvosra.
- Mi a baja a lányomnak?Miért ilyen zavarodott.
- Nem tudom biztosan megmondani,csak a CT vizsgálat után,de a több éves tapasztalatomra alapozva a jelenlegi helyzet,hogy Pszihogén amnéziával állunk szemben.
- Ez miért van?
- A balesetben közvetlen sérülés nem érte az agyat,de a sokk és a stresszes életmód miatt kiesett neki egy bizonyos időtartam,ami szép lassan vissza fog neki jönni,csak idő kell,lehet egy hét múlva már emlékezni fog,lehet egy év is kevés. Ebben az időszakban sokat fog sírni,de bánjanak vele úgy,mintha mindenre emlékezne! – Míg mindent megtárgyaltunk a doktorral Ha-Neul elszenderedett.
- Anya?
- Igen kicsim?
- Azt álmodtam,hogy énekesnő vagyok.
- Az vagy Ha-Neul,csak nem emlékszel rá,de szép lassan fogsz. Mindent elmagyarázok!- ült le Ahjumma az ágy szélére.
- Bármit is mondok,tudom,hogy jól fogod fogadni,és tudom,hogy tudni szeretnéd,mire nem emlékszel!-Ha-Neul csak bólogatott. - Légy erős. Rendben? –nézett a szemébe.
- Ő itt Lee Hong Ki! –mutatott rám.
- Azt tudom,de mit keres itt egy idol a beteg ágyam mellett?
- Ő ,nagyon jó barátod!
- Ezt nem tudom elhinni,hisz egyszer találkoztunk.
- De mindennek már lassan egy éve Ha-Neul.- mondtam. –Azóta debütáltál és rengeteg híres barátod van.
Rázta a fejét,mint aki nem hiszi el,és valójában nem hitte el.
- Nézd! – Ahjumma elővette Ha-Neul első albumát a táskájából. Ha-Neul kikapta a kezéből és kapkodva nézegetni kezdte!
- Ez.. Ez.. Ez.. az én albumom?
- Az első! –mondtam!
- Miért van másik is?
- Igen! Híres vagy és a legtöbbször a szabadidődet velünk töltöd. - Hitetlenkedve nézett ránk.
- Sikerült kicsim,énekesnő vagy! –mosolygott rá fülig érő szájjal az édesanyja. Ha-Neul szeme könnybe lábadt és nem tudta visszafogni a sírást. Keservesen sírt,nem tudtam mit tehetnék.
Min Hwan a semmiből jelent meg és fülhallgatót nyomott Ha-Neul fejére,aki kisírt szemeivel nézett Min Hwan-ra,aki fogta a fejét. Feleslegesnek éreztem magam,így félre léptem. Heves zokogása abbamaradt és úgy éreztem,hogy rajtam van a sor. A torkom szorított,de visszanyeltem a könnyeim.
- Ez az én hangom!- nézett szipogva Min Hwan szemébe,aki lelkesen bólogatott.
- Bizony! –bólogatott tovább Min Hwan.
- Emlékezni akarok!
- Emlékezni fogsz!- szólalt meg az orvos,amint belépett a kórterembe. - És valószínű néhány nap múlva már haza is mehetsz.

Min Hwan-al együtt jöttünk el a kórházból… én vezettem,mert ő taxival jött. Nem beszélgettünk a köztünk kialakult helyzetről és a hármunk kapcsolatáról sem. De jobb is volt így.
A napok nehezen ,de gyorsan teltek. Fellépések,fotózások,interjúk,és a rengeteg munka a dalokkal gyorsan kitöltötte az időnket. Bármilyen fáradt voltam,bementem meglátogatni Ha-Neult,akinek lekerült a fejéről a kötés és holnap haza is jöhet.
Szorgosan készültünk az „Üdv újra itthon” bulira. Még tortát és ételt is rendeltünk. Készítettem egy videót,amit majd meg szeretnék neki mutatni. Ugyan az újságok teli voltak Ha-Neul balesetével és kitalált pletykákkal… címlap sztori : „ Oh Ha-Neul autóbalesete súlyos amnéziát okozott!” – Szerencsére Kwang és a producer kézben tartják a helyzetet,így nem kell semmi miatt aggódni.
Ahogy belépett az ajtón,nagy hangzavarral üdvözöltük mindannyian,akik ismerik őt.
Kicsit meglepődött,és fürkészve nézte végig az embereket,akik a nappalijában álltak. Nem hitte el a helyzetet,hogy tényleg azokkal az emberekkel van minden nap,akikkel annyira szeretett volna lenni egész életében. Szívemet melegség töltötte el és boldog voltam,hogy újra a közelemben tudhatom,még akkor is,ha nem emlékszik rám,és akkor ,ott,úgy gondoltam,talán jobb is .

HA- NEUL POV:

Belépve állítólagos otthonomba kicsit sokkoló volt a régi lakásomhoz képest. A nappali közepén ott állt az FT ISLAND és a CN BLUE valamint Oh Won Bin is… Mindenkit nagyon tisztelek és felnézek rájuk,és álmomban sem gondoltam,hogy egyszer valamilyen oknál fogva,amire még nem emlékszem ,de itt vannak miattam.
- A fiúkat nem kell bemutatni,de én bemutatkozom. Song Sang Me vagyok a stylystod és sminkesed.- mondta pici babával a kezében. - Ő pedig itt a kicsi On Yu ,ott voltál a születésénél,és végig izgultál. Szeretnéd megfogni? –kérdezte,de nem várta meg a választ,hanem átnyújtotta a babát. Annyira édes volt,ahogy nagy csillogó szemeivel rám mosolygott,önkénytelenül is mosolyognom kellett rá és ringatni kezdtem.
- Jól áll a kezedben Ha-Neul. –lépett elém egy 20-as évei végén járó férfi.
- Kwang vagyok a menedzsered! Jól nézel ki.
- Köszönöm. - hajoltam aprót a babával a kezemben.
- Húúú ,de furcsa,hogy nem viccelődsz.
- Igen? Szoktam? –néztem rá mosolyogva.
- Folyamatosan! –szólalt meg Hong Ki.
- Ez rossz? Ne haragudjatok,kicsit zavarban vagyok! –pirultam el.
- Neem, ez jó,ezt szeretem benned. - magyarázta a kezével hadonászva Hong Ki. Mindenki Hong Ki-t nézte,aki zavarában lesütötte a fejét. Elnevettem magam.
- Ez aranyos volt. - mondtam zavaromban.
A babát visszaadtam az anyukájának és körbenéztem a lakásban. Az asztalon egy képkeretben én az FT Island és a CN Blue voltunk egy képen.
- Ez mikor készült? – Néztem rájuk.
- Hong Ki születésnapján. - adta a gyors választ Yong Hwa.
- Biztos jól szórakoztunk,ahogy a képet nézem. - mosolyogtam rájuk és csak bólogattak.
- Tudom ismerjük egymást,de nem igazán érzem ,ezért szeretnék bemutatkozni…. Oh Ha-Neul vagyok! Köszönöm,hogy itt vagytok és időt szántok rám.
- Határozottan szerényebb lett!- töprengett JaeJin,és mindenki nevetésben tört ki!
- Csak még zavarban van!
- De mikor megismertük majdnem egy évvel ezelőtt,akkor is közvetlenebb volt.
- Hahó én is itt vagyok,nem zavar titeket?
- Na, az ilyen beszólások Oh Ha-Neul-ösek. –mutatott rám Min Hwan.
- Szép lassan majd visszatérek,addig is türelmet kérek!
- Addig is ülj le ide!- ragadta meg a kezem Hong Ki és a kanapéra ültetett. Önkénytelenül is a kezemet fogtam ,ahol megérintett ,a keze forróságának hiányát éreztem,mikor elengedte a kezem. Elpirultam.
Egy film indult el a Tv képernyőjén.
- Ez a debütálásod!- mondta Hong Ki. Csodálkozva néztem és könnyeztem. Egy ilyen fontos dolgot az életemben, elfelejtettem.
- Ez az első kliped! –folytatta. Az én dalom, készült klip. A szívem megtelt érzéssel és fojtogatott a sírás.
- Ez pedig a második. - Kikerekedett a szemem. Egy duett Oh Won Bin-el.
Ránéztem Won Bin-re,aki édesen mosolygott rám karba tett kézzel. A táncos résznél fülig pirultam félszegen néztem vissza Won Bin-ra aki már vigyorgott valószínű a piros arcomon.
A videó fellépéseket,fotózásokat és a fiúkkal töltött pillanatokat tartalmazott.
Valószínű egy próba alatt lelöktem Hong Ki-t a kanapéról. Jót nevettem rajta,de azért ránéztem Hong Ki-ra.
- Bocsi!
- Már megszoktam a szadizmusod.
- Igazán? – nevettem tovább.
- Miért löktelek le?
- Ha jól emlékszem olyan megjegyzést tettem,ami nem tetszett!
- Akkor jogos volt. - nevettem tovább.
A videó jót tett nekem,mert halványan pár dologra vissza tudtam emlékezni.
A következő részlet a videóból,kéz a kézben táncikáltunk Min Hwanal és egy gyerekdalt énekeltünk. A végén nagy nevetésben törtünk ki. Mosolyogtam én is ,de hírtelen bele nyílalt a fejembe.
- Aúúúú… - fogtam a fejem.
- Mi a baj? –Kérdezte az anyukám.
- Semmi ,csak bevillant valami. - Teljesen belepirultam egy emlékfoszlányba,amint Min Hwan-ra néztem.
- Biztos?
- Igen! –néztem tovább az értetlenül pislogó Min Hwan-t.
A következő egy kép volt rólam fekete mini ruhában voltam.
- Ez… Ez… Ez… - mutattam ide-oda a fiúkra nézve.
- Ez te vagy Noona! –mondta Min Hwan és a mai napon többszörösen is fülig pirultam.
Hong Ki széles mosollyal integetett nekem a Tv-ből.
„Szia Ha-Neul,talán még nem emlékszel rá,de nagyon jó barátok vagyunk és sok vicces,érdekes kalandban volt már együtt részünk. Egy csodálatos énekesnő vagy aki rengeteg mindent elért ezalatt az egy év alatt. A videóban azokat a pillanatok vannak,amiket elfelejtettél. De ne aggódj,hamarosan emlékezni fogsz mindenre,mert mi a barátaid,itt leszünk melletted. De amikor kutattam a videók között rábukkantam egy merényletre,először azt hittem Seungh hyun és Jaejin műve volt,de rá kellett jönnöm,hogy a két ártatlannak tűnő ember nem is olyan ártatlan. Ha majd emlékezni fogsz nem csak a jó dolgokra,hanem a rosszakra is,mert azok is voltak és bárcsak visszapörgethetném az időt ,hogy azok a dolgok meg se történjenek. Sajnálom. áhhh- mérgelődött és kicsit szomorúnak láttam az arcát,de újra ott volt a Hong Ki mosoly és folytatta. – Nevess egy nagyot! Hidd el a csínytevéseid elég viccesek így utólag,de lehet akkor nem annyira örültek neki az áldozatok! Érdekes módon valaki mindig társult hozzád. - nevetett! Gyógyulj meg! –intett és a következő részlet,már az volt,hogy valamit elrejtek egy párna alá.
- Az egy puki párna volt. - mondta Hong Ki- „Jong Hoon bejött a terembe nagyon fáradtan és levágta magát a párnára. A hangok után óriási nevetés tört ki! „
- Szóval te voltál a tettes! – mosolygott szégyenlősen.
- Ezek szerint…- mosolyogtam.
Seung Hyunnal fejünkön egy nagy kacsa jelmezzel kacsatáncot jártunk. Vicces volt.
- Ez a cucc honnan volt?- néztem rá.
- Egy fotózáson voltunk és ott találtuk. –mosolygott.
Min Hwan-t elbuktatta Hong Ki,és majdnem bekapta a kamerát.
- Ezt te vetted fel.
- De Hong Ki találta ki. - nevettem.
- Igen! –csapott a tenyerébe Hong Ki. - Emlékszel rá,ez már jó jel.
- Valami rémlik!- pislogtam.

A kamerának intettem ,kicsit sötét volt a kép.
- Ebből mi lesz?- néztem rájuk.
- Majd meglátod. - mondta Min Hwan.
„- Gyere Min Hwan! –suttogtam a kamerába és mutattam a kanapén alvó Hong Ki-ra.”- Ránéztem a vigyorgó Min Hwan-ra és utána néztem tovább a kis filmet. - „Elővettem egy piros rúzst és óvatosan kikentem Hong Ki száját.” –a számhoz kaptam vigyorogva. -„Min Hwan maga felé fordította a kamerát.
- Sajnálom Hyung!
- Gyerünk gyerünk. - hallatszott sürgető hangom a háttérből. Kiértünk és elkezdtem énekelni a Bad Woman refrénjét,majd elnevettem magam. Felvettem egy hosszú tollat és elindultunk visszafelé. Először Hong Ki talpát kezdtem el a tollal irritálni,majd az orrát. A piros rúzst szétkente az arcán. Megigazítottam neki újra a sminkjét.
- Így ni! Szép vagy Hong Ki. - mutattam a pólójára és egy lyukba beleakasztottam a mutató ujjam. Visszafojtott kuncogásokat lehetett hallani,majd lábujjhegyen gyorsan elvonultunk és mikor már az ajtón kívül voltunk kiengedtük magunkból azt a nevetést,amit bent tartogattunk.”

- A pólóm kiszakadt a próbán. - magyarázkodott röhögve Hong Ki.
A videó végén képek váltakoztak,rólam,rólunk ,fellépésekről. A legvégén egy közös kép volt rólam és Hong Ki-ról.
- Ez igazán aranyos volt tőled Hong Ki. - mondta az anyukám.
- Köszönöm! –mondtam neki. - Úgy látom nagyon jól szórakozunk együtt.
- Noona ,te egy igazi csínytevő vagy! –mondta Jaejin.
- Ezt nem most hallom először!Úgy látszik jól kiismertetek. - néztem az anyukámra,aki mindig azt mondta rosszabb vagyok,mint az öcsém,pedig ő fiú.
- Naná- vágta rá Jong Hoon. - Nehéz zavarba hozni,de neked sikerült párszor. - vigyorgott rám.
- Mikor lerántotta Seung Hyun gatyáját…- nevetett Jae Jin.
- Mi? –meresztettem ki a szemem,majd a meglepődött anyukámra néztem,aki végül elnevette magát.
-Min Hwan születésnapján volt,van arról is felvétel.
- Köszönöm,azt azt hiszem kihagyom!
- Pedig szexinek találtál Noona.- vihogott Seung Hyun.
Tátott szájjal nevettem.
-Hjjaaa!!! Mit gondol rólam az anyukám és az öcsém?- nem bántóan ,inkább viccesen mondtam,közben én is nevettem zavaromban.
- Noona! –szólt az öcsém. - Mindig is tudtam,hogy bolond vagy!
- Ki akarsz kapni? –mutattam felé vigyorogva a mutató ujjammal.
- Húúú… félek… - meresztette ki a szemét. - Az amnézia egyáltalán nem változtatott meg,ennek nagyon örülök.
Odamentem és összeborzoltam a haját.
- Szép lassan emlékezni fogok mindenre.

Beszélgettem Won Binn-el és a CN Blue-s fiúkkal ,akik nagyon közvetlenek voltak velem,de nekem olyan volt,mintha most találkoztunk volna először. Sang Me hazament a babával a menedzseremnek is mennie kellett,de azt mondta sűrűn fel fog hívni és meglátogat,hogy mindenről tájékoztasson. Végül egyedül maradtam és én próbáltam megismerni idegennek tűnő otthonom.

30.fejezet!-Bonyodalmak!

A Vasárnap egy csodálatos napsütéses napnak ígérkezett! Sang Me-hez tartottam a kórházba. Már a bejáratnál tartottam,mikor kaptam egy üzenetet: „ Este átjössz vacsorázni?” –kérdezte az SMS-ben Min Hwan.
„Veszek pár cuccot és átmegyek!” –válaszoltam neki.
Sang Me a kis On Yu-val a karjában ült az ágyon.
- Ohh Istenem! De édesek vagytok!- léptem be a terembe. - Megfoghatom?- átnyújtotta nekem a picit és leültem vele szemben a székre!
- Nehéz volt ugye? –néztem Sang Me-re!
- Igen! De megérte!
- Ügyes voltál! –mosolyogtam rá.
- Ki vagy virulva! Történt valami?
- Ami azt illeti,igen! Randiztam Min Hwan-al.
- Komolyan? –tátotta a száját.
- Igen! És megkért,hogy legyek a barátnője!
- Mit válaszoltál?
- Még semmit. - néztem a babát a karomban. - Nyugtalan vagyok! Min Hwan tényleg a legédesebb pasi,akit valaha ismertem,udvarias,kedves és figyelmes és mindennek fejében még jóképű is. Mégis…
- Mitől félsz? A boldogságtól?
- Nem! Nem tudom elmagyarázni ,ez egy nyugtalan érzés belül.
- Csak beképzeled magadnak!
- Lehet!- és ebben a pillanatban jelent meg a nővér és elvitte a pici babát.
- Egyébként is ,ő is a barátom!
- És?
- Megfogadtam magamnak,hogy barátba nem szeretek bele,lehet ez is a bajom!
- Biztos,hogy ez a bajod,de már mondtam neked,hogy ezt az elvedet csúnyán fel fogod rúgni.
- Nem fogom. Eddig még mindig csak zűr volt abból,ha egy barátba szerettem bele. Élő példa Young.
- És mi van Hong Ki-val?
- Mi lenne vele?- néztem rá értetlenül.
- Mit gondolsz róla?
- Úgy gondolom,hogy ő egy örök gyerek…
- Akárcsak te!- vágott a szavamba.
- Mindig bolondozik,vicces kedves és mindig megnevettet,vagy épp megvigasztal. Már az elejétől kezdve nagyon közvetlenek vagyunk egymáshoz! Ahhh…- kaptam az arcomhoz vigyorogva. - Rögtön zavarba jövök,ha arra gondolok,mennyit sírtam előtte.
- Szereted?
- Igen! –szaladt ki a számon!
- Ha Neul?- meresztette rám Sang Me a szemeit.
- Nem úgy gondoltam,hogy szerelemmel. Barátilag!- tiltakoztam kézzel-lábbal. Majd kifújtam a levegőt és hátradőltem a széken.
- Biztos vagy benne?
- Igen! Biztos! – néztem a szemébe,miközben kimondtam ezeket a szavakat.
- Ha szerelemmel szeretném,akkor Min Hwan-ba is szerelmes lennék,és két személybe egyszerre nem lehet szerelmes az ember.
- Majd idővel eldöntöd melyiket szereted jobban!
- Fejezd már be! Mondom,hogy csak barátként gondolok,főleg Hong Kira!
- Akkor Minari a választottad!
- Hagyjuk! – már bosszantott a találgatózás,nem értettem saját magamat sem,de Sang Me még jobban összezavart!

Egy fotózásra kellett mennem,de előtte még beugrottam a stúdióba,ahol találkoztam a CN BLUE tagjaival.
- El vagytok veszve! –mondtam nekik.
- Sok a munkánk,készül az új album!
- Majd megnézem!
- Gyere be a próbára! –hívott Yong Hwa
- Mehetek?
- Persze!
Az új dalukat játszották el nekem a Hey You-t és a Still in love-ot.
- Bár mindkettő jó,de a Still in love a kedvencem, nagyon jó a ritmusa a dobot imádom! –mondtam nekik. - Nehéz dobolni? –kérdeztem Min Hyuk-ot.
- Szeretnél megtanulni?
- Igen!
- Gyere …próbáld ki!
- Tényleg? Olyan ritkán adódik úgy dob mögé ülnöm,hogy el is magyarázzák nekem a dolgokat.
- Azt hittem már Min Hwan rég megtanított.
- Persze,pont arra ér rá,hogy engem tanítgasson!- ültem le a dob mögé. A többiek minket figyeltek,kivéve Yong Hwa-t aki szorgosan telefonált,és addig nem akartam elkezdeni dobolni,míg be nem fejezi! Miután Min Hyuk megkezdte az „oktatásom” az idő elment és észre sem vettem,hogy időközben megjelent a teremben Hong Ki is,aki Yong Hwa-val társalgott.
- Szia! –intettem oda mosolyogva! Ő csak semmit mondó arckifejezéssel intett és tovább beszélgetett. Kicsit rosszul esett,mert nem tudtam mire vélni a viselkedését,de úgy gondoltam fáradt és ráhagyom! Elköszöntem a fiúktól és elindultam a reklámfotózásra,mivel szinte csak azt vállalok el és a képekből mindig kérek egy példányt! Ma is csodaszép ruhákat vehettem fel és a legjobban egy fekete csipkés mini ruha fogott meg! A hazafelé úton megálltam egy kis boltban és vettem mindenféle finomságot és az utam egyenesen Min Hwan-hoz vezetett. Arra gondoltam,már biztos majd éhen hal!
- Éhes vagy már? –nyitott ajtót.
- Mint a farkas! – meresztette rám nagy mandula szemeit.
- Noona? Mi az mi az? – mutatott a mappára a kezemben!
- Fénykép!
- Muti muti muti!
- Nem!
- Naaaaa! –hisztizett,ahogy szokott. Kikapta a kezemből a mappát!
- Nem halsz bele,ha megnézem! –nyitotta ki a mappát.
- Woww… kerekedett el a szeme!
- Mondtam,hogy ne nézd meg! – kaptam el a kezéből!
- Csak még egy kicsit hagy nézzem Noona! –nevetett!
- Perverz!
- Kikérem magamnak!
- Hova kéred? Kiadom!
- Ez nem vicces Noona! – röhögött.
- Akkor miért nevetsz?
- Nem tudom! – nevettünk immár mindketten!
- Tada!!!- vettem elő a szatyromból egy nyalókát. Ki akarta kapni a kezemből,de nem sikerült neki!
- Vedd el ,ha tudod! – incselkedtem vele és a kanapéhoz futottam ,felálltam rá,onnan néztem.
- Látod,nem éred fel,mert kicsi vagy! –nyújtózkodott.
- Arra célzol,hogy alacsony vagyok? – ugrott egyet,de így se sikerült neki elérni a nyalókát.
- Na várj csak!- megfogta a lábam és a vállára vett,mint egy zsákot.
- Neeee!- sikítottam nevetve! - Tegyél le!
- Lehet kicsi vagyok,de erős!
- Oké-oké! Elhiszem neked! Csak tegyél le! –nevettem és paskolgatni kezdtem a hátát! Szép lassan letett,a testünk elég közel volt egymáshoz. …Aki lenézett rám,nem az ártatlan Minari volt,hanem a férfi. Vastag ajkai lágyan az enyémhez értek puha csókba bontakozva az enyémmel. Átadtam magam az érzésnek és visszacsókoltam!
- Khöm…- köszörülte a torkát Hong Ki,de ránk sem nézett! Minari hüvelykujját végighúzta az alsó ajkán mosolyogva.
- Bocs a zavarásért! –mondta végül. Majd elkezdett hangosan nevetni!
- Mi olyan vicces? –néztem rá,mert ez a nevetés nem szívből jött,gúnyos volt és érces.
- Te tényleg a dobosokra buksz! –nevetett tovább ,de én ne értettem miért ilyen ellenséges.
- Irigy vagy Hyung?
- És ha igen? –mentek egymás felé,mint két kakas!
- Állj…állj…állj… - álltam közéjük.
- Egy, Hong Ki, te nem vagy most teljesen beszámítható állapotban,miért ittál? ! Kettő: Mi a franc bajod van velem?
- Egyszerűen csak csalódtam benned! Ott volt a Young gyerek,meg Gi Su aztán Won Bin ,most meg Min Hwan!
- Mire akarsz célozni? Hogy mindenkivel viszonyom volt? Ne…- emeltem fel a kezem az arckifejezését látva. - Ne is válaszolj! Elegem van belőled!- emeltem fel a hangom! – Még hogy te csalódtál! Én mekkorát csalódtam benned! Utállak! –emeltem fel még jobban a hangom! Kirohantam az ajtón,de még hallottam,ahogy Min Hwan ezekkel a szavakkal illeti meg! „ Túl messzire mentél” Többet nem hallottam,de nem is akartam,a sírás határán álltam!
- Ha-Neul!- szaladt utánam Min Hwan.
Hirtelen visszafordultam,ahogy a folyosón vágtattam.
- Mi baja van velem? Egyszer kedves,máskor meg a bunkóság minden határát súrolja!
Miért mond nekem ilyen gonosz dolgokat? Mivel érdemeltem ki ezt? Komolyan nem ismer?
- De igen! Nem ezzel van a baj!
- Akkor mi baja velem?
- Semmi! Nem veled van baja,hanem velem!
- Nem értem! És ma nem is tudnám megérteni ezek után,egyszerűen csak hagyjatok ki a dolgaitokból,mert én már többet nem tudok elviselni. Ne tudom elviselni,ha a barátaim ellenem fordulnak! A kérdésedre Min Hwan…. nem tudok válaszolni! Sajnálom!- Megfordultam és a hátam mögött hagytam a szomorú Min Hwan-t és éreztem,hogy az én szívem is fáj,hisz most mondtam le lehet a boldogságomról!
Tettem egy kört a ház körül ,majd leültem az udvarra a friss zöld fűbe. Összegubóztam és a térdeim közé temettem az arcom.
- Ha-Neul? –hallottam Hong Ki hangját. Felnéztem,pár méterre állt tőlem,majd újra a térdeim közé temettem az arcom,hallottam a lépteit ,és ahogy leül mellém.
- Sajnálom! Hallod?
- Igen! Nem vagyok süket! –mondtam durcás hangon.
- Tényleg utálsz?
- Nem,nem utállak!
- Akkor jó!
- Mégis mi bajod van velem? –néztem rá.
- Semmi!
- Akkor miért bántasz meg így?
- Mondom,hogy sajnálom!
- Attól még megtörtént.
- Tudom! Sajnálom!
- Nos? – néztem rá kimeresztett szemekkel,de nem válaszolt.
- Jól van Hong Ki,nem muszáj elmondanod! Csak engem hagy ki a hisztidből! –álltam fel!
- Ez nem hiszti!- ragadta meg a kezem…könnyes szemmel nézett rám.
- Mi a baj? –guggoltam le elé és a szemébe néztem a következő pillanatban már magához rántott,és szorosan ölelt. Teljesen összezavart,nem értettem mi baja van.
- Hong Ki? –dünnyögtem a vállába. Elengedett,megfogta az arcom és megcsókolt. A szája jóval kisebb volt,mint a Min Hwan-é,de annál forróbb. Ahogy az arcomat tartotta,jó érzéssel töltött el a szívem úgy vert,hogy majdnem kiesett a mellkasomból,de mielőtt átadtam volna magam az érzésnek,elhúzódtam tőle,és felpattantam . Megrémültem,nem tudtam mi folyik körülöttem! Megfordultam és a számat fogva gyors léptekkel el akartam menni!
- Te vagy az a lány! Téged szeretlek reménytelenül!
Nem néztem hátra,nem láttam az arcát,de a vallomástól a lélegzetem is elállt és futni kezdtem a kocsimig. El kellett mennem,muszáj volt,mert teljesen összetört a kis világom,amiben mindeddig éltem.

HONG KI POV:

Férfi létemre sírtam,mint egy gyerek,de nem érdekelt,csak az járt a fejemben,hogy ez visszautasítás volt. 15 percig potyogtak a könnyeim,majd összeszedtem magam és felmentem megbeszélni a történteket Min Hwan-al.
- Szia! –nyitottam be az ajtaján. - Sajnálom! Nem tudtam kezelni a történteket,tényleg sajnálom! –ültem le az ágyára,majd megszorítottam picit a vállát.
- Szereted őt ugye? – kérdezte őszinteségre várva,de nem szóltam semmit,csak bólintottam egy nagyot úgy, hogy nem tudtam a szemébe nézni,mert tudtam,hogy ő is szereti!
- Mikor először megláttam,már akkor vonzódtam hozzá,aztán mikor pofán vágott a cipőjével a debütálása napján,beleszerettem! –nevettem ,amivel őt is mosolyra késztettem! Csörgött a telefonom!
- Hallo? Sang Me? Miért hívsz ilyen későn?
Amit mondott,megrémített,eldobtam a telefonom és nagy zajjal futni kezdtem a liftet sem vártam meg,csak a lépcsőn kettesével ugrálva le a fokokon szaladtam a kocsimig.

MIN HWAN POV:

- Hallo? –vettem fel Hong Ki telefonját a földről.
- Min Hwan?
- Igen!
- Hong Ki hol van?
- Elfutott! Mi történt? –kérdeztem remegő hangon.
- Ha-Neul autóbalesetet szenvedett,elég súlyos az állapota! Gyertek ide,amint tudtok!
Megfagyott bennem a vér,lenyomtam a telefont,azt sem tudtam,merre van az előre és merre van a hátra. Jong Hoon és Seung Hyun megjelentek az ajtómban. El akartam mellettük menni,de Jong Hoon megragadta a kezem!
- Mi történt? – nézett rám.
- Ha-Neul karambolozott,mennem kell,engedj el!
- Én vezetek! –mondta. Majd mind a négyen beültünk az autóba ,a sebesség korlátozást nem nézve igyekeztünk a kórházba!Remegtem a félelemtől,nem tudtam mi történhetett,megrémített a gondolat,hogy minden az én hibám.

29.fejezet! A randi!

Az idő gyorsan elment, télből hamar tavasz lett.
- Ha-Neul?- lépett be próbatermi ajtómon az aranyosan mosolygós Min Hwan.
- Gyere be!- intettem neki a kezemmel. - Mi újság?- kérdeztem,de nem szólt semmit,csak ide-oda nézett. Láttam rajta ,hogy valamit szeretne mondani.
- Csak nem bajban vagy Minari és most hozzám fordultál segítségért?- mosolyogtam a lehetetlen állításom kimondása közben.
- Nem –nem! –emelte fel izmos kezeit. – csak zavarban vagyok! –mondta,amit nem is kellett volna mondania,mert látszott rajta.
- Szóval,vettem a bátorságot ,hogy megkérdezzem,eljössz velem valahova?
- Úgy érted randira?
- Igen!- mosolygott és idegesen vakargatta a fejét. Ahogy néztem arra gondoltam,hogy „ez a pasi nagyon aranyos,miért ne mennék el vele randizni?”
- Igen! –válaszoltam végül.
- Komolyan? –kapta fel a fejét széles vigyorral.
- Igen,elmegyek veled! És mikor?
- Mondjuk a Szombat …neked jó?
- Igen!
- Akkor Szombaton! – mosolygott a kezét tördelve és a száját harapdálva.


A randi napja gyorsan eljött ideges voltam,nem tudtam mit vegyek fel! A nap melegen sütött odakint az április melegebb volt a szokásosnál,de nem akartam megfázni így hosszú farmer nadrágot vettem fel és lenge fehér csipkés inget!Min Hwan nem mondta hogy hová megyünk,és eléggé érdekelt a randink helyszíne! Vajon jól fogom magam érezni? Vagy inkább kellemetlenül?

MIN HWAN POV:

Fel voltam pörögve a randi miatt. Álmomban sem gondoltam,hogy Ha-Neul igent fog mondani. Vettem neki egy nagy csokor virágot és próbáltam a legjobbat kihozni magamból.
- De kiöltöztél! Mész valahová?
- Igen! Randim van!
- Ohh… akkor sok sikert!
- Kösz! –néztem a kanapén videó játékozó Hong Ki-ra. Ha tudná,hogy Ha-Neul-el megyek ,örök életre megharagudna rám. Sajnálom Hyung! Egy próbát muszáj tennem,tudom,hogy ez neked is fáj,és sajnálom. Beleszerettünk mindketten és erről senki nem tehet. Ez a lehető legrosszabb ami két barát között történhet. Ezekkel a gondolatokkal bambultam tovább.
- Mi van? Miért nézel így rám?
- Semmi! –kaptam fel a virágot és már indultam is a szomszédba,örömmel,mégis egy furcsa érzéssel a szívemben Hong Ki miatt. Ha-Neul gyorsan ajtót nyitott.
- Nagyon csinos vagy!Ezt neked hoztam! –adtam át neki a virágot.
- Köszi! –mondta elpirulva és bevitte a virágot vízbe rakni. Mikor visszaért a karomat nyújtottam felé,és ő belém karolt.A szívem gyorsvonatként zakatolt az örömtől.
- Megállunk ott? –kérdezte az anyósülésen ülve.
- A piacon? Jó ötlet ez?
- Álcázzuk magunkat! Hoztam sapkát és szemüveget!
- Jól felkészültél!- mosolyogtam rá.
- Mindenre gondoltam! –mosolygott.

Megálltunk és álcázva magunkat elindultunk a piaci sorokon.
- Sokat jártam ilyen piacokra,olcsón, jó dolgokat lehet kapni. Nézd milyen cuki bőr cuccok! –mutatott az egyik bódéra. Odamentünk,tényleg jó dolgok voltak ott,egy karkötő kifejezetten tetszett. Megláttam egy másik árust ahol Couple dolgokat lehetett kapni.
- Várj meg itt. –Odamentem és vettem egy couple telefondíszt egy fiút és egy lányt. Az enyémet gyorsan fel is raktam a telefonomra.
- Egyébként hogyhogy új telefonod van?
- Mert a másikat ledobtam egy szikláról.
- Hogy? –néztem rá kikerekedett szemekkel.
- Nem akartam azzal beszélni,aki épp hívott.
- Értem! Ezt neked vettem!- emeltem fel a telefondíszt!
- De cuki! Köszönöm! –vette el. Én pedig elővettem az én telefonomat,amin ugyanúgy rajtalógott a párja.
- Ez olyan mintha járnánk. - mosolygott fel rám.
- Én szeretném. –szaladt ki a számon,amibe mindketten belevörösödtünk.
- Gondolkozhatok rajta?- kérdezte félénken,amire én csak az alsó ajkamat harapdálva pár apró bólintással válaszoltam. Teli lettem reménnyel,bár nem szabadott volna hagynom magam.
- Jelenleg járjunk egy utcában. - nevetett.
- Noona,én ezen most nem tudok nevetni!
- Nem baj! Én igen! –nevetett tovább,ami már engem is mosolyra késztetett.
- Ezt pedig én vettem neked! –átadta azt a bőr karkötőt,amit kinéztem magamnak!
- Köszönöm!- raktam fel a csuklómra.

Elvittem moziba,ahol rengeteget nevettünk egy vígjátékon a film közepén elkezdett dobálni Popcornnal,de rám sem nézett csak mosolygott a filmre tovább. Nagyon jól éreztem vele magam.
- Mehetünk enni? –kérdeztem.
- Igen! És mit együnk?
- Csirkét.
- Hülye kérdés volt a részemről.
- Mehetünk máshova is! –álltam meg.
- Nem,a csirke nagyon jó lesz! – karolt belém hírtelen.

HA-NEUL POV:

Beültünk egy nagyon helyes kis étterembe,Min Hwan igazi úriember volt,ártatlansága mögött ott rejtőzik az erő és a férfiasság. Nagyon figyelmes volt és egyáltalán nem éreztem magam kellemetlenül,inkább azt mondanám,elvarázsolt az ártatlansága.
- Lehet kicsit unalmas társaság vagyok! –nézett rám teli szájjal.
- Nem ! Szeretem nézni a szégyenlős arcodat!- mosolyogtam rá.
- Túl szókimondó vagy Noona! De ezt szeretem benned. - Nem tudtam,hogy ezt szerelmi vallomásnak véljem e vagy sem,így csak elpirulva mosolyogtam tovább a tányéromat fürkészve.
- Igen, a túlzott őszinteségem miatt üldözök el magam mellől mindenkit!
- Engem nem fogsz!
- Ennek örülök!- mosolyogtam rá.
- Elnézést! –állt meg mellettünk az igen csinos felszolgáló lány.
- Tudom,hogy zavarok,de ma vettem meg az albumotok,és szeretném,ha dedikálnád nekem. - nézett Min Hwanra. Ahogy elnéztem Min Hwan-nak pont az esete lehet a lány ,idősebb és szép valamint csinos. Aláírta a CD-t és mosolygott rá ugyanazzal a mosollyal amivel rám is szokott. Kicsit szöget ütött a fejemben,hogy vajon minden lánnyal így viselkednek,mint velem? Elszomorított a gondolat.
- Baj van Noona?
- Nem,csak elgondolkodtam valamin.
- Min?
- Szeretnek a lányok ugye?
- Noona… ez meg milyen kérdés…- jött zavarba.
- Csak eszembe jutott,hogy minden lányra ugyanígy mosolyogsz vagy csak aki tetszik? – vigyorogtam rá.
- Sok rajongóm van ,és a mosolyom mindig ugyanolyan nem nagyon tudom változtatni. - mondta ki a tényleges igazságot,hisz egy ember mosolya tényleg ugyanolyan,ha boldog,vagy legalábbis hasonló.
- Igen,ez igaz! Biztos nehéz köztük választani.
- Nem mondanám,én már választottam. - nézett rám,az előbbi düh ami a kérdésem miatt volt,már elillant belőle,és csak mosolygott rám.
- Ki mondta,hogy a rajongód vagyok?
- Sok képet rajzoltál rólam,mikor még pincérnő voltál,azt gondoltam,hogy a rajongónk vagy.
- Igen,az vagyok! De csak azért,mert minden lánynak elveszitek az eszét a sok hülyeséggel ,amit csináltok. Ki ne szeretné ezt? –vigyorogtam.
- Áhh szóval szeretsz! – fordította ki a szavamat vigyorogva.
Tátottam a számat és megdobtam egy szem zöldborsóval a zöldséges köretemből.

HONG KI POV:

- Ohh Sang Me,te mit keresel itt?
- Ha-Neul-höz jöttem,beszélni akartam vele.
- Nem hiszem,hogy itthon van!
- Akkor majd később felkeresem.
- Jól vagy?
- Kicsit csipked a hátam reggel óta,de jól vagyok,még van két hetem.
- Akkor már nem sokára a kezedben tarthatod.
- Igen!
- Lekísérhetlek?
- Persze.
- Hogy megy a munka? –kérdezte,miközben kifelé mentünk az épületből.
- Új dalokon dolgozunk,most kényszerpihi van.
- Akkor pihenjetek!- álltunk meg a kocsimtól nem messze.
- Hová igyekszel?
- Vásárolgatni egy picit. Ne vigyelek el?
- Nem köszi,még besétálok a stúdióba.
- Ilyenkor már nem kellene dolgoznod.
- Csak megnézem,hogy minden rendben van e…. áuuu
- Mi a baj? –néztem rá.
- Hong Ki? Vigyél be a kórházba,azt hiszem elfolyt a magzatvizem.
- Mi ? –néztem rá kétségbeesetten majd a lábai alatt lévő tócsára.
- Anyám… - fogtam a fejem. Azt sem tudtam hogyan segítsem be a kocsiba.
- Várj várj vizes lesz az ülés…. –terített le egy pulóvert az anyósülésre.
- Ne azzal foglalkozz már!- és már szaladtam is a volán mögé. Az úton nem kiabált csak szaporán vette a levegőt és nyögdécselt.
- Jól vagy?
- Nem! Azt hiszem félek! –nézett rám kétségbeesetten.
- Nem lesz semmi baj,időben beérünk a kórházba. - Pirosat kaptunk a lámpánál.
- A francba! - csaptam a kormányra.
- Hong Ki nyugi! – csitított,és akkor jutott eszembe,hogy próbálom kellene nem mutatni a zavarom és a kétségbeesésem. Mikor beértünk a kórházba azonnali ellátást kapott,de az idegeim nagyon nem tudtak lenyugodni!
- Semmi baj apuka! A kisasszony azonnali ellátást kapott.
- Nem én vagyok az apa!
- Itt orvosi titoktartás van!
- Mondom,hogy nem én vagyok az apa! – mondtam nyomatékosan,kimeresztett szemmel.
- Doktor? –szólt Sang Me a hátam mögül. - Értesítenék kérem a férjemet?
- Ohh… - csodálkozott az orvos.
- Ohhh bizony… - mondtam neki bólogatva.
- Sajnálom !- mondta végül és elment.
- Hong Ki?
- Igen? –mentem oda Sang Me-hez.
- Már hazamehetsz! De megteszel nekem egy szívességet? Felhívod Ha-Neult,hogy itt vagyok?
- Dehogy hagylak egyedül! Itt maradok és felhívom Ha-Neult.
- Te tényleg egy rendes pasi vagy! Köszönöm!
- Ne flörtölj velem,a férjed lenyel keresztbe!- viccelődtem vigyorogtam!
- Köszönöm!- mondta végül.
Kimentem telefonálni.
- Hallo? –vette fel csilingelő hangon.
- Ha-Neul,Sang Me kért rá,hogy hívjalak fel,mert hamarosan megszüli a babát.
- Mi? Azonnal megyünk! Köszi! –letette a telefont én pedig leültem a váróba és vártam míg megjelenik valaki. 20 perc múlva Ha Neul megjelent Min Hwan társaságában és akkor tudatosult bennem,hogy Min Hwan kivel is ment randizni. Próbáltam semleges arcot vágni,de nem ment.
- Szia! Mi a baj?
- Sziasztok! Semmi, csak elfáradtam!
- Sang Me jól van?
- Igen! Minden rendben! Így hogy már itt vagytok,kimegyek levegőzni!
Kimentem a kórház udvarára a mentőautók sebesen száguldoztak el mellettem szirénázva. Mintha a szívem szirénáját hallottam volna,leguggoltam,sírni akartam,de nem ment.
- Ezt az elejétől kezdve tudtam! Tudtam,hogy nem én leszek az akit választani fog. - felálltam vettem egy mély levegőt és visszamentem! Az idő telt,közben megérkezett Jong Hoon és Sang Me férje Tae Kyung is.
- Megszületett! Kisfiú lett! –jött ki a nővér a babával a karján. Köré gyűltünk és bámultuk a csodaszép kisfiút.
- Az anyuka nagyon kimerült,kérem hagyják őt pihenni, a férj bemehet hozzá,ha szeretne. – így Tae Kyung bement Sang Me-hez.
- A baba szobába viszem az üveg ablakon keresztül még nézhetik,ha szeretnék!
Mindenki az üvegre tapadt és néztük a kicsi Kwang On Yu-t!
- Meg akarom fogni! –mondta Ha-Neul elérzékenyülve. Min Hwan megfogta a vállát,nekik fel sem tűnt,de nekem igen.
- Nekem sok gyerek kell! –mondtam!
- Nekem minimum kettő ,egy fiú és egy lány! –mondta Ha-Neul.- Ilyenkor mindig olyan irigy vagyok!
- Csak nem férjhez akarsz menni? –kérdezte tőle Jong Hoon.
- Igen,majd szeretnék. És azután gyerekeket is szeretnék. - mosolygott. És akkor eszembe jutott,hogy az férj és apa jelölt, jelenleg Min Hwan. Nem kívánhatok nekik rosszat,hisz mindketten a barátaim. Valahogy el kell fogadom a sorsom.
- Mehetünk? –kérdezte Min Hwan.
- Igen!
- Hová mentek? –kérdezte meglepődve Jong Hoon.

- Jelenleg is Min Hwan-al randizom! –mosolygott ránk Ha-Neul. Összenéztünk Min Hwan-al ,láttam az arcán a kétségbeesést így csak mosolyogtam,de nagyon nehezemre esett. Feladni a szerelmet és elfelejteni nem is olyan egyszerű,mint gondoltam. Mikor elmentek Jong Hoon a vállamra tette a kezét vigasztalóan,de csak rosszabb lett minden,leráztam magamról a kezét és elindultam haza a magam felé irányuló haragommal.